Forrás: HíradóAz évtizedek óta konfliktusokkal terhelt közel-keleti térség kulcs-országában, Izraelben, történelmi jelentőségű választásokra készülnek.
A tét óriási, hiszen amit a huszadik század nyitva hagyott, az most, az új évezred elején talán lezárható. A Panoráma munkatársai, Pogár Demeter szerkesztő és Kereki Sándor operatőr a helyszínen keresték a választ arra a kérdésre: vajon mekkora esélye van a megbékélésnek a Saron utáni Izraelben?
*”Ő AZ UTOLSÓ NAGY TÁBORNOK AZ IZRAELI POLITIKÁBAN”
A Szentföld: ezredévekig ható csodák helyszíne és kegyetlen háborúk néma tanúja. Jeruzsálem: három világvallás szent városa. A zsidóké, akiknek hite szerint itt állott a Mózes kőtábláit őrző frigyládának emelt Nagy Templom. Ennek megmaradt nyugati fala, a Siratófal a judaizmus legszentebb helye. A keresztényeké, akik bazilikát emeltek a hely fölé, ahol Jézus Krisztust megfeszítették, s ahol hitük szerint a Megváltó – sírjából felkelve – feltámadott. A muszlimoké, akiknek aranykupolájú Sziklamecsetje azt a helyet jelöli, ahonnan hitük szerint Mohamed próféta a mennybe szállt, hogy meghallgassa az Úr intelmeit. Az Iszlám-hívők számára Jeruzsálem fontosságában csak Mekka és Medina után marad el.Ő Ariel Saron, a Szentföld nagyobbik részét ellenőrző Izrael miniszterelnöke, aki január 4-i agyvérzése után élet és halál között lebeg. Ellentmondásos történelmi személyiség. Nemzete szemében hős katona, a legtöbb arab szemében azonban könyörtelen ellenfél. A megszállt területek zsidó telepesei atyjuknak tekintették őt, de éppen ő volt az, aki tavaly nyáron azzal lepte meg a világot, hogy Gázából erőszakkal távolíttatta el a telepeket. A reálpolitika felé való fordulása elismerést vívott ki számára a tengerentúlon és ő lett Izrael legnépszerűbb politikusa. Sikere azonban nem osztatlan.
Ari Dabner üzletember: – A nagyanyám pesti, a nagyapám Munkácsról származik. És a nagyszüleim még mindig beszélnek magyarul.
– Nagyon sokan eljöttek ide, hogy imádkozzanak a miniszterelnökért. Vajon Izraelnek szüksége van-e Ariel Sharon vagy egy hozzá hasonló személy visszatérésére a politikába?- Nem hinném. Én nem gondolom. Szerintem ő nem volt jó miniszterelnök. Nagyon rossz dolgokat csinált. Persze néhány igen jó dolgot is tett a múltban és az emberek nagyon szeretik, de az elmúlt néhány évben voltak tettei, amik szerintem nagyon gonoszak voltak.- Például melyek azok?- Zsidókat űzött el az otthonaikból. Szerintem Magyarországon láttak ilyet, még ötven évvel ezelőtt. Ez szerintem gonosz tett.- De az araboknak is vannak jogaik, bizonyos jogaik a földhöz?- Nekik 22 országuk van, Izrael pedig nincs köztük. Olyan miniszterelnököt szeretnék, aki osztja a nézeteimet, aki kiáll az igazságért, és a zsidóknak visszaadná a földjüket…- De ki lenne az a miniszterelnök?- Kérem, mutasson nekem egy ilyen embert!
Hogy ki léphet Saron helyébe? Erre a hívő és ódon Jeruzsálemet elhagyva a Panoráma a világi és modern Tel-Avivban is megpróbált választ találni. Izrael két hónap múlva választja meg új parlamentjét. Ám mivel Saron a gázai kivonulás után kilépett a kormányzó Likudból és új pártot alapított, összekuszálta a politikai képletet. Nos tehát, ki jöhet utána?
– Nem tudom, én nem igazán értek a politikához. Bármi is lesz, béke lesz. Derűlátó vagyok.- Az a legfontosabb.
