Forrás: Népszava

Mahmúd Abbász palesztin elnök a Hamász első számú képviselőjét, Iszmail Haniját bízza meg a kormányalakítás feladatával, mert – mint mondta – „természetes, hogy a győztes mozgalom képviselője alakítson kormányt”. Az alkotmány nem kötelezi erre: az elnök bárkit megbízhatott volna a kormányalakítással és a dolog még csak időponthoz sincs kötve – akár az izraeli választásokig, vagyis március végéig is várhatott volna. Ezzel szemben a megbízott jelöltnek legkésőbb egy hónappal megbizatása után be kell mutatnia kormányát – vagy a megbizatás másra száll át.

A Hamász koalíciós „nemzeti egységkormányt” szeretne alakítani, az eddig kormányzó Fatah részvételével, mert nem akar egyedül maradni a nyomasztó belső és külső problémákkal szemben. A Fatah azonban nem akar csatlakozni a Hamász-vezette kormányhoz ,és ha kitart álláspontja mellett, különös kettős hatalom alakulhat ki: a Fatah-hoz tartozó elnök, Hamász kormány és Hamász többségű parlament. Ez súlyos ellentétek, sőt, összetűzések forrása lehet, hiszen a palesztin hatalmi struktúra elnökközpontú: az elnök és nem a kormány vagy a kormányfő ellenőrzi a biztonsági szerveket, az elnöknek joga van elutasítani a kormány vagy a parlament bármely döntését.

A belső ellentéteket növelik a külvilággal való feszültségek. Az izraeli kormány elhatározta, hogy átutal a Palesztin Hatóságnak mintegy 200 millió dollárt, melyeket adók és vámok révén szed be a határátkelőkön. Ez lehetővé teszi a palesztin állami alkalmazottak havi bérének kifizetését. Nem biztos, hogy egy Hamász-kormány megalakulása után is folytatni fogja-e Izrael ezt a gyakorlatot; elmaradhat a nemzetközi segély is. Ehud Olmert izraeli ügyvezető miniszterelnök kijelentette, hogy egy terroristák vezette palesztin kormány nem lehet Izrael tárgyalópartnere. Hasonló Bush amerikai elnök álláspontja is. A Hamász vezetői ismételten kijelentették, hogy hajlandók ugyan egy hosszabb tűzszünetre, de nem mondanak le ideológiájukról. Az érvényes Hamasz alapító okirat hetedik pontja szerint „az ítélet napja akkor jön el, amikor a muszlimok harcolni kezdenek a zsidók ellen és ölni kezdik őket. A zsidók ekkor kövek és fák mögé fognak bújni. És a kövek meg a fák így kiáltanak majd: Ó muszlimok, egy zsidó bujkál mögöttem. Gyertek és öljétek meg”. Ennek az ideológiának a nevében Hamász öngyilkos merénylői 2000. októbere óta 269 izraeli civilt és 27 katonát öltek meg, több mint 1700 embert megsebesítettek. Amíg ez az ideológia érvényben marad, Izrael nem tud kapcsolatot tartani a Hamásszal. De talán igaza van Farsz Kadora Fatah vezetőnek: „A Fatahnak is 30 évig tartott, amíg eljutott Izrael létének elismeréséig. A Hamász is megteszi ezt az utat, talán tíz év alatt”. Ezért helyesnek látszik Ehud Olmert felhívása: „Nem kell elhamarkodni a reagálást. Ki kell várni a helyzet alakulását”. Yehuda Lahav, Tel-Aviv

Népszava-online