Forrás: Népszava

D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke minden bizonnyal jól ismeri Luther nevezetes Asztali beszélgetéseit, amelynek egyik helyén az evangélikus egyház és tanrendszer megalapozója az alábbiakat írja: „Ha még a világ-teremtés előtt Isten oldalán lettem volna … aligha tanácsolhattam volna, hogy teremtsen férfit és asszonyt; úgyhogy ezt is a mi tanácsunk és agyaskodásunk nélkül csinálta.” Mégis – úgy tűnik – D. Szebik Imre elnök-püspök úr egy nemrég metartott istentiszteleten elfeledkezni látszott Luther fenti sorairól, minthogy saját „agyaskodása” alapján próbálta megragadni a teremtés – hogy ismét Luthert idézzük – ember számára érthetetlen titkát. Szebik az emberiség válságáról szólva olyan szempontra hívta fel figyelmünket, amiről még a Tórát és benne a teremtés titkának elbeszélését Mózesnek átnyújtó Örökkévaló is megfeledkezett, és amivel a püspök nem volt rest a napokban kiegészíteni a kinyilatkoztatás írott és minden bizonnyal tévesen kanonizált szövegét. Míg Szebik az ember és az emberiség válságát – egy kétségkívül sajátos morálteológiai kontextusban – a globalizáció rémében vélte felfedezni, mintegy érzékeltetve, milyen oppozícióban is van ez az isteni renddel, azonmód rámutatott arra, hogy „Isten nem kozmopolitának teremtett, hanem magyarnak.” Kétségkívül legalábbis dogmatörténeti újítással állunk szemben. A Biblia szerint ugyanis Isten embert (héberül: adam) teremtett, avagy egy másik elbeszélés szerint férfit (héberül: is) és belőle az asszonyt (issáh), de eddig még nem volt információnk arról, hogy ez az ilyetén meglehetősen „kozmopolitára” sikeredett lény magyar lett volna. Most már tudjuk. Pál apostol még nem tudta, ezért írhatta azt a Krisztusban élő emberről, hogy „itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad” (Kolosszeieknek 3,11), avagy egy másik helyen, hogy ugyanis a Jézus Krisztusba vetett hitben „nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban” (Galatáknak 3,28). S az is a fenti hiányosságból következhetett, hogy az újszövetségi szóhasználat szerint a nemzet (ethnosz) fogalom az uralkodással (Márk 10,33), a királyokkal (Lukács 22,25) kapcsolódik össze, azaz minden esetben a politikai különbségekre utal. D. Szebik Imre elnök-püspök tanítása nyomán bibliai ismereteink új elemmel gazdagodtak, tegyük hozzá, éppen a legjobbkor: alig valamivel a politikai választások előtt.

Másfelől – a sajátosnak tűnő bibliai ismereteken túl – elgondolkodtató a püspök úr által az emberiség válságaként diagnosztizált társadalmi jelenség megoldására kínált elixír, amelyet főként a hazai keresztény körökben – a kereszténység univerzális jellegével (mondhatni: lényegéből fakadó „kozmopolitizmusával”) ellentétben – előszeretettel kínálnak egyre gyakoribban. Tudniillik abban nincs semmi meglepő, hogy a világ válságban van, így volt ez az elmúlt kétezer év során úgyszólván minden időszakban, amiért az emberiség rendre megalkothatta az éppen aktuális apokaliptikus vízióit, látomásait, a végvárás megannyi módját és formáját. Ámde az kizárható, hogy az emberi egzisztencia egy meglehetősen esetleges – s sok esetben korántsem ideális, „istenadta” körülményeket és következményeket eredményező – vonatkozása, valamely „nemzetbe” való beleszületés nehezen definiálható, az ember akaratától, választásától és tudatos szándékától független „természetadta” mivoltának ontológiai abszolútummá emelése lenne a válságtünet kezelésének legpraktikusabb és legkézenfekvőbb módja. Aki korunk emberének „válságára” a valamibe való beleszületés természeti tényét kínálja, mintegy a nemzeti(eskedő) hovatartozást legfőbb identitásforrásként definiálva, az nemcsak sekélyes és szimplifikációra hajlamos módon próbál megoldást találni, hanem a származás természetadta jellegén át viszonyulva embertársaihoz minden bizonnyal önmagát sem keresztényként, legfeljebb keresztény származásúként határozza meg.

Buda Péter Gábor György

egyházpolitikai szakértő vallásfilozófus