– Valójában nem tudom mi lesz most. Én igazából Sharonra akartam szavazni. Most pedig sok izraeli, hozzám hasonlóan, nagyon zavarodottnak érzi magát ebben a helyzetben illetően. Most nem is tudom, hogy kire szavazzak.- Milyen vezető álljon most Izrael élére?- Igazán nem tudom, mert nem szeretem Amir Perecet mert ……,- Bajusza van.- És az baj?- Igen!- Nem, nem, igazából nem a bajusszal van különösebb gond, hanem a politikaiképességei miatt nem gondolom, hogy képes vezetni az országot. És a többi jelölt se nagyon jó képességű. Nem is tudom. Remélem, hogy Saron jobban lesz, különben nincs más, mint Bibi Netanjahu.- Nem hiszem, hogy jobban lesz. Szerintem lejárt az ideje.
Primőrök és idénytermények egy tel-avivi zöldségpiacon. Miközben azt gusztáltuk, hogy miből is válogathat az itteni vevő januárban, ismerős szó ütötte meg a fülemet. Figyeljenek csak!
– Kadima! Kadima!
Kadima, vagyis előre! Vagy: gyerünk! Ez a Saron alapította új, középutas párt neve, amely az előrejelzések szerint akár 42 helyet is megszerezhet a 120 tagú kneszetben. Ezzel valószínűleg vezető kormányerő lesz. a bajuszos úr Amir Perec, az izraeli Munkapárt új vezetője. Hallhattuk, az elődeitől elütő férfiúi ékessége nem nyerte el mindenki tetszését, ám baloldali pártja mintegy 20 mandátummal a parlament második frakciója lehet. A szakszervezeti vezető Perec a tavaly novemberi pártvezető-választáson nagy meglepetésre legyőzte Simon Pereszt, aki erre, még nagyobb meglepetésre, Ariel Saron mellé állt. A Béke Nobel-díjas volt miniszterelnök és külügyminiszter csak egyike azoknak a nagynevű „szakadároknak”, akik jobb- és baloldali pártkötelékeikkel szakítva a Kadimát erősítik. Még nem derült ki, hogy vajon az izraeli politika 82 esztendős nagy öregjének itt is ki kell-e majd ürítenie a keserű poharat vagy pedig második ember lesz a pártban.
– Az izraeli politika elmúlt évtizedeinek egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy Ön uram, összefogott Ariel Saronnal. Miért tette ezt?
Simon Peresz izraeli ex-miniszterelnök: – Megváltoztattuk a gondolkodási kereteinket, és ideológiai téren összetalálkoztunk. Sharon nem annak a korábbi Likudnak a folytatója. Ő nagyon közel került a mi elképzeléseinkhez, és mivel az eszméknek többség nélkül nincs értékük, ezért többséget akartunk teremteni azon eszmék érdekében, amelyek nagyon közel állnak az én szívemhez.
A pártjából kilépett Saron helyét egy másik volt kormányfő, Benjamin Netanjahu vette át a jobboldali Likud élén. A Saron nélküli Likud talán ha 12 honatyát juttat majd be a parlamentbe, csüggedtség azonban csöppet sem érződik a párt tel-avivi előválasztási happeningjén. Izrael valódi demokrácia, ahol – figyelem! – a képviselő-jelöltek választási listán elfoglalt helyéről is nyílt vita és választás dönt. És felvonulnak a párt nagyágyúi, hogy megosszák követőikkel, mi lenne, ha ők következnének Saron után.
Reuven Rivlin a kneszet ex-elnöke: – A Likud soha nem változtatta meg az eszméit, Saron volt az, ki megváltoztatta a sajátjait. A Likud ugyanazt az álláspontot képviseli, mint korábban. Ugyanazt a gondolatot és politikát képviseli. Sajnos Saron úgy döntött, hogy elhagyja a Likudot, mert nem tudta elfogadni a Likud napirendjét. Mert a Likud azt mondja, hogyha a palesztinok megegyezést szeretnének elérni velünk, akkor először fel kell adniuk Izrael elpusztításának a gondolatát. Ha adnak, akkor kapni is fognak.- Izrael elpusztításán a telepek feladását érti?
– Erről is tárgyalhatunk, de minden előzetes feltétel nélkül. Megegyezhetünk, hisz együtt kell élnünk. Nem arról van szó, hogy az együttélésre lennénk kárhoztatva, hanem a sorsunk az, hogy együtt éljünk a palesztinokkal. De először nekik meg kell érteniük, hogy le kell mondaniuk Izrael elpusztításának a gondolatáról.
