Forrás: Stop!

,,Aki csak azért ül, mert ellopta a szomszéd tyúkját, megérdemli a pozitív megkülönböztetést”” – interjú Kolompár Orbánnal Időpont: 2006-02-02 11:51:22

Akár a 7 százalékos választási eredményt sem tartja kizártnak Kolompár Orbán, a Magyarországi Cigányszervezetek Fórumának elnöke. Az Országos Cigány Önkormányzat vezetője a Stopnak adott interjújában elmondta: az MCF Roma Összefogás néven induló szervezet a szegény sorsú romák felkarolását tűzte ki maga elé legfontosabb célként.

Kolompár Orbán az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) és a Magyarországi Cigányszervezetek Fórumának (MCF) is elnöke. Az MCF határozott döntést hozott azt illetően, hogy a 2006-os parlamenti választásokon egymagában – MCF Roma Összefogás néven – méretteti meg magát a nagy pártokkal szemben. Az országos önkormányzat és az új roma párt szervezete között – állítja Kolompár- nincs lényegi összefüggés, csupán személyi átfedések vehetők észre. Az MCF Roma Összefogás elsősorban a szegény sorsú romák felkarolását tűzte ki maga elé legfontosabb célként: szeretnék a cigánytelepeket öt éven belül felszámolni, illetve a roma vállalkozások támogatása révén (is) munkához juttatni a munkanélküli cigány lakosokat. A roma politikus úgy véli, ha ezek megvalósultak, lényegesen könnyebb lesz a romák megfelelő iskoláztatásáért is küzdeni. Kolompárral Dohány utcai irodájában beszélgettünk.

Mi a véleménye a többi roma szervezetről, melyek Önökhöz hasonlóan elindulnak a választásokon? Milyen velük a kapcsolata?

Normális és természetes tendencia, hogy egyre több politikai erő jelenik meg a palettán. Erre minden felelősen gondolkodó politikusnak számítania kell. Látni kell azonban, hogy a politika óriási üzletté vált, és ezen belül a politikai pártok felértékelték a roma politikát. Ma az lenne a furcsa, ha egyes roma pártok nem próbálnának meg önszerveződni, és nem próbálnák meg az egyes szegmenseken saját boldogulásukat megtalálni.

A nagy (nem roma) pártok mennyire veszik ténylegesen komolyan a cigánykérdést?

Sajnos a rendszerváltás óta elmúlt 16 év tapasztalata alapján azt kell mondjam, hogy a parlamenti pártok sem politikailag, sem gazdaságilag, sem szakmailag nem látják át a roma társadalom problémáit. Ebből adódóan nem is tudják komolyan venni.

Milyen hiányosságokat tapasztal?

Nincsenek koncepciók. A pártok választási programjában nincsenek konkrét tények. A romákkal kapcsolatos programpontok egyszerű általánosságra épülnek. Ha ezeket a pártok megfontoltabban, konkrét tényekként vázolnák fel – tudjuk, hogy egy választás után a kormányt alakító párt a maga választási programját valósítja meg -, lenne mit megvalósítaniuk.

Melyek a legégetőbb célok, melyeket mihamarabb meg kellene valósítani?

Elengedhetetlen a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy, az oktatás fejlesztése és a diszkrimináció visszaszorítása. Ezek ma Magyarországon meghatározzák a roma társadalom mindennapjait. Ha ezekkel a parlamenti pártok ténylegesen egyetértenének, és garanciát is vállalnának ezekért, magam is nyugodtabb lennék. Ha a parlamenti kormány- és ellenzéki pártok azt mondanák, hogy négy év alatt felszámolnak 50 romatelepet, 3 ezer tartós munkanélkülit visszavisznek a foglalkoztatás világába, ha azt mondanák, hogy 150 roma kisvállalkozót versenyképessé tesznek – infrastrukturálisan, technikailag fejlesztik őket- , hogy maguk is részt vállalhassanak a roma munkanélküliek dolgoztatásából, az nagyon előre vinné az egész társadalmat. Ezt a pártok nem teszik meg.

Van-e ennek valami konkrét oka?

Én megértem a gondolkodásmódjukat. Attól tartanak, ha ezer szavazatot kapnak a romáktól, tízszer annyit veszítenek a másik oldalon. Ez elsősorban a romák és a többségi társadalom közötti szembenállásból, előítéletekből adódik.

