Úgy tűnik, a világnak be kell rendezkednie arra, hogy a Palesztin Hatóságon belül a hatalom – vagy legalábbis annak túlnyomó része – az iszlamista Hamász birtokába kerül. Annak a szervezetnek a birtokába, amely a közel-keleti rendezés legnagyobb akadályának számít. De vajon hogy kerülhetett erre sor? Elfelejtették volna a palesztinok, hogy mindenekelőtt ők is békére vágynak?
Nem felejtették el. Ám a palesztinok nem csak (az Izraellel kötendő) békére vágynak, hanem a megszállás megszüntetésére, a korrupció és az anarchia visszaszorulására, a hatékony, szociálisan érzékeny kormányzásra is. És miután megkérdezték maguktól, hogy vajon a két nagy párt közül melyiktől várhatják inkább kívánságaik teljesítését, akkor többségükben a Hamászt választották. A Fatahot – és különösen annak hatalmon lévő régi gárdáját – korrupt, nepotista és tehetetlen szervezetként ismerték meg. Saját bőrükön tapsztalták meg, hogy Abbász elnök még a saját szervezetéhez tartozó fegyvereseket sem tudja megrendszabályozni.
A Hamász viszont – melyet Izrael és a Nyugat teljes joggal terrorszervezetként tart nyilván – a palesztinok szemében egyfelől a rászorulók segítője, másfelől pedig a nemzeti ellenállás letéteményese. Mentes a korrupciótól, higgadt és cselekvőképes. Amit pedig a világ e szervezet sötét oldalának tart, az igen sok palesztin számára a nemzeti büszkeség forrása. Nagyon sokuk van meggyőződve arról – és nem is teljesen alaptalanul – hogy Izraelt a Hamász űzte ki Gázából.
Ezen felül a szervezet számíthatott Izrael hathatós, bár akaratlan segítségére is. Amikor a zsidó állam hatóságai meg akarták akadályozni a Hamász indulását, amikor néhány nappal a választások előtt likvidálták egyik helyi vezetőjét és ezzel újabb „mártírral” gazdagították, amikor akadályozták a kampányát, s amikor sikere esetére meg akarták tiltani a kormányban való részvételét – nos akkor úgy cselekedtek, mintha feltett szándékuk lett volna e szervezet hatalomra juttatása. Nyilvánvaló, hogy nem akarták, de sikerült nekik.
Kepecs Ferenc

