Kormányra kerül a Hamász
Seres László 2006. január 27. 10:28
Az átmeneti közigazgatási káosz után jönnek csak a nehéz napok a palesztin önkormányzat számára: abszolút többsége birtokában kormányoznia kell annak a politikai erőnek, amely eddig öngyilkos merényletekkel és szociális intézmények fenntartásával legitimálta önnön létét. Izrael és Amerika nem tárgyal terroristákkal – legalábbis a színfalak előtt.
A Közel-Kelet történetében először kerül politikai hatalomra fegyveres iszlámista szervezet, az egyiptomi Muszlim testvériséghez tartozó Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamász). Az autonóm Palesztin Hatóság ellen érthető módon antikorrupciós kampányt folytató, a legszegényebb palesztinok közt azonban nem feltétlenül iszlámizmusa miatt népszerű szervezet azért került fel előbb az Egyesült Államok, majd néhány éve az Európai Unió terrorszervezeti listájára, mert az évek során mintegy száz öngyilkos merénylet keretében hatszáz izraeli civilt és katonát gyilkolt meg.
Szociálisan érzékeny terroristák
Az első intifáda elején, 1987-ben alapított, iráni-szíriai-szaúdi pénzekből is finanszírozott, zöld zászlós Hamász az Iszlám Dzsihád mellett a leghírhedtebb palesztin terrorszervezet, amely már Arafat idején is több ponton összefonódott a korrupt Palesztin Hatósággal; őrajtuk keresztül bonyolította például Arafat az iráni fegyverimportot; a Karine A hajót azonban az izraeliek lebuktatták, az ügyletre fény derült.
Államalkotó tényező lett
A hírhedt Ezzedin al-Kasszám Brigádok is a Hamász emberei, de Arafatot szolgálták. A Hamász célja egy militáns, szigorúan iszlámista törvények szerint berendezkedett palesztin állam a jelenlegi hatóság és Izrael területén; ehhez természetesen előbb ki kell iktatni a zsidó államot. E célt és a célhoz vezető fegyveres eszközöket a Hamász (Arafaték korábbi sumákolásával szemben) nyíltan deklarálta.
A terrorszervezet elsősorban a gázai övezetben és a Jordán nyugati partján, a Palesztin Hatóság területén erős. Hatalomra jutásának egyik kulcsa, hogy a „fegyveres szárny” mellett aktív a „szociális szárnya”: mecsetek, kultúrközpontok, óvodák, iskolák, szociális központok hálózatait tartja fenn, így kvázi már eddig is állami feladatokat látott el ott, ahol a Hatóság (az EU-pénzek lenyúlása vagy csak egyszerű inkompetencia miatt) csődöt mondott.
A nagylelkű altruizmust azonban kőkemény érdekek motiválják: elsősorban az ideológiai indoktrináció (a palesztinok jó része, bármennyire nem szereti Izraelt, fél egy tálib-iráni típusú iszlámista rendszer létrejöttétől) és a pénzszerzés (fundraising). Infrastruktúrára, kórházra, óvodára könnyebb alapítványi szponzort találni, mint bombákra és fegyverekre.
Kihívások demokráciáknak
Izraelnek most egyszerre két kihívással is szembe kell néznie. Az iráni elnök nukleáris kutatásokkal nyomatékosított holokauszttagadó, Izrael-ellenes kihívásával és azzal, hogy közvetlen szomszédságában létrejöhet egy terroristákból álló kormány, amely nyíltan közli, hogy külpolitikai prioritásai élén a zsidó állam megsemmisítése áll. Izrael 2004-ben két Hamász-vezetőt küldött a túlvilágra, Jaszin sejket (a mozgalom „spirituális vezetőjét”) és al-Rantiszit, aki személy szerint felelt számos merényletért. Izrael azonban legalább katonailag képes kezelni a helyzetet. Nem ilyen egyértelmű a világ diplomáciai reagálása.
Amerika eddig kitart: Bush elnök és Rice külügyminiszter határozottan állítja, Washington továbbra is annak tartja a Hamászt, ami, azaz terrorszervezetnek. Márpedig velük addig nincs tárgyalás, amíg le nem teszik a fegyvert. De mi van akkor, ha a Hamásznak mostantól hivatalból fegyvert kell viselnie? Ha ő felel mostantól a rend fenntartásáért, a sajtó által következetesen „szélsőségeseknek”, „radikálisoknak”, „militánsoknak” nevezett terroristák háttérbe szorításáért?
Furcsa reakciók
A muszlim államok részben örömmel fogadták a Hamász győzelmének hírét. Az ENSZ főtitkára furcsa kijelentéseket tett a „demokrácia győzelméről”, odavetette, hogy le kéne már tenni a fegyvert, s az Európa Tanács megfigyelői is „a demokrácia győzelmét”, a választások tisztaságát ünnepelték közleményükben. A „kvartett”, azaz Amerika, Oroszország, az ENSZ és az EU halkszavú közleményben kérték meg a Hamászt, ígérje meg, hogy nem semmisíti meg Izraelt, egyben a potenciális áldozatot is felkérték: „a demokratikus folyamat minden résztvevője mondjon le az erőszak alkalmazásáról”.
A Hamász fegyveresei
Izraelben hamarosan parlamenti választások lesznek, kérdés, mely irányba mozdítja el a tegnapi földcsuszamlás az izraeli polgárok szavazatait. A Hamász hatalomra kerülése mindenesetre összekovácsoló erővel hat, a közös ellenség elleni fellépés szükségessége általában a „héják” felé tolja a „békepárti” erőket is.
Az Európai Unió, amely már a választás előtt kilátásba helyezte, hogy tárgyalni akar a Hamásszal, most, a terroristák hatalomra kerülése előtt megerősítette: a Hamász „radikális palesztin szervezet” választási győzelme ellenére folytatja a pénzügyi támogatás folyósítását a palesztin gazdaság számára. Az EU így azonnal elvesztette békére kényszerítő zsarolási potenciálját, hiába figyelmeztet közelményük arra, hogy „az Izraellel kötendő béke iránti szilárd elkötelezettséget vár el az új palesztin kormánytól”. Az EU külügyminiszterei hamarosan egyeztetnek a teendőkről.
A legnehezebb helyzetbe Mahmúd Abbász palesztin elnök került: felelősséget nyilván csak egy „megszelidített” kormányért tud vállalni, nemzetközileg nem izolálhatja a Palesztin Hatóságot. Ugyanakkor nyilván nem tud minden Hamász-rakétakilövő mögé Hamász-rendfenntartót állítani.
