Forrás: NOL

Népszabadság * Inotai Edit * 2006. február 4.

Angela Merkel

A Hamasz győzelme kínosan érintette a németeket: veszélybe sodorhatja a Közel-Keleten évek óta játszott közvetítő szerepüket. Berlint az utóbbi időben mindkét fél elfogadta közvetítőnek. Ha egy palesztin szélsőséges szervezet Izrael állam létét vonja kétségbe, akkor minden felelős német politikus – már csak a történelmi terhek miatt is – határozottan Tel-Aviv mellé állna. Ezt tette Angela Merkel is, amikor figyelmeztetett: a Palesztin Hatóság csak akkor számíthat európai támogatásra, ha lemond az erőszakról, és elismeri Izraelt.

A segélyek azonnali felfüggesztéséről azonban szó sincs. Berlin – és egyben az Európai Unió – ezzel átdobta a labdát a palesztinok térfelére, és kivár: egyelőre senki sem tudja, milyen kormány alakul.

Nem valószínű, hogy a németek hanyatt-homlok feladnák pozícióikat a térségben. Több forgatókönyv is létezik, de egyik sem erről szól. Ha az európaiak kivonulnának a közel-keleti egyeztetésből és elzárnák a pénzcsapot, a palesztin területeken teljes káosz törne ki. Ez a palesztin társadalom radikalizálódása felé vezetne, amit Irán kihasználhatna (eddig is támogatta a Hamaszt). Ez nem állhat Európa érdekében, de nyilván az sem, hogy a nyugati segélyekből öngyilkos merényleteket szervezzenek: így a segélyek valószínűleg megmaradnak, csak ezentúl nem a kormány, hanem a nem kormányzati szervek kapják majd.

Az optimistább elemzők a Hamaszt a korai Palesztin Felszabadítási Szervezethez (PFSZ) hasonlítják. Egyes vezetők állítólag már jelezték, hogy a háttérben hajlandók a kompromiszszumra (elsőként a tartós tűzszünetre), a radikális kijelentések csupán a politikai játszma részei. A németek valószínűleg hajlandók további közvetítő szerepre, ehhez azonban a Hamasznak némi engedményt kell tennie – a német külpolitikát mindenképpen erősítené, ha a közel-keleti rendezésben jelentékeny szerepet játszhatna.

Berlin, 2006. február