Forrás: Népszava

Az elmúlt évben az Egyesült Nemzetek Szervezete fennállásának 60. évfordulóját ünnepelte, a tagállamok felvázolták azt a nagy utat, amelyet megtett, azokat az eredményeket, amelyeket hosszú évek során az egész emberiség javára elért.

Ezen írás nem léphet fel azzal az igénnyel, hogy még címszavakban is ismertesse az ENSZ hatvan éves tevékenysége alatt elért eredményeket. Mindezek az újságolvasók, rádióhallgatók, a tv-nézői előtt ismertek, mindazok előtt, akik figyelemmel kísérték és kísérik az ENSZ tevékenységét. Ezen írásom csak egy számomra – mint a Mauthauseni koncentrációs tábor túlélőjének – igen jelentős eseményt kívánok kiemelni, éspedig 2005. november 1-i ENSZ közgyűlést, amely a Holokauszt 60. évfordulója alkalmából felhívta a tagállamok figyelmét, hogy minden évben tartsanak Holokauszt Emléknapot, és kezdeményezte, a tagországok iktassák be ezt oktatási programjukba. A közgyűlés a javaslatot elfogadta, és január 27-ét – amely tulajdonképpen az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadulásának napja – jelölte ki emléknappá. A főtitkár kérte a tagállamokat, hogy támogassák a megemlékezéseket, ítéljék el a holokauszt-tagadókat és ismertessék minél szélesebb körben, hogy milyen nagy tragédiát jelentett a Vészkorszak, nemcsak a zsidóság, de az egész emberiség számára. A közgyűlés felhatalmazta Kofi Annan főtitkárt, hogy mozgósítson anyagi forrásokat „Holokauszt és ENSZ” címen, hogy elősegítse a Vészkorszak történetének megismerését, és ezzel kapcsolatos nevelést a civil társadalomban, ezzel megakadályozva mindenfajta jövőbeni genocidumot.

Megjegyzem, hogy e témában Göran Persson, Svédország miniszterelnöke kezdeményezésére négy stockholmi konferencia zajlott le 2000-2004 között. A 2000-ben megtartott stockholmi konferencián magam is, a miniszterelnök meghívására, részt vettem. A konferencián 46 ország államférfiai jelentős személyiségek, politikusok, tudósok vettek részt azzal a céllal, hogy bátorítsák őket a holokauszt-emlékezések megtartására és az ezzel kapcsolatos nevelés beiktatását az oktatási programokban, hogy az emberiség ne felejtse el, milyen nagy tragédiát jelentett a holokauszt, hogy vonják le a megfelelő tanulságokat a holokauszt szomorú történetéből. Nemrég a svéd miniszterelnökség „Soha többé” címmel összefoglaló tanulmánykötetet jelentetett meg CD-melléklettel a megtartott négy konferenciával kapcsolatban.

Hatvanegy év telt el a II. Világháború befejezése óta, amelynek 56 millió ember esett áldozatául, hatmillió zsidó a nemzetiszocialista náci Németország legkegyetlenebb gépezetének, a koncentrációs táboroknak. Ne felejtsük el, hogy nemcsak zsidók, de mindazok, akik szembehelyezkedtek a hitleri Németország kegyetlen világuralmi törekvéseivel, nézeteivel, a német „übermenschet” hirdető ideológiával. Már a stockholmi konferenciák is megállapították, hogy a napjainkban fejét felütő jobboldali neonáci ideológiák, eszmék, rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet, nemcsak a zsidóságot fenyegetik, de veszélyt jelent az egész emberiség demokratikus fejlődésére. Ezért jelölték meg a stockholmi konferenciák is, hogy a demokratikusan megválasztott kormányok, parlamentek, de egyházaknak is kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy megakadályozzák ezen, az egész emberiség számára veszélyes eszmék, ideológiák terjesztését.

Göran Persson svéd miniszterelnök korábban felhívta az érintett országokat, hogy tartsanak Holokauszt-napot. Magyarországon a megemlékezés napját 2006. április 16-ra tűzték ki. Ezen a napon a magyar hatóságok a magyar csendőrség hathatós közreműködésével elindították a vidéki zsidóság gettósítását. Mintegy hat hét alatt 450 ezer, azaz a teljes vidéki zsidóságot hajtották gettóba, ahol szörnyű, embertelen körülmények uralkodtak, éhezve, összezsúfolva, majd a csendőrség által kifosztva. Végül marhavagonokba zsúfolták őket, majd elinították arra az útra, ahonnan nem volt visszatérés: az auschwitzi és birkenaui éjjel-nappal füstölgő krematóriumok lángjainak martalékává váltak. Szörnyű, még csak felidézni is az emberiség történetében egyedülálló tragédiát. Ugyanis a történelem során igen sok háború, forradalom, inkvizíció volt, de a Holokauszt csak egy volt, amikor is a náci Németország 1942-ben a Wansse-i konferencián elhatározta, hogy kiirtja a teljes európai zsidóságot, a csecsemőktől az öregekig. Ez időben 11 millió zsidó élt Európában, ebből hatmillió esett áldozatul a náci koncentrációs táboroknak, ezen belül hatszázezer magyarországi zsidó, magyar állampolgár.

Tudott dolog, hogy Magyarország volt az utolsó európai ország, amelyet a náci Németország megszállt. Ekkor már minden józanul gondokodó ember látta, hogy ezt a háborút Hitler elvesztette, mégis akadtak itt Magyarországon is, akik a végsőkig kitartottak a nácik mellett.

Az ENSZ által az elmúlt évben tartott közgyűlés határozata, mely szerint január 27-ét jelöli meg a tagországok számára, mint a Holokauszt-megemlékezés napját, nem jelenti, hogy e mellett Magyarországon április 16-án is ne emlékezhetnénk az áldozatokra?

Lazarovits Ernő

képalá

Az izraeli törvényhozás tagjai az áldozatok emléke előtt tisztelegnek Fotó: Reuters