Forrás: Népszava

Kerek egy évtizeddel a legutóbbi palesztin parlamenti választások után ma újra a törvényhozás összetételéről szavazhatnak Gáza, Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem lakosai. Fontos esemény ez a közel-keleti rendezés szempontjából. Ahhoz ugyanis, hogy a palesztin politikusok megfogalmazhassák követeléseiket, előbb ki kell derülnie, mit akarnak a palesztin tömegek. Nem biztos azonban, hogy a választás által adott válasz egyértelmű lesz.

Az első és mindezidáig egyetlen palesztin parlamenti választást 1996. január 20-án tartották. Azóta alaposan átrendeződtek az erőviszonyok, ezért ha a politikai elit nem akarja, hogy a belső viták az elmúlt hetekhez-hónapokhoz hasonlóan az utcán, fegyverrel dőljenek el, akkor meg kellett rendeznie a választást. Mahmúd Abbász eredetileg tavaly júliusra tűzte ki a szavazást, de aztán – azzal az indokkal, hogy megvárja a gázai kivonulást – mostanra halasztotta. Érzékelve a palesztin területeken elharapódzó zűrzavart, a csökkent, ám folytatódó izraeli-palesztin erőszakot, illetve saját pártja, a Fatah népszerűségvesztését, Abbász felvetette a további halasztás lehetőségét. A választási sikerben reménykedő iszlamista Hamász azonban tiltakozott, és el is érte, hogy a január 25-i időpont változatlan maradjon. A rendelkezések értelmében a 18 éves vagy annál idősebb választók e napon reggel héttől este hétig adhatják le szavazatukat.

A megválasztandó parlament – hivatalos nevén a Palesztin Törvényhozó Tanács – nincs felruházva abszolút hatalommal. Ha erői megoszlanak, az elnök és apparátusa, illetve a kormány erősebb nála. Ám az új miniszterelnököt csak az után lehet beiktatni hivatalába, hogy a parlament megszavazta. Ez utóbbinak tehát vétójoga van, így aztán egyáltalán nem mindegy, milyen lesz az összetétele.

A 2005 júniusában módosított törvény értelmében a választás – mint Magyarországon is – vegyes rendszerű. Vagyis az összesen 132 képviselő felét – 66-ot – pártlistákon, a másik felét egyéni jelölés alapján, választókerületekben választják meg.

Ami a pártlistákat illeti, ezekből 11 van, összesen 314 jelölttel. A két legerősebb lista az Abbász elnök (azelőtt a Jasszer Arafat) vezette Fatahé, illetve legnagyobb ellenfeléé, az iszlamista Hamászé, amely „A Változás és Reformok listája” néven indul. Az eddig regnáló parlamentben elsöprő többségben voltak a Fatah képviselői: a 88 helyből (1996-ban még csak ennyit választottak) 62 volt az övék. Most azonban, az első ízben induló Hamász képében, méltó ellenfelet kaptak.

A többi induló között ott van a több évtizedes palesztin politikai spektrum csaknem valamennyi szereplője: a Népi Front Palesztina Felszabadításért, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért, a Néppárt (azelőtt kommunisták), illetve a Palesztin Felszabadítási Front. E tömörüléseknél nagyobb esélye van a mandátumszerzésre a Független Palesztina listájának, amelyet Musztafa Barguti vezet. (Csak igen távoli rokona a Fatah listavezetőjének, az izraeli börtönben ülő Marvan Bargutinak.

Csupán egy ismert szervezet marad távol a választásoktól: az Iszlám Dzsihád. E csoport súlya önmagában nem különösebben nagy: taglétszámát mindössze négyszáz körülire teszik. A Hamászhoz hasonlóan élvezi azonban Irán és Szíria pénzben és fegyverszállításokban kifejezett támogatását. Az Iszlám Dzsihád – ezúttal a Hamásztól eltérően – még hallgatólagosan sem hajlandó elismerni Izrael létjogát, nem törekszik tárgyalásra vagy megegyezésre és még ideiglenesen sem hajlandó beszüntetni a terrort. E szervezet vállalta magára a legutóbbi, tel-avivi öngyilkos merényletet is.

Hogy miért ilyen engesztelhetetlen az Iszlám Dzsihád? Egyrészt, mert ily módon egyesítheti maga mögött a palesztinok legszélsőségesebbjeit, másrészt pedig azért, mert így őrizheti meg Szíria és főként Irán támogatását. E két állam ugyanis a közel-keleti feszültség fenntartásában érdekelt, s ezért céljaikat leginkább e terrorszervezet akciói szolgálják.

De térjünk vissza a palesztin választásokhoz! A másik 66 képviselő választókerületekből jut a parlamentbe. Ezekben a jelöltek száma összesen 414. Többségük független, azaz nem tartozik egyetlen párthoz sem. Ez különösen a vidéki területekre jellemző, ahol az emberek a helyi nemzetségfők ajánlásait követve szavaznak és nem sokat törődnek a „nagypolitikával”.

