Forrás: NOL

Népszabadság * Kovach István Gábor * 2006. február 6.

Bejrútban csákánnyal támadtak a rendőrökre Kép: REUTERS – Adnan Hajj A demonstrálók többsége tradicionális muzulmán ruhát öltött. Transzparenseikre Korán-idézetek és az iszlám hitvallása volt felfestve. Emellett megjelentek a különböző palesztin szervezetek és a szélsőséges Hezbollah jelképei. A Mohamed-karikatúrák miatt rendezett tüntetésen jóval többen jelentek meg, mint amire a biztonsági erők számítottak Szíriában. A tömeg, miközben a dán és a norvég követségnek helyet adó épület felé vonult azt skandálta, hogy „Nincs más isten, csak az egy Isten, Dánia pedig Isten ellensége”. A több ezer tiltakozó muzulmán elállta a Bejrút felé vezető autópályát, és az úttesten végezték el a délutáni imát.

A szombati események példanélkülinek számítanak Szíria történetében. 1982 óta, amikor is a hadsereg vérbe fojtotta a Muzulmán Testvérek által kirobbantott felkelést Hama városában, nem rendeztek kifejezetten vallási jellegű tüntetést. A világi damaszkuszi kormányzat minden esetben megakadályozta az effajta kísérleteket.

A felvonulásaon részt vevő N. Mohammed, a Damaszkuszi egyetem egyik diákja szerint betelt a pohár. A muzulmánok tovább nem tűrhetik, hogy a Nyugat sorozatosan arcul köpje őket. „Érdekes, hogy ha a nemzetközi sajtóban bármi negatív megjelenik Izraelről és a zsidóságról, az európai liberálisok, az emberi jogok és a szabadság őrei rögtön diszkriminációról, antiszemitizmusról beszélnek. Amikor azonban a muzulmánok becsületébe gázolnak bele, ugyanazok a sajtószabadság megvédését és a szabad véleménynyilvánítást hangoztatják. Szerintem ez is bizonyítja, hogy most már nemcsak katonai és gazdasági téren folyik keresztes háború az iszlám ellen, hanem a média és a hírközlés terén is.”

H. Núri, a demonstráció egyik másik résztvevője szerint „az igaz, hogy az embereknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, de a tisztességhez is, vagyis az ami számára szent, és sokszor élet értelmét adja, azt mások ne figurázzák ki arcátlanul. „Vagy nem az önök oly sokat hangoztatott nyugati demokráciájának az egyik alaptétele, hogy az egyén szabadsága addig terjed ki, amíg a másik szabadságát nem korlátozza?” – mondja.

Damaszkusz történelmi óvárosának egyik ortodox plébánosa felháborodva érvel: „A muzulmánok 1400 éven keresztül tiszteletben tartották a jogainkat. Soha nem kényszerítettek bennünket hitünk titokban tartására, tisztelték vallási jelképeinket. A muzulmán sajtó soha nem figurázta ki a keresztény vallást. A nyugati média efféle felelőtlen megnyilvánulásai pedig nem csak az itt élő európaiak biztonságát veszélyezteti, hanem az arab világban élő keresztényekét is”.

Egy neves libanoni újságíró és politikai elemző szerint megbocsáthatatlan hiba volt, hogy az érintett országok vezető politikusai csupán sajnálatukat hangoztatták a történtek miatt, és nem határolódtak el attól, ami hazájuk napilapjaiban megjelent. Ebben a térségben a vallás sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a nyugati világban. Az iszlámban pedig tilos Mohamed próféta bármilyen ábrázolása. Ágy a konzervatív muzulmánok azt, hogy például a dán miniszterelnök nem foglalt állást élesen a karikatúrák leközlőivel szemben, akár kultúrájuk elleni hadüzenetként is értékelhetik.