Forrás: NOL

Népszabadság * Zalán Eszter * 2006. január 23.

Palesztin asszony a rafahi menekülttáborban szervezett Hamasz-gyűlésen Szombaton megkezdődött a választás a palesztin területeken. Három napon át szavaznak a biztonsági erők tagjai, hogy aztán szerdán teljes létszámban tudjanak a parlamenti választás biztonságára ügyelni. A rendőrök és egyéb fegyveres szervek voksolása igen kényes kérdés. Pár hete a palesztin választási bizottság be is nyújtotta lemondását, mert a palesztin vezetés azt akarta, hogy a laktanyában szavazzanak a fegyveresek. A kabinet aztán megváltoztatta döntését, és a kompromisszum a választási bizottságnak is megfelelt. Azonban továbbra is aggodalomra ad okot az – amit több brosúra is tanúsított -, hogy a parancsnokok utasítást adtak embereiknek, hogy válasszák a Fatahot.

A Ramallah melletti Szalfit faluban reggel hét után nem sokkal már megjelent az első szavazást biztosító rendőr. A Hamasz egyik megfigyelője – hiszen a hat bizottsági tag mellett minden párt képviselteti magát a szavazóhelyiségekben – meg volt győződve arról, hogy a biztonsági erők emberei nyomás alatt vannak. Szerinte ezért is lézeng a rendőrökön kívül tíz katona is a szavazóhelyiségnek helyet adó iskola körül. A jéghideg szavazóhelyiségben egyébként nagy volt a rend, minden bizottsági tag felelőssége teljes tudatában izgatottan, néha túlbuzgón ügyelt a szavazás menetére. Kisebb fennakadást okozott, hogy először a lemoshatatlan tintába kell dugniuk az ujjukat a szavazóknak, és tintás kézzel kell aztán bejelölni a választott pártot és jelöltet.

– Ez a legérzékenyebb választás a palesztin történelemben. Ha nem sikerül, összeomolhat a palesztin hatóság, és az egész világ szeme láttára vereséget szenved a palesztinok ügye – mondta lapunknak Ammar Dvaik, a központi választási bizottság tagja. Az Amerikában tanult választási szakember bevallja, ő is úgy gondolja, hogy a biztonsági erők egy részét ráveszik arra, hogy „bizonyos pártra” szavazzanak. Ezzel együtt hisz abban, hogy leginkább a professzionalizmussal és a pártatlansággal lehet kivédeni a csalás lehetőségének látszatát is. Csak az a baj, hogy a központi választási bizottság nem tud szankcionálni. Mégis, Dvaik szerint, ha sikerül a választás – és egyik fél sem vonja kétségbe az eredményt -, akkor az az egész arab térségre jó hatással lesz, és – valódi – demokrácia alakul ki a palesztin területeken.

Ezzel együtt félő, hogy a pártok által kialkudott szavazási rendszer nem megfelelő a palesztin társadalomnak. A magyarhoz hasonlóan a 132 fős palesztin parlamentet is egyrészt egyéni jelöltek, másrészt pártlistáról bekerült politikusok töltik meg fele-fele arányban. – Kétségeim vannak, talán a szavazók nem tudják majd pontosan, mit is kell csinálni. Tudják, hogy a pártok alkudozását tükrözi a választási rendszer – mondja Dvaik. Az egyéni jelöltes megoldás inkább a Hamasznak kedvez, míg pártként listáról a Fatahról juthat be több jelölt a törvényhozásba.

A 10 százalékos analfabetizmus miatt egyébként rajzokkal próbálják meg elmagyarázni a szavazóknak, mit is kell tenniük. Azonosítás, tinta, pecsét, szavazólap, urna. Az elfátyolozott nők személyazonosságát csak asszonyok ellenőrizhetik. Ki vannak találva a részletek.

Szombat este mind a tizenegy pártlista képviselőjének részvételével kétórás vitaműsort szervezett az al-Dzsazira arab tévétársaság a ramallahi színházban. Színpadiasság nem is volt a vitán, és a közönség így is hangos beszólásokkal kommentálta a hallottakat. A palesztin területeken dolgozó nagydarab, kendőzetlen stílusú, rendkívül híres al-Dzsazira újságíró, Valid al-Omari vezette a műsort. Azt mondják róla, nehezebb vele találkozni, mint Mahmud Abbasz elnökkel. A Fatahot képviselő Nabíl Saat miniszterelnök-helyettes vállára még az adás előtt gyorsan rádobnak egy kafiját – kötelező kampányfogás mindig Arafatra emlékeztetni. Hanan Asravit, a Harmadik út nevű lista jelöltjét nagy taps fogadja, de az est végére kiderül, hogy Musztafa Barguti orvossal, független jelölttel, volt elnökaspiránssal együtt nem nagyon bíznak bennük. A függetleneket gyakran narcizmussal vádolják, amiért nem tagozódtak be egyetlen pártlistába sem. A „honnan kapja a Musztafa Barguti kampány a pénzét” kérdésre a közönség kórusban kiabálta: USA, USA.

Saat azzal érvel a Fatah mellett, hogy a menekültügyből palesztin nemzeti felszabadítási kérdést csinált, nem kapitulált Camp Davidnél 2000-ben, elismeri a párt a hibáit, és tanulnak belőle. Szerinte az izraeli megszállás alatt rendezett választás nem alázkodik meg a megszállók előtt, hanem éppen hogy harcol ellenük. Saat szerint a Fatah elég erős ahhoz, hogy bárkivel együtt dolgozzon a választás után. A Hamasz képviseletében dr. Mahmud Ramahi azt ígéri, nem erőltetik rá az iszlámot senkire, ugyanakkor felül akarják vizsgálni az eddig hozott törvényeket, hogy megfelelnek-e az iszlámnak. Fejkendős lányok tapsolnak. – Soha nem tárgyalunk Izraellel, és választási részvételünk nem jelenti az oslói megállapodás elfogadását – mondja Ramahi.

– Csak beszélünk a demokráciáról, de nem tudjuk megfogni. Egy választásra nem lehet azt mondogatni, hogy „Insallah – azaz, ahogy Isten akarja” – böki oda a mellettem ülő ramallahi újságíró, aki, mint kiderült, trockista és buddhista, valamint szereti József Attilát.