Növelendő a palesztin nők részvételét a politikában, a választási törvény külön női kvótát ír elő. Eszerint a pártlistákon az első három hely közül legalább az egyiket női jelölttel kell betölteni, hasonlóan a további négy, illetve az azt követő öt helyhez. Hogy pedig a vallási csoportok számarányuknak megfelelően szerepeljenek, a törvény kiköti: a listás mandátumok közül legalább hat a keresztényeké, egy pedig a szamaritánusoké.

Gondoltak a választási csalások megakadályozására is. Azok jobb hüvelykujját, akik már leszavaztak, nehezen lemosható tintával jelölik meg. Mindenki személyazonosságát fényképes igazolvány alapján ellenőrzik. Ez a lefátyolozott nők esetében (ilyenek ha ritkán is, de azért láthatók a palesztin területeken) probléma lehet, hiszen a választási bizottságokban helyet foglaló férfiak nem szólíthatják fel őket arra, hogy mutassák meg az arcukat. Ezt a rendelkezések ételmében csak a bizottságok női tagjai kérhetik, miután elvonultak valamely félreeső, a férfitekintetektől távol eső helyre.

A választási törvény minden eshetőséggel számol. Rendelkezik például arra az esetre is, ha „zűrzavaros események” miatt a szavazás nem folytatható. Ilyenkor azt a bizottsági elnöknek félbe kell szakítania, a már bedobott szavazócédulákat pedig biztonságba kell helyeznie. Az elmúlt hetekben lezajlott kaotikus események indokolják a törvényhozók előrelátását.

Sokáig megoldatlan volt a jeruzsálemi szavazás kérdése. Izrael, amely a várost saját oszthatatlan székhelyének tekinti, egészen a legutóbbi napokig nem volt hajlandó engedélyezni a kelet-jeruzsálemi palesztinok számára a részvételt. Aztán meggondolta magát és január nyolcadikán nem csak a szavazást engedélyezte, hanem a kampányolást is. Kivéve egy pártot: a hivatalosan még mindig a zsidó állam megsemmisítését hirdető Hamászt. Kelet-Jeruzsálemben nem lesznek választóhelyiségek, a lakosok levél útján, a városrész kijelölt postahivatalaiban, vagy személyesen a környékbeli településekben adhatják le szavazatukat.

De vajon milyenek a résztvevő pártok, közülük is elsősorban a Fatah és a Hamász esélyei? A válasz az, hogy előbbi inkább csak veszíthet, az utóbbi viszont inkább csak nyerhet az erőpróbán. Hiszen a Hamásznak, amely az 1996-os parlamenti választáson egyáltalán nem vett részt, ebben a grémiumban eddig egyáltalán nem volt képviselve. Ezért bármilyen eredményt ér is el, számára az eddigi helyzetnél csak is előnyösebb következhet. A Fatah pozíciója viszont csak gyengülhet, kivéve, ha az előrejelzésekre rácáfolva sikerül fölényes győzelmet aratnia. Az előrejelzések azonban csak csekély Fatah-fölényt, sőt, kiegyenlített erőviszonyokat vetítenek elő. De vajon miért?

A Fatah – mint a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezető ereje – évtizedeken keresztül szinte megtestesítette a palesztin ellenállást. Teljesen természetes volt hát, hogy politikusai – miután tuniszi száműzetésükből hazatértek – átvették az irányítást. Helyzetük megingathatatlansága azonban nem tett jót nekik. A Fatahban egészen a legutóbbi időkig nem ment végbe a természetes nemzedékváltás, a hatalmat jórészt még most is a „tunisziak” gyakorolják. Ezeket a palesztin lakosság jelentős része korruptnak, sógor-komaságra hajlónak, és ami a fő, feladatukra immár alkalmatlanoknak látja.

Jól alátámasztotta e vádakat az a zűrzavar, amely az elmúlt hetekben több alkalommal is eluralkodott a palesztin területeken, különösen az izraeli megszállóktól immár mentes Gázában. Kaotikus jelenetek váltották egymást: fiatal, lazán a Fatahhoz kötődő, ám vezetőiknek immár nem engedelmeskedő fegyveresek középületeket szálltak meg követeléseik kikényszerítése érdekében. Elharapóztak az emberrablások, egy ízben pedig éppenséggel palesztin rendőrök szálltak meg egy kormányépületet, így tiltakozva az ellen, hogy más fegyveresek büntetlenül gyilkolhatták meg egyik bajtársukat. Néha már úgy tűnt, hogy az Abbász vezette Palesztin Hatóság képtelen a belső rend fenntartására.

A Fatah akkor került a szakadék szélére, amikor fiatalabb tagjai fellázadtak – megelégelvén, hogy a „tunisziak” körmük szakadtáig ragaszkodnak pozíciójukhoz és a választási listán elfoglalt helyükhöz. Egy időre úgy tűnt, hogy a Fatah kettészakad: egyik táborban maradnak az „öregek”, a másikban pedig a fiatalok (pontosabban szólva az Intifáda megpróbáltatásaiban megedződött helyi katonai vezetők), akik külön választási listát állítottak fel, élén bálványukkal, az izraeli börtönben raboskodó Marvan Bargutival. Ha a szakadás végleges lett volna, mindkét lista „eláshatta volna magát”. A bukás perspektívája azonban kijózanította a vetélkedőket, akiknek végül is egyezségre jutottak egymással. A két listát egyesítették, mégpedig úgy, hogy az első helyen Barguti maradt. A lakosságban már amúgy is meglévő rossz benyomás azonban nem tűnt el.

