Forrás: NOL

Népszabadság * Szőcs László * 2006. február 1.

Wetstraat 200, B-1049, Brüsszel: ez az Európai Bizottság postacíme arra az esetre, ha valaki kifogásolná, miért folyósítják immár az ő euróit is egy olyan országnak, amelyben egy terrorszervezet kerül a kormányrúdhoz.

„A Hamasz nem lesz attól legitim, hogy megnyerte a választásokat” – tette világossá Javier Solana, az EU külpolitikai főképviselője szombaton. Hétfő este viszont már „racionalitásként” könyvelte el, hogy a huszonötök feltételeket fogalmaznak meg a leendő palesztin kormány számára – máskülönben megvonják tőle az anyagi támogatást. Három „leg”: 1. Gázaváros a világ legsűrűbben lakott része. 2. Ennek dacára egy főre vetítve a palesztin területek a világ leginkább segélyezett – és sokak szerint túlsegélyezett – térségét jelentik. 3. A fő adományozó itt az Európai Unió, évi mintegy félmilliárd euróval – felét Brüsszel adja, másik felét a tagállamok.

Érthető mármost, hogy az EU – amely folyton az Egyesült Államokhoz méri magát – nem adja fel a befolyását a világ egyik legfontosabb régiójában pusztán azért, mert a Hamasz tarolt. Innen már csak egy apró lépés, hogy folytassa is a pénzelést, hiszen befolyása, tekintélye – szemben az USA-val – nem elrettentő erejéből, hanem jórészt pénztárcájából fakad. További körülmény, hogy az EU-közösségi politika időnként túllendül a tagállamin: hiába rázta a fejét következetesen Angela Merkel Jeruzsálemben és Ramallahban, továbbra is gurulhatnak német eurók palesztin területre.

Legalábbis még egy darabig. Az EU ugyanis bizonyos értelemben blöffölt: olyan feltételeket fogalmazott meg a Hamasszal szemben, amelyeket az minden bizonnyal nem tud és nem is akar teljesíteni. Léte értelmét veszítené el, ha elismerné Izraelt, tartózkodna az erőszaktól, s le is fegyverezné magát. – Mi a magunk részéről készek vagyunk arra, hogy együttműködjünk a világgal – blöffölt vissza a Hamasz képviselője, kereken visszautasítva persze nemcsak az EU, hanem az egész nemzetközi közösség elvárásait.

Blöffölgetünk, visszablöffölgetnek – nagy kérdés, rendben van-e ez így. Létezik-e vajon az EU számára olyannyira emberellenes politikai szervezet, amelynek esetében legalább azt kimondaná: először nektek kell bebizonyítanotok, hogy megváltoztatok, csak utána utalunk – nem pedig fordítva, biankó csekken? Kínosan hiányzik a hétfői külügyminiszteri konklúziókból annak a rögzítése is, hogy az EU nem felejtkezett el a Hamasz félszáz öngyilkos merényletéről, a több száz halálos áldozatról, a kétezernél több sebesültről. Emlékszik például a tel-avivi Dolfináriumban cafatokká robbantott huszonkét tinédzserre. Ennél már csak a nyugat-európai híradókban mostanában látható „Hamasz-ellenpropaganda” kínosabb. Merényletek helyszíne helyett egy gázai bárt mutogatnak, azzal, hogy a Hamasz be kívánja tiltani az alkoholfogyasztást. Szörnyű! Elfogadhatatlan!