A mai izraeli valóság egyik legkomorabb jelképe az úgynevezett biztonsági kerítés. Azért építik, hogy távol tartsák a palesztin merénylőket. Hossza, ha megépül, 670 kilométer lesz, ára pedig kilométerenként 2 millió dollár. Noha a fal tervét a Hágai Nemzetközi Bíróság is elítélte, a baloldal által megterveztetett és a jobboldal által felhúzatott fal létrehozásával az izraeli társadalom nagy része egyetért.
Naftali Kraus író: – Akarom, hogy legyen végre béke. Legyenek az arabok, ahol vannak, ezért csinálják ezt az elválasztó falat, ugye, mert ha másképp nem lehet…- Ezt is sokan vitatják, mert…- Persze, hogy vitatják!- …hogy igazságos-e a nyomvonala vagy nem igazságos?- Egy ilyen vonal soha nem lehet igazságos, mert ez mindig olyan területeken kell, hogy keresztülmenjen, ahol vagy laknak, vagy földművesek. Az arabok itt laknak, itt művelik a földjeiket, itt vannak az olajfaültetvényeik. Ez egy nagyon nemkívánatos dolog, ez a falépítés, ez egy szükséges rossz. Na most nagyon szükséges és nagyon rossz. Mind a kettő igaz.
Saron Judit üzletasszony, magyar tiszteletbeli konzul: – A falat le lehet bontani, de hogy ha a fal megment csak egy emberéletet, akkor legyen fal. De a falat le lehet bontani, amikor béke van.
Odaát a falat a megszállás jelképének tekintik. Ott az fáj a leginkább, hogy a kerítés szinte mindenütt palesztin területen épül. A józan többség persze egyetért a terrorizmus megfékezésével. Ágy az a helyi lakos is, aki történetesen magyarosított nevű magyar állampolgár.
Szalay Ábrahám: – Az, hogy nekünk ez, nem jobb, nekünk sem jobb ez. Valaki felrobbantja magát Izraelben, akkor egy hétig még isszuk a levét, még egy hónapig is. Akkor bezárják az egész várost, az egész utcát és nem lehet se dolgozni, se élni. Vége nekünk.
Arafat-arcképes zászló és katonai gyakorlat a néhai elnök síremlékénél. A Palesztin Hatóság egykori vezetője számára ideiglenes mauzóleum épül a ramallahi Mukatában. Ideiglenes, mert az itteni vágyak szerint valamikor eljön az idő, amikor Kelet-Jeruzsálemben, a palesztin állam reménybeli fővárosában lesz majd végső nyughelye. Ezt azonban még a távoli jövő zenéje: a palesztinok most a holnapi parlamenti voksolásra összpontosítanak.
Pogár Demeter: – A békefolyamat sorsa természetesen attól is függ, hogy ki nyer a palesztinai választásokon. Vajon Arafat hívei kerekednek-e felül, avagy a szélsőségesek nyernek-e?
Ám a volt elnök pártjában, a Fatahban belharc dúl, így nem biztos, hogy nem lép-e elő kormánytényezővé az Izrael felszámolását hirdető Hamasz. Egy ilyen előretörés veszélyeiről faggattuk a palesztin vezetés biztonsági kérdésekben is illetékes tagját, a Fatah új nemzedékének képviselőjét.
Mohamed Dahlan palesztin miniszter, biztonságügyi tárgyaló: – Mi be kívánjuk vonni a Hamaszt a politikai folyamatba. És éreznünk kell, hogy mi, a Fatah, történelmileg már legyőztük a Hamaszt és programját. Meg lehet nézni, mi volt a Hamasz álláspontja a múltban: a Palesztin Felszabadítási Szervezet ellen volt, most egyetért annak programjával. Ellenezte a választásokat, most egyetért a választásokkal. Ellenezte a tárgyalásokat ilyen vagy olyan módon, most pedig gyakorlatilag egyetért velük. Következésképpen: stratégiai változást látok a Hamasz programjában, ezért bátorítanunk kell, hogy vegyen részt a választásokban.
Ilyen Jeruzsálem szíve éjjel, az Olajfák hegyéről nézve. A forgatási helyszín most az arabok lakta keleti városrész, amelynek nem izraeli állampolgár lakosai számára az izraeli kormány a minap engedélyezte a palesztin választásokban való részvételt. Elvben azzal a feltétellel, hogy a Hamasz itt nem kampányolhat. A januári éjjelek csípős hidegére az utcai árus forró szahlabot, azaz fahéjas, mazsolás cukros tejet és frissen főtt kukoricát kínál ellenszerként az arra járónak. A kimérésnél kiderül, hogy a palesztin lojalitás kérdése nem olyan egyértelmű, mint amilyennek az a kívülálló számára az első pillantásra tűnhet.