És most nézzük a Hamászt, amely – joggal – iszlamista terrorszervezetként él a nyugati világ tudatában. A palesztinok – és általában a muzulmán világ – azonban másként látja a helyzetet. Számukra a Hamász az az erő, amely a legradikálisabb eszközöket is igénybe véve felvette a harcot a túlerőben lévő Izraellel, és amely ugyanakkor a gyengék és elesettek védelmezője. A Hamász ugyanis – főleg iráni és szaúdi pénzekből – kiterjedt szociális és oktatási hálózatot tart fenn. Míg a Fatah nevéhez a korrupció és a nepotizmus társul, az iszlamista szervezet aktivistáit tisztakezűnek tartják. Ezen felül a Hamász hatékonyabbnak is bizonyult: a tavalyi helyhatósági választásokon megválasztott polgármesterei nekiláttak az utcák megtisztításának, a rossz közbiztonságú helyeken iskolabuszokat indítottak, női és anyaközpontokat nyitottak. A Hamász irányítása alatt álló polgármesteri hivatalokban az alkalmazottak kitöltik munkaidejüket, hatékonyabban és „polgárbarátabb” módon dolgoznak. Mindez éles ellentétben áll a Fatah-irányítás alatt álló Palesztin Hatóság” gyenge teljesítményével.

A Hamász ellen szólna viszont, hogy a palesztin lakosság túlnyomó része belefáradt a háborús állapotokba és békét kíván. Izrael világossá tette: a Fatahhal talán megállapodásra tud jutni, a Hamásszal viszont – melynek ma is érvényben lévő alapító okirata Izrael állam megsemmisítését tűzi ki célul – semmiképpen sem. A szervezet továbbra is ellenállás letéteményesének tünteti fel magát, az izraeli védőfalra ragasztott plakátjaik például rendületlenül hirdetik: a zsidó állammal csupán a fegyverek nyelvén hajlandók tárgyalni. És bár a Fatah is azt állítja, hogy Izrael gázai kivonulását az ő politikája tette lehetővé, a lakosság ezt is inkább a Hamász-féle terrorakciók eredményének tartja.

Ugyanakkor a Hamász már több mint egy éve nem követett el nagyobb szabású merényletet, és egyes vezetői folyamatosan céloznak rá: bizonyos körülmények között hajlandók lennének hosszabb tűzszünetre, sőt, arra is, hogy közvetítők útján kapcsolatba lépjenek Izraellel. A Hamász, amely nyilvánvalóan érzékeli az emberek békevágyát, ügyesen kombinálja a rendíthetetlen ellenállócsoport és a – honi kifejezéssel élve – „nyugodt erő” képzetét. Jellemző volt az – az elmúlt hetekben többször is előforduló – helyzet, hogy míg a Fatahhoz tartozó csoportok saját hatóságuk ellen lázadoztak, a Hamász emberei bölcsen félreálltak.

Másfelől persze kérdéses, hogy az iszlamista szervezet háttérbe tudja-e szorítani a róla kialakult kép árnyékosabb oldalait. Nem csak arról van szó, hogy a palesztinok nem igen hiszik el, hogy a Hamász békét tud kötni Izraellel, hanem a szervezet iszlamista ideológiájáról is. Bár, ha kell, a Hamász-vezetők „leteszik a nagyesküt” arra, hogy senkire sem kényszerítik rá elveiket, azért néhány esemény nyugtalanságot keltett a világiasan gondolkodó többség körében. Nemrégiben iszlamista fegyveresek feldúltak egy, főként ENSZ-alkalmazottak számára fenntartott vendéglátóipari létesítményt, azon kevesek egyikét, amelyben még szeszes italokat is felszolgáltak.

A Hamász már a jelenlegi erőviszonyok mellett is bekerülhet a kormányba, ahhoz azonban, hogy átvegye a hatalmat, ennél több szükségeltetik. Esély van viszont arra, hogy a gyakorlatilag már jelenleg is létező kettős hatalom – egyfelől a Fatah, másfelől a Hamász – hivatalos formát ölt. Kérdés, megkönnyíti-e egy ilyen állapot a béke megteremtését.

Kepecs Ferenc

KERETBE!!!

Várható választási eredmények a legutóbbi felmérések szerint

Fatah 32-39

Hamász 30

Független Palesztina 7-12

Népi Front 3-7

Harmadik út 3-7

Képalák:

1. Palesztin fegyveresek őrzik a választóhelyiségeket Fotó: Reuters

2. Mintegy 900 külföldi megfigyelő ellenőrzi a választások törvényességét, köztük Jimmy Carter volt amerikai elnök, aki képünkön Mahmúd Abbász palesztin elnökkel látható Fotó: Reuters