Lemondott a palesztin kormányfő
Gadó János 2006. január 26. 10:15
Akár többségbe is kerülhet a Hamasz a palesztin törvényhozásban. A legfrissebb exit poll szerint bár 46 százalékkal továbbra is a kormányzó Fatah vezet a választásokon, Mahmúd Abbász elnök pártja elvesztette abszolút többségét a palesztin parlamentben. A szociális infrastruktúrát is működtető terrorista Hamasz a második helyen áll, közel 40 százalékkal. Hogyan tovább?
Mahmud Abbasz, a Palesztin Hatóság elnöke kijelentette, hogy aki részt akar venni a kormánykoalícióban, annak el kell fogadnia az oslói megállapodást és a békefolyamatot. Mohamed Al Zahar, a Hamasz első embere kijelentette: „Oslo minden nyomát kiirtjuk”. Ahmed Korei kormányfő közölte: lemond posztjáról. A közel-keleti rendezésen munkálkodó „kvartett” ‘ az Egyesült Államok, az Európai Unió, az ENSZ és Oroszország ‘ képviselői ma Londonban egyeztetnek az új helyzetről.
Korrupt közigazgatás
Mahmúd Abbasz: mit tud felmutatni? A nyugati média, a politikusok és véleményformálók illedelmesen úgy tesznek, mintha a palesztin választásokon induló pártok mögött nyugati mintájú politikai rendszer és civil társadalom állna. Ám a palesztin hatóság intézményrendszere jelenleg nyugati struktúra szerint, de keleti korruptsággal működik: a minisztériumokban a fontos pozíciókat gyakran a különböző klánok emberei töltik be, akik törzsi-rokoni alapon jutottak állásukhoz, és nem a köznek, hanem saját családjuknak tartoznak elszámolással.
„Hová lett a hatmilliárd dollár, amit a donor országok 1994 és 2004 között adtak a palesztinoknak?” – tette föl a kérdést Al Zahar egy televíziós vitában. „A havi 100 millió dollár bevételből 56 millió ment el az állami alkalmazottak fizetésére – akik között 37 ezer fiktív állású van” – adta meg a választ.
A Hamasz az államitól független szociális intézményrendszert működtet, amelytől távol tartja a klánokat és a korrupciót. Óvodáiban, iskoláiban a zsenge gyermekek az anticionista, öngyilkos halálkultusz légkörében nevelkednek. A Hamasz kampányának kulcseleme volt a korrupció és az anarchia bírálata, de hogy mit kezd egy minisztériummal, amelyből a különböző (fegyveres) klánok nyilván nem hagyják kiebrudalni magukat – ez nagy kérdés.
Fanatikusok és pragmatisták
Az Arafat örökségét továbbvivő Fatah és az iszlám fundamentalista alapon álló Hamasz két külön kultúra. A Hamasznak – mint a totalitárius mozgalmaknak általában – világos képe van arról, hogy mit akar: korrupciómentes iszlám társadalmat, rendet, megélhetést mindenkinek és a cionista ellenség elpusztítását. A Hamasz viszi tovább a totalitarizmus fáklyáját – ami a baloldali szekuláris Fatah kezéből kihullt, amikor a mögötte álló kommunista világ szétesett. Az arab világ szíve ma az ősgonosz ellen harcoló palesztin nép, a palesztin nép szíve pedig a megalkuvást nem ismerő Hamasz (plusz az Iszlám Dzsihad, Tanzim, mindenféle Felszabadítási Frontok és társaik).
Hamasz-aktivisták: készenlétben
Az 1989 után pragmatikussá váló Fatah a nyugat és az arab/iszlám világ határán egyensúlyoz: a Palesztin Hatóság uraként előbbitől kapja a pénz túlnyomó részét, de tömegei számára az utóbbi a mértékadó. Ekképp két, egymást kizáró értékrendnek kell megfelelnie. E kihívásra Jasszer Arafat találta meg a megoldást, amikor angolul békéről, arabul pedig dzsihádról beszélt. A Fatahnak ma is ez a politikája, ami a se háború-se béke állapotot tartósítja.
A Fatah pragmatikus és korrupt, a Hamasz tiszta szívű és gyilkos.
A Fatah választási győzelme után nem lehet tudni, hogy a Hamasz részt kér-e a hatalomból vagy ellenzékben marad: ha az előbbit választja, minden bizonnyal a szociális tárcákat igényli majd, hiszen pl. a belbiztonsági minisztériumra támasztott igényét Izrael nem tűrné el.
Izrael kivár
A palesztinok döntöttek
Az amerikaiak – mit tehetnek mást – továbbra is azt ismételgetik, hogy a béketerv (road map) szerint a Palesztin Hatóságnak fel kell számolnia a fegyveres csoportokat – ami vicces, tekintve, hogy maga a Palesztin Hatóság is fegyveres bandákra esett szét – Gázában legalábbis mindenképpen. Condoleezza Rice leszögezte, hogy addig nem tárgyalnak a Hamasszal, amíg az nem mond le az erőszakról – a Hamasz vezetői pedig torkuk szakadtából ordítják, hogy nem mondanak le róla.
Ehud Olmert ügyvezető izraeli kormányfő mindenesetre közölte: „Izrael nem fogadhatja el, hogy a Hamász jelenlegi formájában tagja legyen a Palesztin Hatóságnak.” Bár egyelőre nem tudni, mit jelent a „jelenlegi forma”, az biztos, hogy Izrael kivár, nem tárgyal Hamasz-vezérekkel, de valószínűleg nem fogja aktívan megakadályozni, hogy kormánypozíciókat foglaljanak el – feltéve, hogy nem a fegyveres hatóságok egyikét-másikát akarják megszerezni.
A Hamasz 40 százaléknyi szavazatarányával érdekes fejlemény állt elő – a demokráciát mindenek fölé helyező nyugatnak tudomásul kell vennie, hogy a palesztin nép jelentős része egy terrorista mozgalomba helyezte bizalmát.
