Forrás: NOL

Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. február 4.

Libération (francia)

„Muzulmánok milliói érezhetik magukat megtámadva olyan rajzok által, amelyek az iszlámot a terrorizmussal egybemossák. De a szabadság és a demokrácia ereje abban rejlik, hogy a törvényt tisztelve hagyjuk megnyilvánulni még az ellenségeinket is”.

Le Figaro (francia)

„Amit a törvény megenged, azt a lelkiismeret néha megtiltja. Néha használhatjuk rosszul is a sajtószabadságot.”

El Mundo (spanyol)

„Az arab világ országaiban tapasztalható dühödt és részben erőszakos fellépés arról tanúskodik, hogy ott nem megértőek egy olyan demokratikus rendszer iránt, amelyben a sajtó szabad és nem uralkodók nevében szól. Még aggasztóbbak persze a nyugati világból érkező egyes reakciók, mint a France Soir főszerkesztőjének elbocsátása vagy a Riporterek Határok Nélkül közleménye, amelyben megértőnek mutatkozik a muzulmánok felháborodásával szemben,”

De Volkskrant (holland)

„Az egész tiltakozó lárma nagyrészt csak kötelező gyakorlat.”

Frankfurter Rundschau (német)

„Attól bonyolult az ügy, hogy miközben az egyik oldalon a sajtó szabadságát hangoztatják, a másikon a vallásos érzések tiszteletben tartását, mindkét oldalon felhasználják az ügyet olyan célokra is, amelyeknek semmi közük egyfelől a sajtószabadsághoz, másfelől a vallásos érzések tiszteletéhez.”

Süddeutsche Zeitung (német)

„Helytelen lenne, ha bármely vallás gyalázását véleményként tüntetnénk fel és fogadnánk el. Ennek belátásához elég a józan ész, a másként gondolkodók érzéseinek tiszteletben tartása, a jó ízlés. A provokáció aligha helyes módja a radikális iszlámmal szembeni fellépésnek.”

The Daily Telegraph (brit)

„Azoknak a muszlimoknak, akik a nyugati világban akarnak élni, el kell fogadniuk, hogy a nyugatnak is joga van a maga értékeihez, és ahhoz, hogy ezek alapján éljen.”

The Times (brit)

„Lehangoló, hogy a prófétáról közölt karikatúrák ugyanolyan megrázkódtatást okoznak Európa és az iszlám világ kapcsolatában, mint két évtizede a Sátáni versek című könyv megjelentetése. A kulturális szakadék a két világ között az elmúlt húsz évben csak mélyült. A karikatúrák miatti iszlám düh ugyanis hitelesebb lenne, ha a közel-keleti kiadványokban nem jelennének meg rendszeresen zsidókat és keresztényeket durván sértő képek.” (A lap első oldalas szalagcíme civilizációk összecsapásáról ír.)

Sihán (jordániai)

„Világ muzulmánjai, legyetek észnél! Mi az, ami súlyosabb előítéleteket kelt az iszlámmal szemben – ezek a karikatúrák vagy az a túszejtő, aki kamerák előtt vágja el áldozata nyakát, netán az a kamikaze, aki Ammánban felrobbantja magát egy esküvőn?” (A szerzőt, Dzsihád al-Monami főszerkesztőt a cikk és a karikatúrák megjelenése után pár órával elbocsátottak.)

The Guardian (brit)

„Az újságoknak nem kötelességük újrapublikálni a sértő anyagokat pusztán azért, mert politikai vihart kavart az ügy”.

Hufvudstadsbladet (finn)

„A provokáció egy nép értékeinek megsértését eredményezte, nem a saját fontos értékeink megvédését.”

Le Monde (francia)

„A vallási parancsolatok és tiltások nem élvezhetnek elsőbbséget a köztársaság törvényeivel szemben. A vallást szabadon lehet elemezni, bírálni és igen, nevetségessé tenni.”

Frankfurter Allgemeine Zeitung (német)

„Most az emberek inkább hajlandóak bocsánatot kérni a karikatúrák miatt, mint amikor fatvában ítélték el Salman Rushdie Sátáni Versek című művét. Ez aláássa a szabad véleménynyilvánítás szabadságát, és a művészet autonómiáját.”

Corriere Della Sera (olasz)

„A Nyugatnak új ellensége van otthon: a félelem.”

(forrás: Reuters-MTI-BBC)