Forrás: TűsarokTáncosnő és mozicsillag. Mélytengeri búvár és filmrendező. A Führer kegyeltje. A 101 éves korában elhunyt Leni Riefenstahlt a test szépségének megörökítése izgatta, a morál aligha. Az akarat diadala című filmjét most a Bálint Filmklubban vesézhetjük ki.
„Mélyen tisztelt Hitler úr, a közelmúltban vettem részt életem első politikai rendezvényén. Ön mondott beszédet a Sportpalotában. Be kell vallanom, hogy a hallgatóság lelkesedése közepette nagy hatással volt rám. Az a vágyam, hogy személyesen is megismerkedhessem Önnel.” Ágy kezdődött az a levél, amely Adolf Hitlert várta a müncheni Barna Házban, 1932 májusának végén.
A feladó egy feltörekvő filmszínésznő és kezdő rendező, Leni Riefenstahl volt. A Führer ismerte őt – legalábbis a filmvászonról – és rendkívül nagyra tartotta táncosi adottságait, azt azonban nem sejtette, hogy Leni csinál majd belőle szélesvásznú szupersztárt. Riefenstahl egyetlen kényszernek, saját nagyravágyásának hódolt, amikor felajánlkozott a Führernek.
Leni Riefenstahl a Führerrel. Soha nem ismerte be, hogy a náci rezsimet népszerűsítette alkotásaival, és hathatós segítséget nyújtott a világégés előidézéséhez.Ekkor már bemutatta első önálló rendezésű filmét, a Kék fény című alkotást, amelynek Balázs Béla írta a szövegkönyvét. Csupán a férfi hűtlenkedésének köszönhető, hogy Leni végül nem Moszkvában, a kommunista Balázs oldalán, hanem Berlinben értesült a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán – díjáról. A bolsevik szerető után a náci Führer kegyeit kereste, a válasz nem váratott magára. Riefenstahl emlékiratai szerint sosem lett a Führer ágyasa. „Hosszabb szünet után megállt, rám meredt, lassan átkarolt és magához húzott.(…) Amikor azonban észrevette, milyen elutasító vagyok, rögtön elengedett.” – írta az első találkozásról.
A szépasszonyba egyébként a fél világ szerelmes volt: Balázs Bélán és Hitleren kívül Goebbels propagandaminiszter, sőt Josef von Sternberg, a Kék angyal rendezője is gyengéd érzelmeket táplált iránta – állította a művésznő. 1933-ban Hitler birodalmi kancellár lett: Riefenstahl ekkor már tudta, hogy legtöbb zsidó művésztársát elüldözték Németországból, mégis találkozott a vezérrel. Leni azt állította, hogy kényszerből kezdett együttműködni a hatalommal, ám Goebbels emlékiratai kétségbe vonják mindezt. „Délelőtt Leni Riefenstahl az elképzeléseiről mesélt. Egy Hitler-film elkészítését javasoltam neki. Nagyon lelkesedett.”- írta a miniszter 1933. május 17-én.
Leni Riefenstahl 400.000 méternyi filmet forgatott A nemzetek ünnepe című filmjéhez . A kétrészes megaprodukció vágási munkálatai 18 hónapot vettek igénybe.
Ugyan a hitleriáda nem született meg, ám megbízták, hogy örökítse meg az NSDAP pártkongresszusának egy napját. Az A hit győzelme című náci-movie hatalmas sikert aratott, függetlenül attól, hogy Riefenstahl szerint napokon belül, az apjától kölcsönkért pénzből rántotta össze a stábot, a Goebbels-féle propagandagépezet akadályozta a forgatást, ő maga pedig idegösszeomlást kapott. Az egyórás film gyártási költségére végül 60 ezer birodalmi márkát fizetett a párt, a kézhez kapott 20 ezer márka honoráriumból Leni vígan visszafizethette a papa kölcsönét.
1934-ben ismét filmezni hívták a nácik, ám Riefenstahl – állítása szerint – lepasszolta az újabb munkát, maga helyett Walter Rutmann rendezőt bízta meg az NSDAP szeptemberi kongresszusának rögzítésével. Rutmann leforgatott felvételeit viszont annyira borzasztónak találta, hogy inkább átvállalta a film folytatását – olvasható az Emlékeim-ben. Az A Kulisszák mögött című 1935-ös kötetében még másképp látta a megbízást: „E feladat iránti belső elhivatottságom minden kétségnél, aggálynál és gátlásnál erősebb.” Az Akarat diadala című dokumentumfilm forradalmasította az addigi filmes formanyelvet, és frenetikus hatást ért el. Az 1935-ben bemutatott mozi az 1937-es Párizsi Világkiállítás díját is elnyerte.