Magyarországon számos nemzeti radikális, illetve szélsőjobboldali csoport tevékenykedik.

Úgy vélem, sosem attól a kutyától kell félni, amelyik ugat. Attól kell, amelyik lop, csal, harap. Ezekkel a radikális és szélsőjobboldali szervezetekkel nekem – amióta az OCÖ elnöke vagyok, egy esetet leszámítva – semmilyen konkrét összetűzésem nem volt. Hogy ezek az álláspontok a romákkal szemben hogyan jelennek meg, részletkérdések. Ha megvizsgáljuk azt az internetes honlapot, melyen egy napig fenn volt, hogy mivel kell a romákat kiirtani, egyértelmű, hogy az ilyen jelenségekkel szemben fel kell lépni. De nem csak a romáknak, hiszen ők tehetik a legkevesebbet. Itt elsősorban a kormánynak, a parlamenti és a parlamenten kívüli pártoknak kell mindent elkövetniük, hogy ezek a szlogenek ne jelenhessenek meg. Én azt látom, hogy ezeket mindig a roma társadalom észleli és jelzi, csak az a baj, hogy nincs kinek.

Bíber József, a Jobbik politikusa többször követelte, hogy bizonyos esetekben a rendőrség ne titkolja el, ha egy bűncselekményt cigányok követtek el…

Az alkotmányos jogokat sértene. Úgy érzem, manapság az emberi szolidaritás, és az egymás iránti empátia fellazult. Ma a társadalom a gazdasági helyzetből adódóan csak önmagával foglalkozik. Azok az urak, akik nem tudnak mit kezdeni önmagukkal és a szabadidejükkel, néha utcára vonulnak. Néha a cigánysággal, néha a zsidósággal szemben fogalmazzák meg különféle „nézeteiket”. Azt javaslom nekik, vállaljanak valami könnyű fizikai munkát, mert akkor nem lesz idejük ilyesmivel foglalkozni.

Térjünk ki más cigányszervezetek elképzeléseire is. Száva Vince felvetette az amnesztia és a roma bank ötletét.

Én azt gondolom, hogy egy olyan elítélt, aki csak azért ül, mert ellopta a szomszéd tyúkját, megérdemli a pozitív megkülönböztetést a más jellegű bűncselekményektől. Ezt el tudom fogadni. Komolyabb esetekben nem lehet nemre, fajra, vallásra való tekintettel engedményeket tenni. A roma bank kérdése egy olyan új keletű dolog, hogy az ötlet felvetőjének meg kellene tudnia határozni, hogy miből szeretné megvalósítani. Ki fogja finanszírozni? Önkormányzati, nemzetközi, hazai forrásból szeretnék fedezni? Amíg ezekre a kérdésekre nincs válasz, ezzel a témával nemigen foglalkoznék.

Az MCF céljai között elsőként fogalmazták meg a roma összefogást. Ez az MCF Roma Összefogás névben is benne van és talán azt jelenti, hogy tudják: a cigányság megoszlott. Ön szerint milyen értelemben érezhető ez leginkább? Hazánkban élnek romungrók, beások és oláh cigányok, miközben a romák között is adódnak jobboldali és baloldali érzelműek.

Valóban mindenki azt mondja, hogy Magyarországon a roma társadalom megosztott. Ez nem igaz. A roma politikusokat osztja meg a nagypolitika. A cigányságot a régi kistelepüléseken összetartják a kulturális szokások és a többségi társadalomtól való elszigeteltség. Egy nagy családként működnek. Hogy van az országban 4-5 politikus, aki az egyéni érdekeinek kapcsán azt mondja, hogy nem ért egyet a másikkal, az egy más kérdés. Az én olvasatomban nincsenek roma népcsoportok sem. Nincs Magyarországon háromfajta cigány. Egyféle cigány van. Nem szabad köztük különbséget tenni, még akkor sem, ha egyikük elveszítette a nyelvét. Lehet, hogy egyes erőknek jól jönne a széttagoltság érzésének erősítése, de én mindent elkövetek ez ellen.

Mivel magyarázható, hogy az Ön által elmondottak ellenére is divat egymás sértegetése a romungrók és az oláh cigányok között?

