Forrás: NOL

Népszabadság * olvasói levelek * 2006. január 28.

„Jöjjön el a mi országunk!”

Nem tudom elhinni, hogy időről időre előjön a szadesz „öngyilkos” kommunikációja, amikor finoman-durván üt egyet az egyházon, és fölöslegesen liheg egyet a kisebbségeknek.

Nagyra becsülöm azokat, akik nyilvánosan kiállnak a durva vagy finom diszkrimináció, a zsidózás, a cigányozás ellen, a megalázott homoszexuálisok, az egy-két füves cigi miatt meghurcolt diákok mellett. Ez egy-egy konkrét esetben fontos és szimpatikus. De teljesen fölösleges ezt minden ok nélkül, kihívóan, a netán „elmaradottabb”, konzervatívabb nagy többség egyértelmű provokálásával hirdetni! Nem lenne szabad föladni a labdát a sötét „buzizó” és „drogirtó” hangadóknak, mert azt még akkor is lecsapják, ha éppen abszolút nincs igazuk. És hiába mosolyognak a „bunkó reakciókon” vagy kérik ki maguknak, a kedves szadeszes vezetők, a „nagy ingadozó többséget”, köztük a szimpatizánsaik egy részét ezzel csak elriasztják. Ugyanilyen bornírtság a vallásos embereket provokáló, teljesen fölösleges megnyilatkozások vagy reklámok előhozása.

Kinek szól a legutóbbi, kivagyi óriásplakát, a „Jöjjön el az én országom!”? Talán maguknak: „ugye mi milyen f… (bátor) gyerekek vagyunk!”, vagy nem túl nagy számú elkötelezett híveiknek? Ők enélkül is rájuk szavaznak majd. A vallásos jobboldalnak? Hogy még jobban (ezúttal jogosan) fröcsögjenek?

Nem ártana végre utolsóként (!) észrevenni, hogy az Szabad Demokraták Szövetségének is a nagy létszámú ingadozókat kellene megcéloznia, hogy egyáltalán bejusson a párt a parlamentbe. Nehogy éppen emiatt ne „jöjjön el a mi országunk!”

Szentirmay László

Budapest

„Tagadva minden ártó szándokom…”

„E fültanúk előtt, uram – mondja Hamlet. – Mentsen ki annyiban nemes szíved, Hogy háztetőn nyilat lövék keresztül, S öcsémet érte.” Dehogyis gondoltam én, amikor Tudtukmertüktettük című cikkemben (Hétvége, január 21.) leírtam Ionesco abszurd drámájának képzeletbeli előadását, hogy ezzel az ország két legkiválóbb színészét Törőcsik Marit és Garas Dezsőt politikába és bajba keverem.

Természetesen a két független és nagyszerű színész nem játszotta az abszurd drámát a liberálisok kongresszusán, csak az én és az olvasók képzeletében. A félreértés maga is abszurd drámát szült, amiért őszintén elnézést kérek.

Lengyel László

Budapest