Leni Riefenstahl 1963-ban Afrikában
Következő feladatára, az 1936-os Berlini Olimpia megörökítésére Leni több mint kétmillió márkát és szabad kezet kapott Hitlertől. A rendező ezúttal is teljesítette az elvárásokat: ugyan az utómunkálatok két évig tartottak, 1938. április 20-án, a Führer születésnapján bemutatták a kétrészes olimpia-filmet, az A Nemzetek ünnepe és az A Szépség ünnepe című alkotásokat. Ez volt Leni utolsó közös munkája a nemzetiszocialistákkal.
A szorgalmas rendezőnő persze néha ki-kimozdult a vágószobák mélyéről: hol bizalmas információkat közvetített Hitler és Mussolini között, Magda Goebbels szalonjában teázgatott, továbbá Führere lelki életét is rendszeresen ápolta. Legelőször az 1939-es amerikai körútján fagyott arcára a mosoly: nem értette, miért azonosítják filmjei tartalmával. Kellemetlen újságírói kérdésekkel árasztották el a Kristályéjszaka, a zsidók lemészárlása miatt, filmjeit pedig bojkottálták az Újvilágban.
A második világháború kitörésekor Riefenstahl haditudósítónak jelentkezett a lengyel övezetbe, ahol már a legelső nap besokallt a brutalitástól, és visszarepült Berlinbe. A fiaskó után kizárólag következő filmjével, az Alföld-del foglalkozott, amit csak 1954-ben mutattak be. Nem érdekelte a háború, és az is hidegen hagyta, hogy filmjéhez egy Salzburg-közeli munkatáborból kölcsönözték a roma statisztákat. „A cigányok, a gyerekek csakúgy, mint a felnőttek, a kedvenceink voltak.
Túl a százon
A háború után szinte valamennyit viszontláttuk.”- írta Leni, ismét alaptalanul. A kijelentés miatt tavaly több roma túlélő perrel fenyegette meg az idős rendezőt. Egy korabeli statiszta, Alfred Polgar pedig fültanúja volt, amint a forgatás vezetői azon élcelődnek, hogy gázkamrák várnak a filmstatisztákra.
A Harmadik Birodalom bukása után Riefenstahlt is hadbíróság elé állították a szövetségesek, akik 1948-ban a „volt rezsim szimpatizánsai” közé sorolták a rendezőnőt.
Az úgynevezett nácitlanítási eljárás során ez számított a legenyhébb kategóriának. Bár vagyonát elkobozták, folytathatta hivatását, és szabadlábra helyezték: Riefenstahl ugyanis egyik pártszervezetnek sem volt tagja, filmjeiben pedig az ítélőszék nem talált gyűlöletkeltésre alkalmas jeleneteket. „Sosem csináltam reklámfilmet Hitlernek, de olyat igen, amit felhasználhatott reklámcélra.” – próbálta Leni relativizálni filmjei tartamát.
A rendező élete 101 esztendeje során soha nem ismerte be, hogy a náci rezsimet népszerűsítette alkotásaival, és hathatós segítséget nyújtott a világégés előidézéséhez. Tagadta, hogy az alkotó erkölcsi felelősséggel tartozik művei tartalmáért. Gondolkodás nélkül, parancsra cselekedett – állította a nácik többségéhez hasonlóan.
LENI A BÁLINT FILMKLUBBAN
Január 24., kedd 18 óra
Bálint Filmklub – Az akarat diadala
Perlaki Tamás filmesztéta Filmművészet mint a lélek tükre című előadássorozatában.
A klub azért vetíti Hitler kedvenc női rendezőjének filmjét, mert – szándéka ellenére – „belülről” leplezi le a náci szellemet és ideológiát. Az előadó e film vetítésével és elemzésével szeretné bizonyítani, hogy ez a „tökéletes” film, bár új Messiásként akarja bemutatni a Führert, mégis meggyőzőbben leplezi le imádata tárgyát, mint a legtöbb „antifasiszta” filmalkotás. Új – majd a
filmvitán megbeszélhető – filmes teória: ha a világ demokratikus
nagyhatalmainak vezetői filmbarátok lettek volna, e film megtekintését
követően, csírájában fojtották volna meg a nácizmust és hatmillió európai zsidó meggyilkolása nem következik be.
Belépőjegy: 600 Ft
Bálint Zsidó Közösségi Ház, Révay utca 16.
Péterffy Lili
[info@tusarok.org]
