Munkáspárt kontra Európa Tanács
Seres László 2006. január 24. 07:28
Jobb későn, mint soha: Európa ötven év alvás után felfedezi és jól elítéli a kommunizmust. A magyar kommunisták legalábbis attól félnek: ha az Európa Tanács holnap napirendjére veszi és megszavazza az erről szóló határozatot, akkor megkezdődik a „boszorkányüldözés”. Pedig dehogy.
„Nemet az antikommunizmusra! Csatlakozz a nemzetközi tiltakozáshoz! Nemet az európai mccarthyzmusra! Ne legyen új antikomintern-paktum!” Ilyen és ehhez hasonló tiltakozó szlogenekben tobzódik a magyar kommunisták honlapja. A Thürmer-féle párt olyannyira fel van háborodva az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének egyik előterjesztésén, hogy nyílt levelet írt Gyurcsány Ferencnek, Szili Katalinnak és Hiller Istvánnak, amelyben azt kéri: Magyarország „tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése ne fogadja el azt”.
Történelem-hamisítás?
Nemet – mire is? A Magyar Kommunista Munkáspárt egyébként valószínűleg olyan rohamtempóban gyártotta ET-ellenes kampányának logóját, hogy az éppen az ellenkezőjét hirdeti: „Nemet mondunk a kommunistaüldözésre” – akarták mondani, ebből azonban „kommunista üldözés” lett, két szóban, mintha elismernék végre, hogy ők és nemzetközi elvtársaik üldözték az embereket annyi évtizeden át. De nem, sőt.
Ebben a kérdésben egyébként teljes az összhang a kettészakadt magyar Munkáspártban: az EP-határozattervezetet Thürmerékkel együtt élesen ellenzi a Vajnai-féle új párt is. Szerintük „az elitélés mögött az áll, hogy egyenlőség jelet tegyenek a nácizmus és az antifasiszta világkoalició harcában résztvett munkásmozgalmi-kommunista erők között, meghamisítsák a történelmet, diszkreditálják a ma is létező szocializmust építő országokat, s számos ország parlamentjeiben, kormányában résztvevő kommunista és munkáspártokat.”
Elítélni a jogtiprást
A botrány tárgya: az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése január 25-én, szerda délután 15.30-kor, a svéd néppárti Göran Lindblad előterjesztésében, meghallgatja azt a javaslattervezetet, amelynek elfogadásával egy európai (bár nem EU) intézmény először dönthet „a totalitárius kommunista rendszerek által elkövetett bűntettek nemzetközi elitélésének szükségességéről.”
A testületet, amely ötven év késéssel jól megadja a kommunizmusnak, nem lehet kettős mércével vádolni: közvetlenül a döntéshozatal után a közgyűlés az orosz szabadpiaci-demokrata Mihail Margelov előadása nyomán veszi napirendjére „a náci ideológia újraéledésének” elítélését is.
Ukrán asszony a gulágon
Az 1949-ben alapított, 46 tagállamot tömörítő, strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) az uniótól független intézmény, amelynek a kelet-európai országok közül elsőként 1990-ben Magyarország lett a tagja. Az ET eddigi csúcsteljesítménye az Emberi Jogok Európai Egyezménye, egyik legfontosabb fóruma pedig a Parlamenti Közgyűlés, amelynek tagjai az egyes nemzeti parlamentek képviselői. Az ET leginkább szimbolikus intézmény, tehát nem tilthatja be a dohányzást és nem indíthat preventív atomcsapást Irán ellen, de komoly, elsősorban emberi-jogi ajánlásokat fogalmazhat meg az egyes tagállamok számára. Ágy például azt, hogy a nácizmushoz hasonlóan ítéljék el a másik ordas eszme áldatlan működését is.
A határozattervezet megállapítja, hogy a Kelet-Európát az elmúlt évszázadban uraló kommunista rezsimeket kivétel nélkül a súlyos emberi jogsértések jellemezték. „A jogtiprások kultúrától, országtól és történelmi periódustól függően változtak, s magukban foglalták az egyéni és tömeges kivégzéseket, halált koncentrációs táborokban, éhínséget, deportálást, kínzást, kényszermunkát és a fizikai terror más formáit. E bűnöket az osztályharc elmélete és a proletariátus diktatűrája nevében igazolták. (…) A közép- és kelet-európai kommunista rezsimek bukása nem minden esetben vonta maga után a bűnök nemzetközi kivizsgálását. Sőt, a bűnök elkövetőit a nemzetközi közösség nem állította bíróság elé, mint tette a nemzeti-szocializmus (nácizmus) által elkövetett borzalmas bűnök esetében.”
Nosztalgiából kormányra?
A dokumentum sürgeti a kontinens kommunista és posztkommunista pártjait, hogy ha eddig nem tették volna meg, sürgősen határolódjanak el a múlt e sötét évtizedeitől, és felszólítja az ET volt kommunista tagállamait, vezessenek be emléknapot a múlt rendszer áldozatainak emlékére. A tanács független szakértők bevonásával bizottságot akar létrehozni az elkövetett bűnök dokumentálására, és nyilvános kampányt akar indítani a kommunista rendszerek által elkövetett szörnyűségek megismertetésére. Megállapítják, hogy néhány országban még él a „kommunista nosztalgia”, és ez könnyen elősegítheti kommunista pártok hatalomátvételét (hogy mely országokra gondol a tanács, nem derül ki). A vonatkozó pártok betiltását azonban a tervezet nem kezdeményezi.
Marx Brothers 2006
A Munkáspárt ennek ellenére úgy látja: „az Európa Tanács tervezett határozata mélységesen sérti az emberellenes, fasiszta rendszerek és népirtás ellen, annak idején a harcot vállaló antifasiszta generációk emlékét.”
Az Európai Parlamentben egyébként Szájer József néppárti képviselő és Vytautas Landsbergis volt litván elnök éppen egy éve kezdeményezték a kommunista jelképek betiltását. „Ha az uniós tagországokban betiltják a horogkeresztet, ugyanezt kell tenni a vörös csillaggal, valamint a sarlóval és a kalapáccsal is” – közölték az egyébként nem tiltáspárti konzervatívok. Az EP-ben azonban levették a kérdést napirendről, mondván, „s náci jelvényt, a horogkeresztet, amely az idegengyűlöletet, a rasszizmust és az antiszemitizmust jelképezi, meg kell különböztetni más szimbólumoktól.”
Százmilliós hullahegy
Az ET határozat-tervezete a Kommunizmus Fekete Könyvének adataira támaszkodva az alábbi adatokat közli a kommunista rendszerek halálos áldozatairól:
Szovjetunió: 20 millió áldozat
Kína: 65 millió
Vietnam: 1 millió
Észak-Korea: 2 millió
Kambodzsa: 2 millió
Kelet-Európa: 1 millió
Latin-Amerika: 150 ezer
Afrika: 1,7 millió
Afganisztán: 1,5 millió
