Forrás: Népszava

A turul is madár?

Pár hete Budapesttől távol ünnepeltük 50. házassági évfordulónkat. Már korábban készülve erre az érzelmes napra, apródonként nosztalgiakiruccanásokat tettünk azokra a helyekre, ahol laktunk, vagy valami esemény kötött hozzájuk. Később kiderül, hogy miért csupán attól a hegyvidék-alji környéktől tartottuk távol magunkat, ahol az igen sok költözés közül legtovább, 23-évig laktunk, ahol három gyermekünk nőtt fel.

Első sétarandevúnk feleségemmel szülővárosában, Tatabányán, erdős magaslaton lévő Turul szoborhoz vezetett, amelynek tetejéről a várost néztük, majd az alján lepihenve Európa legnagyobb ércmadarát szemléltük. A rokonnépek és a magyarok népművészetben fontos szerepet játszanak a madarak. Ezek közül legismertebb a turul, a mi madarunk, az urál-altáji, más néven turáni kerecsensólyom, őstörténetünk e fontos jelképe Békésen nézett ránk, kardja a lábai alatt volt, ami nem fegyverletételt, hanem a honfoglalás feletti elégedettséget, ezt követő letelepedést és az ezer éves Európához közelítést fejezte ki.

Aztán, 50 év után, múlt év kora őszén a turul vita kapcsán eszembe ötlött e jelkép származási helye kapcsán a „turáni átok”. Ez a történetírók szerint a belső háborúk szellemvilága, ami nem egyszer nagy vérveszteséget okoz a különböző népeknek, de a katonai erények fejlődését elősegíti. A széthúzás különösen a különbségek megjelenésével erősödik, és a szkítákra jellemző lesz a turáni átok. Önmaguk váltak önmaguk legnagyobb ellenségeivé. Ezt a gondolatot dobta felszínre a XXII. Kerület akarnok polgármestere, méghozzá törvénysértés keretében. E szobor állításakor ugyanis annak alkotójával együtt végzetesen, talán szándékosan összetévesztette a honfoglalás jelképét a huszadik századi magyar „szittya”, fajgyűlölő, folyamatosan fasizálódó, hungaristának nevezett nyilas mozgalom és szerencsére rövid uralom gyűlölködő „jelvényét” a fentebb jellemzett jelképpel. Ha figyelmesen megnézzük, a budai zöldövezet nyugtató határán, öt olyan utca sarkán, melyek mindegyikét elkerült közel egy évszázada a név átkeresztelés, felállított álszobor csupán hátúrul madár, elölről a gyűlöletkeltés, vicsorgó, ölni akaró, karmai közt fegyvert tartó szörnye, érződik körülötte az átvitt értelemben vett puskaporszag, egy esetlege választási vereség után az (ellen)forradalom akarata, az utcai erőszak kedvelése. Ezzel sikerült tovább segítenie a turáni átok mai korunkban egyébként is jobboldalról szított jelenségének durva felszínre kerülését.

A „Turul Szövetség” 1927. október 24-én hallgatói nagygyűlést tartott. Ezen a szónokok a Bethlen-kormány engedékenysége, a numerus clausus tervbe vett enyhítése elleni fellépésre szólítottak fel. Céljaik elérésére a „keresztény-nemzeti ifjúság” félbeszakította az előadásokat, lehetetlenné tette a félév folytatását, egyszersmind „hadat üzent” az egyetemeken tanuló mintegy 6 százaléknyi zsidó diáknak. Végváry József, aki a Turul Szövetségnek hosszú éveken át volt vezetője, a képviselőház 1939. március 2-i ülésén a II. zsidótörvény „parlamenti?” vitája során, kevesellve és „nagyvonalú”-nak tartva a világ egyik legszörnyűbb diszkriminációs törvényét, „még több lépcsőfokot” követelt.

