Forrás: Népszava

Az elmúl tidőszak egyik legkiemelkedőbb történelmi jelentőségű eseménye volt II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetate (a mi korszakunk) kezdetű nyilatkozat, amely az egyház és más vallások viszonyával foglalkozik. Egyben felhívás a világ népeihez, hogy végre kezdjenek el egymással beszélni, és kölcsönösen ismerjék fel egymásban a testvért. A XX. század nagy tragédiája a holokauszt, amelynek 6 millió zsidó esett áldozatul, váltotta ki, hogy zsidó és keresztény hívők egyaránt sürgessék a keresztény egyházat, hogy lépjenek határozottan az antiszemitizmus ellen és végre alakítsanak ki pozitív viszonyt a zsidó néphez.

Különleges jelentősége volt és nagy hatást gyakorolt a zsinati nyilatkozatra, valamint a keresztény-zsidó kapcsolatokkal foglalkozó más katolikus dokumentumokra is a Seelisbergi Tíz., amely egy 1947-ben tartott nemzetközi keresztény-zsidó konferencia felhívása volt valamennyi egyházhoz. Majd újabb fontos nyilatkozatok következtek: az Egyházak Világtanácsa I. közgyűlésének dokumentuma (Amszterdam 1948), amely a zsidókkal kapcsolatos keresztény magatartással foglalkozott, a katolikus és protestáns teológusok által szerkesztett tézisek (1950), az Egyházak Világtanácsa III. közgyűlésének az antiszemitizmussal kapcsolatos határozata (Új Delhi 1961) és a Lutheránus Világszövetség nyilatkozata az egyház és az antiszemitizmus témájáról 1946-ban.

Végül XXIII. János pápa volt a II. Vatikáni Zsinat összehívásának kezdeményezője. A zsidók őt „a jó János pápának” nevezték. Többek között 1960-ban az amerikai zsidó küldöttséget fogadva a következő szavakkal köszöntötte: József vagyok, a ti testvéretek. Kezdeményezésének sikerét nem élhette meg, 1963. június 3-án meghalt. Az őt követő VI. Pál hirdette ki a II. Vatikáni Zsinat végső szavazásának eredményét, megelégedéssel állapította meg „az Egyház él”, majd más vallások követőiről szólt, kiemelve a zsidókat, mint mondotta, soha nem lehetünk elutasítóak, vagy bizalmatlanok, hanem ők a tiszteletünk, szeretetünk és reménységünknek tárgya kell, hogy legyen.

Mint ismert, az őt követő II. János Pál pápa volt, aki a II. Vatikáni Zsinaton elfogadott nyilatkozatot egész életén át a gyakorlati megvalósításra fordította és ezért az elmúlt évben bekövetkezett halála nagy veszteség az egész emberiség számára. Ugyanakkor örömmel tapasztaljuk, hogy XVI. Benedek pápa is ezen az úton halad az emberiség boldogulásáért. A Nostra Aetate IV. paragrafusa foglalkozik az egyház és zsidóság kapcsolatával, ezek címszavakban a következők:

1. Különleges kötelék köti össze az egyházat a zsidó néppel. A zsidó népből származnak, nemcsak az apostolok és az első tanítványok közül a legtöbben, de maga Szűz Mária is és általa Jézus Krisztus.

2. Isten továbbra is nagyon szereti a zsidókat, őseik miatt.

3. Megismerni, megbecsülni a közös örökséget. Ezt a célt kell, hogy szolgálják biblikus és teologikus tanulmányok, valamint testvéri párbeszédeknek.

4. Kit terhel a felelősség Jézus haláláért? Nem lehet ezt minden akkori zsidó, vagy éppen a mai zsidóság rovására írni.

5. Az antiszemitizmus elitélése. Az egyház elítél minden üldözést, bárki ellen irányul is az, mélyen sajnálja mindazt a gyűlöletet, üldözést és az antiszemitizmusnak sokféle megnyilatkozását, amely bármikor és bárki részéről a zsidók ellen irányul.

Igen hasznos lenne, ha minél szélesebb rétegek ismernék meg a II. Vatikáni Zsinatot elfogadott Nostra Aetatét, amely az egész emberiség számára nélkülözhetetlen útmutatóvá kell, hogy váljék.

A rendszerváltást követően 15 évvel ezelőtt jött létre Magyarországon is a Keresztény-Zsidó Tanács – amelynek megalakulása óta tagja vagyok. A Nemzetközi Keresztény-Zsidó Tanács 1945-ben Oxfordban tartotta alakuló ülését és jelenleg a világ minden részéből mintegy 28 szervezete van. Megalakulása után Magyarországon két fontos művet jelentetett meg. Az első Reinhard Nedecker: Az egy Isten sok arca című. A mű első része foglalkozik a II. Vatikáni Zsinat Nostra Aetatéjával.

Igen hasznos lenne, ha e művet és az azóta megjelent tanulmányokat a keresztények és zsidók kapcsolatának alakulásáról, minél többen tanulmányoznák. Ezt állapította meg, az elmúlt év decemberében a Magyarországi Keresztény-Zsidó Tanács elnökségi ülése is, amelyen Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, a Tanács elnöke vezette az ülést, amelyen a zsidó felekezet részéről dr. Schweitzer József ny. országos főrabbi, a Tanács társelnöke, valamint dr. Domán István főrabbi vett részt. Tamás Bertalan, a Tanács főtitkára – mint az eseményen résztvevő – beszámolt a Vatikánban rendezett ünnepségről.

Igen üdvös lenne, ha dr. Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti érsek – e kiváló egyéniség – a püspöki karral együtt lehetővé tenné, hogy az egyház papjai a Nostra Aetate 40 éves évfordulója alkalmából ismertetnék a hívőkkel e nagyjelentőségű nyilatkozatot.

Lazarovits Ernő