Ez az elmúlt 15 év politikájának a negatívuma. Azok a roma politikusok, akik nem bírtak ténylegesen tényezővé válni, igyekeztek valamelyik népcsoportot kihasználni, és igyekeztek úgy beállítani a másik két népcsoportot, hogy az ő elgondolásaik, az ő kultúrájuk, politikai nézetük rosszabb. Most beszélhetünk akár az oláhokról, a beásokról vagy a romungrókról. Ezzel a felelősséggel gondolkodó roma politikusoknak nem szabad foglalkozniuk. Egészséges viták persze lehetnek, de ha meg kell védeni egymást, akkor – én úgy látom – nem gondolkodnak a cigány emberek.

Az Ön politikai elgondolásait a jobboldali vagy a baloldali értékrendszerhez kell sorolni? Lehet-e bármelyikkel azonosítani?

A cigányság ügyét eddig egyetlen párt sem vállalta fel kellő mértékben – sem jobboldali, sem baloldali. Ezért meggyőződésem, hogy a romák ügyét nem lehet baloldali vagy jobboldali módszerekkel vizsgálni és kezelni. Azt azonban mindeni tudja, hogy a rendszerváltás előtt a cigányság nagyobbik része pártokhoz, szervezetekhez kötődött, beszélhetünk a Hazafias Népfrontról, a KISZ-ről vagy bármelyik másról. Ezek kötődtek ugyan az MSZMP-hez, de ezek a szálak mára fellazultak, jelentőségüket vesztették. Egyrészt azért, mert a roma társadalom kiöregedett, és a fiatalabbak már nem voltak ebben érintettek. Én például egyetlen szervezetnek sem voltam tagja. Remélem, hogy roma szervezeten kívül nem is leszek. A roma társadalomnak saját politikai ideológia-rendszert kell megalkotnia. Nekünk ugyanolyan fontos a romaságunk, mind egy zsidónak a zsidósága, vagy ha politikai ideológiákat vizsgálunk: egy jobboldalinak a jobboldalisága vagy egy szocialistának a szocialistasága. A mi szlogenünk a „roma öntudat”. Ha a cigányság komolyan felvállalja saját magát, az MCF Roma Összefogás sikeresen veheti az akadályokat az áprilisi választásokon.

Hány százalékos eredményt jósol saját maguknak?

Mindenféleképpen 5 százalék felettit. Alacsony részvételnél akár 7 százalékot is elérhetünk, magasabb részvételnél pedig el kell, hogy érjük a bejutási küszöböt.

Mire alapozza optimizmusát? A közvélemény-kutatók jelenleg az SZDSZ-nek, az MDF-nek és a MIÉP-Jobbik szövetségnek sem jövendölnek többet 3-4 százaléknál.

Ez tökéletesen így van. A roma embereket viszont tömegesen sosem kérdezték meg. A romákkal mi nap mint nap találkozunk és nap mint nap szembesülünk az álláspontjukkal. Járjuk a nagyvárosokat és a telepeket egyaránt. Főleg azokkal a roma emberekkel érintkezünk, akik leginkább kiszorultak a gazdasági életből. Ők tudják, hogy április 9-én nem csak magukról, hanem gyermekeikről is döntenek. Márpedig a romák nagyon szeretik a gyermekeiket.

Hogyan juttatja el a romákhoz a párt programját?

Elsősorban személyesen. Nekünk nincs szükségünk óriásplakátokra. Egyszerű szóróanyagokra és a közvetlen kommunikációra támaszkodunk a kampány során.

Mikor kezdenek kampányolni, és milyen erők mennyit fektettek bele?

A kampányt már elkezdtük, hiszen 130 helyen állnak a jelöltjeink. Egyes körzetekben még folynak a koalíciós tárgyalások más cigányszervezetekkel, de a végső határidőre meglesz a végleges gárda. A pénz előteremtésében roma vállalkozók segítettek, akik azt gondolták, elég a kitaszított helyzetből. Konkrét összegekről hadd ne beszéljek.

Fontos, hogy a többségi társadalmat is képviseljék?

A többségi társadalom szegényeinek problémái nagyon hasonlítanak a romákéra. A romákat azonban a nyomor mellett egy nagyon erős előítélet is sújtja. Tárgyalások már folynak olyan nem roma szervezetekkel, melyek felvállalják a legszegényebb réteg ügyeit – köztük a cigányokét is.

Ahol az első fordulóban nem nyernek, kinek adják át szavazataikat?

Erről egyelőre korai lenne beszélni.

A cigányság ügyeit tárgyalva nem mehetünk el bizonyos szempontok mellett. A roma emberek például félnek a rendőröktől.

