Forrás: BPI

„Az út elején járunk”

„Az út elején járunk” Breuer Péter interjúja Martinkovits Judittal, a Holokauszt Emlékközpont adminisztratív igazgatójával BP: Hosszú ideje próbáltam időpontot egyeztetni Önnel; tényleg ennyire elfoglalt? MJ: Igen, ez most egy dolgos időszak az intézmény életében. December elején a jogelőd szervezet megalakulásának 15. évfordulóján időszaki kiállítást nyitottunk a gyűjteményi munka eredményeiből. A jeles dátum alkalmával emlékülést tartottak az alapítók, vendégül láttuk azokat a lelkes támogatókat, a Magyar Auschwitz Alapítványt segítő szervezetek képviselőit, akik nélkül ma aligha létezhetne ez a sok szempontból egyedülálló intézmény Magyarországon. Több évfordulós eseményt szervezünk januárban: 18-án a pesti gettó felszabadulásának 61. évfordulójára emlékezünk, január 27-én pedig az auschwitzi haláltábor felszabadulásának évfordulóján, az ENSZ holokauszt emléknapján a romák üldöztetését bemutató időszaki kiállítást nyitunk közösen a heidelbergi Német Szinti és Roma Dokumentációs és Kultúrközponttal, az OSA – Nyílt Társadalom Archívum közreműködésével. Mindeközben az utolsó korrekciós munkákat végzik a szakemberek a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításán. Miután nem vagyunk sokan, mindenki igyekszik a maximumot kihozni magából, de egészen biztos vagyok benne, hogy az ilyen időszakok hozzák meg a kívánt eredményeket. BP: Milyen eredményeket érhet el egy olyan intézmény, amely a holokauszttal foglakozik? MJ: A Holokauszt Emlékközpont legfontosabb feladata, hogy átfogó, pontos és korrekt ismereteket közvetítsen a múlt század e botrányos és gyalázatos történéseiről, elsősorban a fiataloknak. A középiskolások igen keveset tudnak a holokausztról, de ez egyáltalán nem az ő hibájuk. Szüleik elől a múlt rendszerben elhallgatták a valóságot, a mai tankönyvek pedig lehetnek akármilyen korszerűek, bizony nem szentelnek elegendő teret a holokauszt eseményeinek. Okokat, összefüggéseket, magyarázatokat keresve sem lehet találni bennük. A hiányos ismeretek előítéleteket szülnek, erősítik a különböző sztereotípiákat. Arra törekszünk, hogy a holokausztról szóló legújabb ismereteket a lehető legkorszerűbb pedagógiai, múzeumpedagógia módszerekkel átadva eloszlassuk a tévhiteket és minél kevesebb táptalaja lehessen a kirekesztő gondolatoknak. Eredményesek csak úgy lehetünk, ha minél több diákcsoport keresi fel a Holokauszt Emlékközpontot az ország minden tájáról. Az a célunk, hogy bemutassuk tevékenységünket, s hírt adjunk programjainkról az oktatási intézményeknek. A tanárokat is be kívánjuk vonni a munkába; nekik is kínálunk szakmai továbbképző foglalkozásokat. Arra törekszünk, hogy a vidéki iskolák nagyobb számban vegyenek részt a minden esetben ingyenes oktatási programjainkon. Ennek a legtöbbször sajnos az utazással összefüggő anyagi akadálya van. Ehhez próbálunk most támogatást szerezni, illetve részben megoldást jelenthet annak a gyűjteményi kiállításnak az utaztatása, amelyet december elején nyitottunk meg. Nagy segítség volna az is, ha a hozzánk ellátogató diákcsoportok utazási kedvezményt kapnának. Ez már bevett gyakorlat más közintézmények esetében. BP: Az oktatási programokon kívül mit találhat Önöknél a látogató? MJ: Természetesen nemcsak a fiatalokat kívánjuk megszólítani. A Holokauszt Emlékközpont kiállításai, tudományos és kulturális programjai igen-igen széles körhöz szólnak. Az intézmény alaptevékenysége is több pillérre épül. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a Páva utcában méltó emlékhelyet találjon mindenki, akinek hozzátartozói, barátai a nácizmus áldozataivá váltak. Az épület belső falán folyamatosan örökítjük meg az ismertté vált mártírok neveit, jelenleg a százezret közelíti az Áldozatok Emlékfalán megjelenített nevek száma. Tudjuk, hogy minden egyes áldozat nevét valószínűleg sosem lehet majd felírni, ezért az Áldozatok Emlékfala nem csupán egy információhordozó felület, hanem a holokauszt valamennyi áldozatára emlékeztető szimbólum is, ezt a szerepét erősítik az üresen hagyott üvegtáblák. Az emlékezés, emlékeztetés mellett legalább olyan fontos a vészkorszak idején keletkezett dokumentumok, illetve a pusztítással összefüggő tárgyi emlékek gyűjtése. Ezekre sokkal nagyobb szükség van, mint azt a legtöbben gondolnánk. Nem elsősorban azért, hogy azokat megőrizve és olykor előszedve egyfajta bizonyítékként szolgáljanak a történtekre. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezek a dokumentumok személyessé, személyesebbé teszik a holokausztról szóló ismereteinket, egy sárga csillagot vagy munkaszolgálatos levelezőlapot látva rögtön meglátjuk az embert a számok mögött. Igyekszünk mielőbb használható állapotba hozni az archívum részét képező könyvtárat, s az ahhoz kapcsolódó hanganyag- és filmgyűjteményt. BP: Említette korábban, hogy támogatásokból igyekeznek kiegészíteni az állami forrásokat. Befogadják az ezzel kapcsolatos izraeli és más külföldi társintézmények tapasztalatait? MJ: A Holokauszt Emlékközpont a maga területén rendkívül fiatal szervezetnek számít, áprilisban lesz két esztendeje, hogy megnyitotta kapuit. Természetesen a kezdetek óta vannak kapcsolataink a nemzetközi társlétesítményekkel, látni kell ugyanakkor, hogy a feladatok Magyarországhoz kötnek bennünket, itt kell elérnünk azokat az eredményeket, amelyeket a nagyobb múltra visszatekintő holokauszt központok már elértek a maguk régiójában. Szerencsére munkatársaink között olyan neves szakemberek találhatók, akik évtizedek óta kutatással, tudományos munkával foglalkoznak, s kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel bírnak a maguk területén. Intézményként alapvető szakmai és informális kapcsolatokat ápolunk több külföldi szervezettel, a jeruzsálemi Yad Vashem Intézettel a legszorosabb az együttműködés, sokban építhetünk az izraeli kollégák tapasztalataira. Ami a támogatásokból nyerhető plusz forrásokat illeti, azt gondolom nincs általános recept. A Holokauszt Emlékközpont pályázati részvétellel igyekszik előteremteni a céljaihoz hiányzó összegeket. Ez több esetben is sikerre vezetett, legutóbb a Claims Conference pályázatán nyertünk támogatást az oktatási programok lebonyolításához és az azokhoz kapcsolódó informatikai fejlesztésekhez, de még e területen is az út elején járunk. Mérföldkő lehet a Holokauszt Emlékközpont életében, hogy az idei esztendőben Magyarország látja el a soros elnöki teendőket az ENSZ felügyelete alatt működő Task Force összefogásban, amely a világ holokauszt központjait tömöríti. Szeretnénk tovább bővíteni lehetőségeinket, hogy hatékonyabb lehessen a szakembereink által képviselt tudományos és ismeretterjesztő munka. BP