Forrás: NOL

Népszabadság * Munkatársunktól * 2006. január 24.

Wadi Abu Nassar, a haifai nemzetközi konzultációs központ vezetője politikai elemzéseit a palesztin területeket Izraeltől elválasztó „zöld vonal” mindkét oldalán elismerik és számon tartják. Lapunk kérésére a Hamasz és a Fatah választási esélyeit latolgatta.

Kormányon a Hamasz. A Hamasz érdeke, hogy megmutassa: partner a tárgyalásokban, a kormányban. De vita folyik a párton belül „az esemény utáni nap” hozadékáról. Az egyik szárny szerint a Hamasznak el kell kerülnie, hogy kompromisszumokat kössön Izraellel, ezért pusztán erős ellenzéket kell biztosítani a parlamentben. A másik nézet szerint a kormány tagjaként kell alternatív vezetést kínálni, és szóba kell állni a zsidó állammal.

Senkinek sem kell félnie a Hamasztól. 1967-ben – egy évvel hatalomra kerülése előtt – az izraeli Likud párt cseppet sem volt kevésbé radikális – hangsúlyozottan politikai értelemben -, mint most a Hamasz. A kormányzás megváltoztatta a Likudot és két év múlva aláírta a békét Egyiptommal.

A Hamasz komoly politikai válságban van. 1996-ban nem vett részt a törvényhozási választásokon, sőt ellenezte a folyamatot, most pedig pragmatikus politikai szereplőnek mutatja magát. A tűzszünet januári befejeződése ellenére nem indított támadást. Azt lesz érdekes megfigyelni, hogyan tud majd együtt élni a Fatahhal és saját magával.

Párbeszéd a Hamasz és Izrael között. Izrael bármilyen politikai frakcióval tárgyal, amely nem alkalmaz erőszakot. Halála előtt Ahmed Jaszin sejk – a Hamasz szellemi vezetője – is felvetette egy hosszú távú tűzszünet lehetőségét. Sőt, Mohamed Guazal, a Hamasz egyik vezetője nemrég közölte: az Izrael elpusztítására felszólító Hamasz Charta nem a Korán, azaz nem Szentírás.

A Fatah belső ellentétei. Az önkormányzati választáson a Fatahhal szembeni általános elégedetlenség miatt szerepelt jól a Hamasz. A Fatah elleni protestszavazatok nélkül sosem kapna 20 százaléknál többet. A Fatah belátta, hogy hibát követett el. Jasszer Arafat halála után a „Törzsek Pártja” lett, melyben a fiatalabb vezetők Arafat örökségéért harcolnak anélkül, hogy felismernék, hogy nincs nagyon miért harcolni. A Fatah komoly válságban van, melyre a talán március végén sorra kerülő pártkongresszus lehet a gyógyír.

A választások sikere. A megszállás alatt megrendezett választás önmagában sikernek számít. A palesztinok a legdemokratikusabb nemzet az arab világban. De a képviselet mellett szükségünk van stabilitásra is. És az utóbbiban Izrael nem nagyon segít. (Z. E.)