Ez egy természetes jelenség. Én negyven éves fejjel emlékszem, hogy a rendőrség a múlt rendszerben hogyan viszonyult a cigánysághoz. Többször is átéltem, hogy a rendőrök este tízkor minden ok nélkül berontottak a cigány család lakásába, az apát kirángatták az ágyból, és a többiek szeme láttára megverték. Ezek után nem csoda, hogy a mi generációnk meggondolja, kialakítson-e valamilyen kontaktust a rendőrséggel.

Szorgalmazná-e, hogy minél több cigány fiatal rendőrnek menjen?

Ez a megoldás. Az OCÖ a Belügyminisztériummal és az ORFK-val együtt az elmúlt három évben mindent megtett, hogy ez kialakuljon.

Szalonképesnek tartja-e a „cigánybűnözés” kifejezést?

Ilyen nincs. Aki ilyet mond, azt feljelentjük. Ilyen szót ma már sehol nem használhatnak Európában.

Mi a helyzet a cigány értelmiséggel?

Ők szintén a múlt rendszerből származó körülmények miatt ritkán vallják meg származásukat. Én őket is megértem: féltik a megélhetésüket. Szerencsére elmondható, hogy a roma értelmiség nagyobbik része el tudott helyezkedni, de amikor olyan szituációba keveredik, ahol meg kellene vallania önmagát, megtörik. Remélem, hamarosan eljön az az idő, amikor ez már nem okoz majd problémát. Az MCF ezt is nagyon fontos feladatának tekinti, hogy megteremtse az ehhez szükséges körülményeket.

Melyek még a fontos céljaik?

Mindenek előtt a romatelepek felszámolása. Ma Magyarországon 630 romatelep van. Az ott élő embereknek nincs munkájuk és rossz az egészségügyi állapotuk. Ezen változtatni kell. A foglalkoztatással könnyebben kimozdíthatóak a mostani helyzetből. Ha ez megvalósul, a cigányság évente 15 évet is haladhat előre. Az oktatás csak akkor létezhet, ha van munkahely és normális lakhatás. Hiába küldi el a cigány szülő a gyermekét az iskolába, ha nem tudja ruháztatni és nem tudja megteremteni számára a tanuláshoz szükséges feltételeket. Ez hosszú távú befektetés. A roma társdalom munkához juttatása össztársadalmi érdek. Ha a nagypolitika nem így gondolkodik, az társadalmi katasztrófához vezethet. Magyarországon a romák 95 százaléka munkanélküli, a roma társadalom pedig egyre inkább gyarapodik, mégpedig nem is akárhogy. Én azt látom, hogy amennyiben a mai társadalmi-gazdasági mutatók nem emelkednek olyan mértékben, hogy az ország el tudja tartani a szegény sorsú embereket, 5-6 éven belül a cigányság csak a létszámánál fogva is kiszorul a társadalomból. Másrészt a kialakult réteg terhet jelent majd a gazdaságnak. A roma munkanélkülieket és a nem roma szegényeket is adófizető dolgozókká kell tenni. Ha ez nem sikerül, 5-6 éven belül a romák és a nem romák olyannyira szembefordulnak majd egymással, mint a „60-as évek Amerikájában a feketék a fehérekkel. Ez a folyamat – lappangva ugyan – már most is zajlik. Mi nem fogunk persze autókat felgyújtani, de csendesen demonstrálni mindenképpen.

Minden választáskor botrányok robbannak ki amiatt, hogy egyes politikai erők pénzt vagy ajándékot kínálnak a kopogtatócédulákért, nyilván a választók szegénységére apellálva.

Arra kérem a roma testvéreimet és a roma barátaimat, hogy mindent fogadjanak el minden párttól, hiszen nélkülöznek. Nekik kell az ezer-ötezer forint az aznapi vacsorára. Jól jön nekik a kiló kenyér. Április 9-én viszont tegyék azt, amit a szívük diktál.

Nem tart attól, hogy most pont arra buzdítja választóit, hogy a lóversenyhelyzet kialakulása miatt már az első kopogtatónak odaadják cédulájukat? Ebben az esetben lehet, hogy pont emiatt csúsznak le Önök a szavazólapokról, ha késve érkeznek.

Össze tudjuk gyűjteni a megfelelő számú cédulát.

A cigányokról számos pozitív sztereotípia is él a köztudatban. Ilyen például a család szeretete.

