Forrás: ÉS

Ungváry Krisztián

Aki süket

Zsigmond Anna morális megfontolások alapján történelmet akar íratni másokkal, miközben büszkén kijelenti, hogy egyszerűen nem érdekli, hogy Szepesi György besúgó volt, és jelentéseivel másoknak ártott. (Szürke hályog, ÉS, 2006/4.) Ez a klasszikus kettős mérce esete. Megértem, hogy származása miatt bizonyos áldozati csoportok iránt nagyobb empátiával rendelkezik. Az, hogy ezt nyíltan fel is vállalja, a rasszizmussal rokon magatartás.

Nagyobb baj, hogy Zsigmond Anna tudomást sem vesz arról, hogy Magyarországon évtizedek óta kutatják a holokauszt történetét. Azt sugallja, mintha a kommunizmus bűneinek kutatóit „zöld hályog”, azaz nyilas szimpátiák vezetnék. Úgy tesz, mintha a II. világháború nem zsidó áldozataira történő megemlékezés a zsidókkal szemben történne, holott ha elment volna a doni emlékmisére, akkor tudhatná, hogy ott a munkaszolgálatosokat is gyászolták. Ő nem akar gyászolni másokat, de másoktól elvárja, hogy azok meggyászolják az ő halottait? Milyen alapon? Számon kéri másokon (rajtam), hogy miért nem foglalkozom azzal, hogy mit követett el egy jelentéktelen csendőrnyomozó a II. világháborúban. Miért nem írja meg ő? Miért követeli ezt tőlem? Miközben nem is kíváncsi arra, hogy mások az őt is érdeklő kérdésekről mit írnak. Ha olvasna, tudhatná, hogy személy szerint német, magyar és japán (!) nyelven is publikáltam a dorosicsi tömeggyilkosságokról. Sajátos, hogy úgy kéri rajtam számon a zsidókkal kapcsolatos empátiát, hogy az erről szóló írásaim elolvasásától elzárkózik, azok tartalma számára tehát érdektelen.

Ungváry Krisztián

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 05. szám