Forrás: ÉS

SZÉKY JÁNOS

Egy szent sajtója

Méd levelek

Az alábbi kis összeállítást azoknak ajánlom, akik mai magyar találmánynak képzelik az olyan fordulatokat, mint: „elítéljük a rendbontást, de megértjük a rendbontók erkölcsi felháborodását”, vagy „az illető nem tag nálunk, semmi közünk hozzá”, vagy „amit valóságnak hiszel, az egyértelműen politikai támadás, de hát megszoktuk ezektől a gyűlölködőktől”. A következőkben egy másfél évezreddel ezelőtti tragikus eseménysorozat öt különböző elbeszélését olvashatják, kivétel nélkül tekintélyes, megbízható forrásokból. A főszereplők: Hüpatia, az első ismert matematikusnő és Alexandriai Szent Cirill püspök, egyháztanító. Kellemes oknyomozást!

Hüpatia a tanultság és tudomány jelképének számított, s e kettőt a nyugati történelem ezen szakaszában az ókeresztények a pogánysággal azonosították. Ennélfogva az Alexandriát ekkoriban dúló keresztény-nem keresztény feszültség és összecsapások gyújtópontjába került. Miután 412-ben Cirill lett Alexandria pátriárkája, Hüpatiát brutálisan meggyilkolták a nitriai szerzetesek és Cirill keresztény híveinek fanatikus tömege, állítólag, mert közeli kapcsolat fűzte Oresztészhez, a város pogány prefektusához. (Encyclopædia Britannica, 15. kiadás, Chicago, 1994, „Hypatia” szócikk). Ha Cirill nem volt is felelős a […] zavargásokért, annyi biztos, hogy semmit sem tett a megakadályozásukra, ezért kénytelen volt elismerni a polgári kormányzat fennhatóságát. (id. mű, „Cyril of Alexandria, Saint” szócikk).

Ezenkívül elűzte Alexandriából a zsidókat, akik virágzó közösséget alkottak a városban Nagy Sándor óta. Csakhogy megzavarták a rendet, és a keresztényeket mészárolták, kiknek védelmére maga Cirill toborzott össze sokaságot. Más védekezésre aligha lehetett mód, mert Oresztész, Egyiptom prefektusa, kit nagyon feldühített a zsidók elűzése, féltékeny volt Cirill hatalmára […] Ötszáz szerzetes jött le Nitriából, hogy megvédje a pátriárkát. A rá következő zavargás során Oresztészt megsebesítette a fején egy kő, melyet egy Ammoniosz nevű szerzetes hajított rá. A prefektus halálra kínoztatta Ammonioszt, akinek maradványait a fiatal és tüzeslelkű pátriárka vértanúéhoz méltó tiszteletben részesítette. […] Hüpatiát barátság fűzte Oresztészhez, és sokan meg voltak győződve, hogy ő állta útját a prefektus és a pátriárka közti megbékélésnek. Egy Péter nevű lektor vezetésével a csőcselék egy templomba hurcolta az asszonyt, és cserépdarabokkal marcangolta a testét, míg meg nem halt. Szókratész [bizánci egyházkrónikás] szerint ez nagy szégyent hozott az alexandriai egyház és püspöke fejére; de a lektorok Alexandriában nem tartoztak a klérushoz (Scr., V, xxii), és Szókratész nem utal rá, hogy Cirill volna a felelős. Damaszkiosz ezzel vádolja ugyan, ám ő kései forrás, és kereszténygyűlölő is volt. (www.newadvent.org/, Catholic Encyclopedia.)

415-ben Kürillosz pátriárka (Alexandriai Szent Cirill) utasítására fiatal hívei betörtek Hüpatia házába, kivonszolták az utcára a pogány filozófus- és matematikusasszonyt, ízekre tépték, és a piactéren égették el a maradványait. Hozzá kell tenni, hogy Kürilloszt se nagyon szerették. Halála után, 444-ben az egyik alexandriai püspök a következő gyászbeszédet mondta: „Végre meghalt ez a gyűlöletes ember. Távozásán örvendeznek a továbbélők, de alighanem kétségbeesnek a holtak. Nem sok idő telik bele, hogy megelégeljék, és visszaküldjék hozzánk. Ezért hát tegyetek nagyon súlyos követ a sírjára, ne kockáztassuk, hogy viszontlátjuk akár csak kísértetként is.” (Alberto Manguel: Az olvasás története. Park, Bp., 2001. A könyvbeli idézet forrása: Jacques Lacarrière: Les Hommes ivres de Dieu, Párizs, 1975.)

Alig lett püspök, máris ellentéte támadt Oresztész városprefektussal, aminek véres összecsapások lettek az eredményei. Keményen szembeszállt a novatiánus eretnekekkel, a zsidókkal és a pogányokkal is. Valószínű alaptalanul gyanúsították azzal, hogy 415-ben legalábbis eszmei része volt a város prefektusával jó barátságban lévő Hüpatia platonikus filozófusnő meggyilkolásában. Egy éjszaka a zsidók rátámadtak a keresztényekre. Amikor megvirradt, a keresztények Cirill biztatására viszonozták a támadást, majd száműzték a zsidókat a városból. […] 433-tól Cirillről nem lehetett hallani, pedig még 11 évig volt pásztora Alexandriának, mert tudjuk, hogy 444. június 27-én halt meg. De éppen ezek a csendes évek jelzik, hogy nem önmagáért kereste a békétlenséget és a harcot. (Diós István, szerk.: A szentek élete. 4. bőv. átdolg. kiadás. Szent István Társulat, Bp., 1993. Digitalizált formában a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban: www.communio.hu/ppek és a www.katolikus.hu honlapon.)

Hipátia halála az alexandriai matematika végét jelentette. Az athéni akadémia még egy ideig működött, de aztán azt is bezárták. Az ezer éven át virágzó görög tudomány magvai ezután a formálódó arab (iszlám) kultúrában találtak termékeny talajra. (Filep László: A tudományok királynője. Typotex, Bp., 1997)

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 03. szám