Az egész világon talán egyes természeti népek azok, akik hozzánk hasonlóan szeretik családjukat. A roma ember nagycsaládban él, függetlenül attól, hogy már rég nem vándorlunk. Nekem három gyermekem és két unokám, és hál”istennek egyetlen feleségem van.

Mit kap Ön a gyermekeitől?

Szeretetet. Mit kapnék?

Tanácsot, kritikát…

Bízom benne, hogy ők nem lesznek politikusok.

Egyik kisfia hallássérült. Ezt hogyan dolgozta fel?

Erről beszélni is nehéz. Szerencsére már javul a gyerek hallása, és ahogy nő, egyre jobb a beszéd- és kommunikációs készsége. Most 12 éves. Remélem, mire felnőtt lesz, teljes életet élhet majd.

És lemodellezi az Ön mostani családját?

Nagyon szeretném. Bízom benne, hogy cigányember marad, és az marad az egész családja. Szeretném, ha cigány nőt venne feleségül, mert ez nálunk tradíció. Szeretném, ha az unokáim mind megtanulnának cigányul. Én szerencsére beszélem a nyelvet, de ha nem beszélném, mindent elkövetnék, hogy elsajátítsam.

Egy nagyon közeli barátom egy roma hölgyet készül feleségül venni. A lány kijelentette, hogy -legalábbis egy ideig- ő nem kíván dolgozni, mert neki a háztartás, az otthonteremtés a feladata. Mi a nő szerepe a családon és a társadalmon belül?

A nő szerepe nálunk nem ugyanaz, mint a többségi társadalomban. Nálunk a nő szerepe, hogy nevelje a gyerekeket, vigye a háztarást és fogja össze a családot. Tegyen meg mindent, hogy a család együtt maradjon. Én ezt a felfogást örököltem apáimtól, nagyapáimtól. Ez a normális tendencia. Nálunk lehet látni, hogy a roma nők több gyereket szülnek, mint egy átlagos nem roma nő. Egy nagycsaládot pedig el kell tartani, gondoskodni kell róla. A családnak ebéd kell. Ezt elő kell teremteni. A férj feladata, hogy dolgozzon.

Indokolt-e, elfogadható-e 4-5 gyermeket a világra hozni, amikor sejthető, hogy egyetlen gyermek ellátása is szinte lehetetlen vállalkozás?

Sokan vannak, akik azzal vádolják a romákat, hogy a segélyekért szülnek annyi gyereket. Ez rágalom, hiszen itt a szeretetről, a családhoz való kötődésről van szó. A politika persze magyarázhatja másként, de attól még nem így van.

Mások azt mondják, azért születik ennyi „szegény” gyermek, mert a szülők nem ismerik a védekezési módszereket.

Ez sem igaz. Az az anya, aki szülni akar, megbeszéli a férjével. Hogy a tablettát nem veszik be, az a szuverén döntésük. Szülni akarnak, és egy így van jól. Ez egy teljesen normális dolog.

Akkor is, ha a nyomorba születnek a gyerekek?

A roma társadalomban nem csak a kicsiket, de az időseket is el kell látni, róluk is gondoskodni kell. Mi nekik is megadjuk a tiszteletet, és erre büszke vagyok. Ez nem a szegénységről szól. Ha megnézzük, nagyon kevés roma él az idősek otthonában. A romák akkor tudják a szegénységet kibírni, ha kötődnek a családjukhoz.

Politikai kérdésekben kikéri az asszony véleményét?

A feleségem a legnagyobb kritikusom. Mindig kikészíti reggel a ruháimat, és kommentálja a megnyilvánulásaimat. Egy roma családon belül mindig az asszony a legnagyobb tanácsadó.

A konyhában ki tüsténkedik?

Vasárnap és ünnepnapokon rendszerint én. A feleségem mindent előkészít, én pedig megfőzök. Általában húsféléket. Szeretek sütni is, süteményeket is. Megmondom őszintén, néha jól is esik a politikusnak kikapcsolódnia.

Egy politikus különválaszthatja a magánéletet a politikától?

Nem. Én azt látom, hogy az a roma politikus, aki érdekképviseletet vállal, nem tudja abbahagyni.

Ha nem politikával foglalkozna, miből élne?

Van néhány vállalkozásom. Magas- és mélyépítéssel is foglalkozom. Utóbbit szerencsére már a családom viszi, de ha úgy adódik, bármikor visszatérhetek.

Kóré Károly