Előre tudta Mitnyán György, hogy az azóta betiltott Vér és Becsület, és más neonáci szervezetek a „hűség napjának” felvonulását a XII. kerület turuljához kötik? Ismernie kellett, hogy a finn-ugor eredetet vitató, durván revizionista és gyűlöletkeltő „Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom” másféle ünnepnek tekinti a szoborállítást, a tulajdonukban lévő Turul Videotéka nem 1956, hanem a nyilas mozgalom lobogóival tüntető túlbecsült sokaságról készít filmet. Mindez bizonyos politikai erők által manipulált, eltűrt és némán szövetségesnek tekintett, vagy éppen ezzel politizáló militáns csoportok napi jelenlétének és az ezzel együtt érzékelhető polgári félelemérzet felkeltésének nyitánya, vagy esetleg csupán az V. kerülethez hasonló tesztje volt?

De mindezeken felül, értelmetlenül halálba hajszolt magyar katonáknak és a nyilasok által a Maros, Alma és Városmajor utcában meggyilkolt 409 zsidónak, elpusztult nem zsidó civileknek ezzel a szimbólummal, amely nyilaskeresztes jelvényként a turulmadár csőrében kardot is tart, emléket állítani mérhetetlen tudatlanságra vagy inkább mérhetetlen cinizmusra vall. Különösen ott, ahol a közelben a Budai Önkéntes Ezred emléktáblája van, amely névtelen térnek szomszédságában máig is értetlenül a Nobel díjas Joliot Curiet megfosztották egy tér névadói becsületétől, és ezt máig nem rehabilitálták.

Jómagam is e kerület „jelöltje”, kis híján áldozata voltam. A mindmáig a Böszörményi úti téglaépületben lévő kerületi elöljáróság, majd tanács, ma Önkormányzat egyik irodájában szereztem hamis igazolványt, amivel sikerült túlélnem a 61 évvel ezelőtti szörnyű budapesti tél napjait. Kikérem magamnak, hogy esetlegesen nekem, de főleg számos sorstársamnak ebben a formában hazudjon emlékezetett a fenti vöröstéglás épületben székelő polgármester.

És még valamit: függetlenül attól, hogy a budapesti ostrom lezárása fel-, megszabadulás, vagy a megszállók váltása volt-e, ezeken a napokon az aktív, tervezett haditevékenység az adott térségben, tehát Budapesten és később Magyarországon végetért. A háborút, a tömegfélelmet, a pincét minden atrocitás mellett felváltotta egy sajátos nyugalom, a romok eltakarítása, a mindkét oldalról elpusztított halottak eltemetése, a napsütés, a budapesti tavasz érzékelése, az előzetes béke, és ezzel együtt megdöntésre került a hungarista diktatúra.

Mindennek fényében elgondolkodtató, miért is választ egy politikus a XXI. században eltorzított turulmadarat egy olyan háborús áldozatokat megörökítő emlékmű főalakjának, akiknek szinte egyike sem katona. A nyilasokra pedig mégse emlékeztessen nemzeti jelkép. Azzal, hogy egy olyan szobrot állítanak nekik, amely elsősorban harci jelkép, azt az értelmezést erősítik, hogy Budapest polgári áldozatai valamilyen eszme harcosai is. Bizonyára távol áll Mitnyan Györgytől, de ez az értelmezés Szálasié, aki Budapestet a „Hősi Kitartás Városává” akarta kinevezni.

A felvonultak, vagy térre toborzottak részéről a Fideszben a szittya vonalat erősítő hegyvidéki polgármestert vastaps fogadta. Hogy ez mit fejez ki, annak megítélését az olvasóra bízom. De az éjszaka titokban felállított szobor avatása a turáni egyik fél demonstrációja ellenére méltóságteljesen, incidens nélkül zajlott le, baloldali vagy liberális ellentüntetők, vagy a sértettek utódai nem zavarták meg, de nem is az ő politikai harcmodoruk.

Annak ellenére, hogy a szobrot, gondolom és remélem, mi hamarabb, de legkésőbb február 13-ig le kell bontani, javaslom a hegyvidékieknek, nevezzük a Nagyenyed utca, Istenhegyi út, Németvölgyi út, Böszörményi út és a Kékgolyó utca találkozó pontját a Galamb terének.

( a szerző válság és konfliktus elemző)

Deák Péter