Oberlander Batsheva rebbecen nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a kóser zsidó házasságról csütörtökön este az EMIH központjában. Előadásából megtudhattuk, hogy a zsidó párkapcsolat egyik legfontosabb lelki eleme: a „Slom Bájit”-ról, amelyet magyarra az „Otthon Békéjé”-nek vagy „házassági harmóniaként” fordíthatunk. Nem véletlen tehát, hogy a rebbecen előadásának középpontjába is ezt helyezte. Egy zsidó pár kapcsolata az első találkozáskor veszi kezdetét,…
… megszentelődik a Chuppa alatt, ahol a pár az Örökkévalóval lép kapcsolatba miközben lelkeik egyesülnek. Az Úr parancsa, hogy e kapcsolatot tápláljuk, gazdagítsuk és élvezzük. A „Slom Bájit” nemcsak egy csendes, kizárólag caddikok megélte hely, hanem fáradtság, munka, szerelem és persze fájdalom is.
Minden házasság olyan, amilyenné a férj és a feleség teszi. Rajtuk áll, hogy a házasság milyen lesz. Attól függ, hogy mit teszünk, és mit nem teszünk, hogyan viszonyulunk házasfeleinkhez, melyek az elvárásaink velük szemben, mennyit adunk és mennyit kapunk, de mennyit nem vagyunk hajlandóak elfogadni. A házasfelek közötti béke alapvetően meghatározza a gyermekekhez fűződő viszonyt.
Szukkotkor egy nagyon szegény, de igaz férj családjának egyetlen ősi örökségét, a tfilint eladta, hogy megvehesse a legszebb és az egyetlen hozzáférhető etrogot a városban. Amikor a felesége megtudta, megharagudott. „Hogy adhattad el a család egyetlen vagyonát? A tfilin nélkül semmink sem maradt!” Akkor kiragadta a férje kezéből az etrogot, meghámozta és ezzel alkalmatlanná (paszul) tette a gyümölcsöt. A fájdalom, amit ketten éreztek olyan nagy volt, hogy betöltötte a teret. A férj így szólt: „Kedves feleségem – nincs már nekünk értékes tfilinünk. A Szukkánk sem lesz megáldva a luláv és az etrog meglengetésével. Csak a Slom Bájit maradt meg nekünk. Ne engedjük, hogy az is elvesszen.”
A Slom Bájit nem béke minden áron, hanem a két fél megállapodása és annak végrehajtása. A házasság ugyanis csak akkor maradhat fenn, ha teszünk is érte valamit. A válás és elválasztás a Slom Bájit hiányát jelzi. Keményen kell küzdenünk azért, hogy ez ne következzen be. Egyszer egy férfit azzal hibáztatott a felesége, hogy nem volt közlékeny és így a házasságuk nem működött. Ennek következtében elváltak. Hamarosan ismét megnősült. Ám az új felesége is amiatt hibáztatta, hogy nem közlékeny. Együtt javítottak rajta és minden problémájuk megoldódott. A következtetés az, hogy ez az ember az első házasságát is megmenthette volna, ha nem adják fel, és együtt dolgoznak a hibák kijavításán.