– Mint tudja, Jeruzsálem nagyon csendes, itt nincs probléma. De nem megy az üzlet, a legtöbb ember munka nélkül üldögél.- A gazdaságnak nagyon rosszul megy. Nem engednek minket rendesen dolgozni Jeruzsálemben. Csak akkor dolgozhat az ember, ha a rendőrségen nincs ellene semmi, különben semmihez sem kezdhet.- Most önök is szavazhatnak a választásokon. Elmennek szavazni?- Nem, nem hiszem, a legtöbb embernek nem tetszik a Palesztin Hatóság. Mert a legtöbbjük – tudja – csak a részesedésükkel törődik és nem az emberekkel. Csak azt hajtogatják, hogy minket válasszatok, minket, ránk szavazzatok. De ha rájuk szavaztunk és aztán van valami gondunk, és elmegyünk hozzájuk, becsapják az ajtót az ember orra előtt.
Ezek után vessünk egy pillantást arra az okra, amely arra késztethette Ariel Saront, hogy visszaadja Gázát a palesztinoknak. Nos, ez nem más, mint a demográfiai tényező. A felmérések szerint Izrael és a megszállt területek mintegy tíz és fél milliós lakosságán belül hozzávetőleges egyensúlyba került a zsidók és az arabok lélekszáma.Gáza feladásával Saron negyven százalékra csökkentette a palesztinok részarányát Izraelben és az általa ellenőrzött területeken. A logika és a konkrét jelek arra utalnak, hogy az izraeli vezetés talán további telepek felszámolásával tesz majd annak érdekében, hogy lakosság- és szuverenitás-szétválasztással megőrizze a zsidó állam eredeti identitását és demokratikus jellegét. A területfeladás mértéke, persze, számos tényezőtől függ még – figyelem, ez itt az áttekinthetetlen Közel-Kelet! Az ügyvezető kormányfő, Ehud Olmert azonban vélhetően tovább halad majd a saroni úton. Ez már csak azért sem lenne meglepő, mert a volt jeruzsálemi polgármester, miként elődje, a keményvonalasságtól a reálpolitika felé fordult. De vajon milyen lesz ő teljhatalmú miniszterelnökként?
Uri Avneri publicista, békeaktivista: – Ez egy olyan ember, aki képes kerülni a feltűnést. Őt nem érdekli, hogy nagy vezetőnek tűnik-e. Nagyon hozzáértő, nagyon ravasz, nagyon okos, nagyon tapasztalt, és szerintem esélye van rá, hogy népszerű vezető váljon belőle. Persze, nem egy második Saron, mert Saronhoz senki, még csak meg se próbálta őt hasonlítani, de válhatna belőle egy normális miniszterelnök egy normális országban a világ bármely pontján. Jó brit, vagy úgy gondolom, jó magyar miniszterelnök lenne belőle. Belőle bárhol lehetne kormányfő. Nos, nézzük, mi is történt Saron úr szélütése után. Saron úr volt az én nemzedékemből való utolsó vezető. Mi az 1948-as nemzedéknek nevezzük őket, akik harcoltak a háborúban és megalapították Izraelt. Ő az utolsó, ő az utolsó nagy tábornok az izraeli politikában. Mi most válunk normális állammá, normális állammá normális pártokkal, és normális politikusokkal, akik a pártokat vezetik. Szerintem ez jó dolog. Ez olyan átalakulás, amelynek már rég itt volt az ideje. Most van három olyan kormányfőjelöltünk, Netanjahu úr a jobboldalon, Perec úr a baloldalon és Olmert úr középen, akik nem voltak a hadsereg tábornokai. Hosszú idő óta most először fordul elő, hogy a tábornokok nincsenek jelen. Bárki lesz is a következő miniszterelnök, az egy civil lesz, egy igazi civil.
De vajon mikor válik tényleg „normális” országgá Izrael? Nos, ha rá is lépett már, méghozzá nem először, az oda vezető ösvényre, és ha meg is van már az ehhez kellő útiterv, hosszú még a bejárandó út, hogy ez és ne egy másik fal jusson, ne más dolgok jussanak először az ember eszébe, ha a bibliai múlt legfőbb letéteményesére gondol.
Panoráma
