G. Fehér Péter, vilag@hetivalasz.hu
Ismét megakadni látszik a közel-keleti békefolyamat, miután a palesztin parlamenti választásokon a radikális Hamasz abszolút többséget szerzett a törvényhozásban. Izrael és az Egyesült Államok máris elutasította az együttműködést minden olyan leendő palesztin kormánnyal, amelyben a Hamasz képviselői helyet kapnak.
Előre látható volt, hogy a Hamasz nyeri meg a mostani palesztin parlamenti választásokat. Izrael titokban még bizakodott, hogy a radikális szervezet – amely az egész egykori brit mandátumon akar palesztin államot létrehozni – talán nem szerzi meg a mandátumok abszolút többségét, és mód nyílna többpárti koalíció létrehozására, amelyben a Hamasz nem venne részt. Az izraeli ügyvivő miniszterelnök, Ehud Olmert annak a reményének adott hangot, hogy a jelenlegi palesztin, illetve a márciusban esedékes izraeli választások után hazája befejezheti a békefolyamatról szóló tárgyalásokat Mahmud Abbasszal, a Palesztin Hatóság eddigi elnökével. Csakhogy neki most éppen egy Hamasz-politikust kell kineveznie miniszterelnöknek, miután a Jasszer Arafat által alapított politikai tömörülés, a Fatah olyan súlyos vereséget szenvedett, hogy a többi párttal együtt sem lesz képes többségi kabinetet alakítani. A Hamasz a 132 parlamenti helyből 76-ot szerzett meg.
KIZÁRÁS ÉS LEGALIZÁLÁS
A Hamasz folyamatosan az izraeli megtorlások célpontja volt, mert fegyveresei rendszeresen akciókat hajtottak végre Izrael határain belül, valamint az 1967-ben elfoglalt területeken. Izrael és legfőbb szövetségese, az Egyesült Államok terrorista szervezetnek tekinti a Hamaszt, és szóba sem áll vele. Indulását a parlamenti választásokon azonban nem lehetett megakadályozni, mert nagy a befolyása a lakosság körében, és még egyes Fatah-vezetők is azon a véleményen voltak, hogy jobb ily módon legalizálni a szervezetet, és rákényszeríteni a demokratikus játékszabályokat, mint kizárni a politikai életből, és teljes társadalmi és törvényi ellenőrzés nélkül hagyni.
A Hamasz 1987-ben alakult meg, és jelenleg a legnagyobb palesztin tömegmozgalom, amelyen erősen érződik az iszlám befolyása. A radikális szervezet robbantotta ki az első intifádát, a palesztin felkelést. A Hamasz az izraeli csapatoknak a Gázai övezetből történő tavalyi visszavonását politikai győzelemként üdvözölte, és úgy értékelte, hogy folytatni kell a támadásokat a megszállt területeken, sőt magán Izraelen belül is a polgári lakosság ellen. Már a Jasszer Arafat halála után megrendezett helyhatósági választásokon jelentősen előretört és számos képviselői helyet szerzett meg Gázában, Nabluszban és Kalkiliában.
A népszerű szervezet szellemi vezetője, Ahmed Jaszin sejk 2025-re jósolta Izrael teljes elpusztítását, mégsem csupán a harcról szól a mozgalom. A közhiedelemmel ellentétben a Hamasznak nemcsak katonai, hanem politikai szárnya is van. Ez dolgozta ki az iskolaépítési és egészségügyi programot, valamint az egyházi intézmények létrehozásának tervét.
A Hamasz stratégiája változatlanul ellenzi a folyamatos tűzszünetet Izraellel, és kitart az öngyilkos merényletek mellett. „A polgári lakosság megölése büntetés a polgári lakosság elleni gyilkosságokért” – mondta Mahmud az-Zahhar, a Hamasz egyik vezetője. A támadásokra Izrael úgynevezett célzott likvidálásokkal válaszol. Ezek során sok vezetőjét elvesztette a mozgalom, köztük Ahmed Jaszin sejket, akit csak többszöri kísérletre sikerült rakétatámadással megölni. A sejk utódját, Rantiszit is meggyilkolták, és a szervezet jelenlegi vezetője, Kaled Mesal éppen ezért tette át székhelyét Szíriába és Libanonba.
A vezetőváltást nehezebben vészelte át a másik nagy palesztin mozgalom. Jasszer Arafat haláláig uralta a Fatahot, és Fatah uralta a palesztin lakosságot. Megkérdőjelezhetetlenül erős pozíciójára már sokféle magyarázatot adtak, de talán maga Arafat fejtette meg a rejtélyt, amikor rivális palesztin csoportok Libanonban megölték testőreit és kíséretét, de neki haja szála sem görbült. Egy amerikai újságírónak magyarázatképpen csak ennyit mondott: a dollárcsekkek az én nevemre vannak kiállítva.
BELSŐ VISZÁLY
Aztán a palesztin lakosságot is valószínűleg éppen a busás támogatások elszámolásával kapcsolatos gyanakvás fordította el a Fatahtól. Sokan korruptnak tekintik a Fatah vezetőit, szemükre vetve, hogy miközben jómódban élnek, járják a világot, Gázában a nép mérhetetlen nyomorban tengődik. Az ínség radikalizálta a polgári lakosságot, a Fatahban megszűnt az egyszemélyes vezetés, és a belső viszályok csak egyetlen megoldási lehetőséget kínáltak a választáson a már két generáció óta kilátástalan helyzetben élő lakosságnak.
A Hamasz sikere a külföldet is megosztotta. Az amerikai és izraeli teljes elzárkózás mellett az Európai Unió késznek mutatkozik minden olyan palesztin kormánnyal együttműködni, amely elutasítja az erőszakot. Még Washington leghűségesebb szövetségese, Tony Blair brit kormányfő is úgy nyilatkozott, hogy nehéz lesz a Hamasszal tárgyalni, hacsak az el nem utasítja a terrort. Az EU külügyi biztosa, Benita-Ferrero Waldner pedig egyenesen reményét fejezte ki, hogy a választások után a békefolyamat új lendületet kap.

