Forrás: NOL

Munkát, ingyengyógyszert és iskolát ígér a radikális palesztin szervezet

Népszabadság * Zalán Eszter * 2006. január 24.

Készenlétben a szavazólapok és az urnák Kép: REUTERS – Ammar Awad A ramallahi Salim Affendi étterem nagyterme olyan sematikus, hogy bárhol lehetne a világon. Csak a több tucat Ahmed Jaszin sejket – a Hamasz szellemi vezetőjét – ábrázoló plakát figyelmezteti a betérőt: Hamasz-gyűlésre érkezett. Egymásba karoló, fejkendős, hoszszú kabátba bújó lányok jönnek-mennek röhincsélve, zöld szalagot (az iszlám és a Hamasz színe) kötnek a fejükre. Dr. Mariam Szaleh (a név „jó embert” jelent) vezetésével hamarosan megkezdődik a női kampánygyűlés.

A Hamasz választási listájának 12. helyén szereplő jelölt széles mosollyal fogad, és megköszöni, hogy a sálamat a fejemre tekertem. Tetszik neki. Gyorsan leül velem beszélgetni. A Hamasz-lista jelöltjei szívesen csevegnek manapság. – Munkát, társadalombiztosítást, ingyengyógyszert, ingyenes oktatást – sorolja dr. Mariam, mit szeretne a nőkért tenni a parlamentben, ahova a szerdai választást követően nagy valószínűséggel bejut. És ne feledkezzünk meg a „mártírok” és bebörtönzött palesztinok családjának ellátásáról sem.

Ha a terrorizmusra terelem a szót, rögtön Izrael jut eszébe: – A megszállás a terrorizmus – nyilatkozza határozottan. Dr. Mariam az al-Kudsz egyetemen tanít, Mekkában végzett iszlám stúdiumokat. Hat gyermeke van. Ő a választásra készülő Hamasz egyik legjellegzetesebb arca: tanult, dolgozó nő és a – a kampány idejére legalábbis – mérsékeltnek számít.

A terem lassan megtelik, körülbelül 500-600 emberrel. Zöld zászlók lepik el a termet, gyerekek rohangálnak.

– Nem a pénzért, vagy a hatalmunk gyarapodásáért, hanem az ellenállás képviseléséért megyünk a parlamentbe – mondja beszédében dr. Mahmud Ramahi, a Hamasz listájának 8. jelöltje. – Azt akarjuk, hogy a nők az iszlám és ne a nyugati mérce szerint legyenek szabadok – teszi hozzá.

A 19 éves Dania sütivel kínálja a hallgatóságot. – Nem akarom, hogy a Hamasz tárgyaljon Izraellel, a Hamaszra azért van szükség, hogy megjavítsa a palesztin politikai életet – summázza politikai álláspontját. Közben jön a hír: öngyilkos merénylet történt Tel-Avivban. „Allah-u-akbar”, Isten hatalmas – harsogja a közönség, pár perces spontán ünneplés következik. – Ez csak a kezdet. Örülök a robbantásnak, bár a merénylőnek meg kellett volna várnia a választás utáni időszakot – mondja a 15 éves Szalszabil, aki nagyon sajnálja, hogy még nem szavazhat. – Allah nélkül, iszlám nélkül sosem leszünk szabadok, a népnek vissza kell térnie az iszlámhoz – hagy magamra egy-két jó tanáccsal.

Az az asszony is az iszlám erejében hisz, aki azt reméli a Hamasztól, elintézi, hogy Izrael elengedje négy fiútestvérét a választás után. Szerinte a szegényeken csak a vallásos muzulmánok segíthetnek. A videobejátszásokkal, zenével színesített kampányprogram két óra múlva véget ér. Szétszélednek az asszonyok. Profi szervezés, egységes üzenet – nehezen emészthető tartalom.