Forrás: Heti VálaszStumpf András, reflektor@hetivalasz.hu
Az elmúlt évek megszorításainak következtében nem biztos, hogy éles helyzetben a magyar honvédség képes lenne megvédeni a hont külső segítség nélkül.
Az elmúlt évek megszorításainak következtében nem biztos, hogy éles helyzetben a magyar honvédség képes lenne megvédeni a hont külső segítség nélkül. A Heti Válasz az okokat kutatta.
A két évtizede még 150 ezer fős haderő leépítése a Németh-kormány idején kezdődött – akkor harmincezer emberrel szűkítették a keretet -, és egyetlen kormány alatt sem állt meg. Az első két ciklus alatt felére csökkent az állomány, a Fidesz-kormány hatvanezer fős honvédséget örökölt, amit 45 ezresre faragott le. A 2002-ben hatalomra jutó szocialisták is tovább vitték a stafétabotot, s mindmáig leépítésekről hallani a hadsereg háza táján. 2000-ben még a mai miniszter, Juhász Ferenc és frakciótársai is megszavazták a 45 ezres keretet célul tűző országgyűlési határozatot, amely már a jelenlegi ciklusban módosult 40 ezresre. De ez a negyvenezer is csak lehetőség: szükség esetére. Vagy még az sem. Egy kormányhatározattal ugyanis – az alkotmányos aggályokat kedvelők örömére – az idei évre 29 ezer főben határozták meg a honvédség létszámát, 2008-ra pedig újabb kétezer fővel karcsúsodik az állomány.
Havril András vezérkari főnök szerint az idei tervek 1600 fős leépítésről szólnak, a honvédelmi tárca szóvivője, Bocskai István pedig azt is közölte: nagyrészt a betöltetlen posztokat szüntetik meg. Mindennek azonban nagyrészt nem a minisztériumban és az apparátusokban dolgozók, hanem a csapatok isszák meg a levét. Merthogy a 29 ezer fős sereg nem ugyanennyi katonát jelent. Ebbe a keretszámba beletartoznak a háttérintézményekben foglalkoztatottak csakúgy, mint a szárazföldi, a repülő- és légvédelmi csapatok, melyek harci helyzetben valóban bevethetők. Előbbiek létszáma idén 1214 fővel csökken, így 9060-an maradnak szolgálatban, az elbocsátások legnagyobb részt a szerződéses legénységi állományba tartozókat érintik: idén 818 ilyen hely szűnik meg a szárazföldieknél, így ők 4048-an maradnak 4386 tiszttel és tiszthelyettessel körülvéve, nem beszélve a 626 közalkalmazottról. Ugyanakkor a légierőnél 123 fővel nő a szerződéses legénység száma: ők 2030-an lesznek 3701 tiszttel és tiszthelyettessel, 476 közalkalmazottal kiegészülve. Összességében tehát idén 6078 fős legénységgel bír a honvédség – a tábornokok viszont 2002 óta megszaporodtak. Míg az Orbán-kormány alatt létszámuk ezer főnként egyre, tehát összesen negyvenötre szorítkozott, ma újra hetvenen vannak, ami furcsa arányokat eredményez: a légierőnél például több van belőlük, mint működőképes, bevethető harci repülőből.
HADSEREG LIGHT
„Igaz, hogy a polgári kormány is csökkentette a létszámot, de bizonyos szint alatt a honvédség már nem képes egységes haderőként működni, egyes feladatok ellátására – például víztisztító szakaszok kiállítására – jó csupán. Az elmúlt három évben e szint alá kerültünk” – fogalmaz Simicskó István, az Országgyűlés honvédelmi bizottságának fideszes alelnöke. Tény: nem csak a létszám csökkent, a hagyományos fegyvernemek jelentős részét is kivonták a forgalomból az elmúlt három évben. Megszüntették a pécsi tüzérdandárt, a tatai is nehéznek találtatott, ezenfelül 77 felújított T-72-es tankot ajándékoztak az iraki hadseregnek, így hazánknak egy-két tucat harckocsija, vagyis egyetlen harckocsizó zászlóalja maradt. A magyarázat szerint mindez nem gond, hiszen NATO-kompatibilis könnyűlövész alakulatok fejlesztése a cél; modern, külszolgálatban bevethető, gyors reagálású egységek létrehozása.
Mostantól a szerződésesek háromszor hat hónapos kiképzése is ehhez igazodik, az utolsó időszakot pedig külföldi misszióban töltik el – ami praktikus megoldás, hiszen ebben a ciklusban bezárták a nagy kiképzőközpontok többségét (Szombathely, Szabadszállás, Tapolca). Jelenleg több mint nyolcszáz magyar katona teljesít szolgálatot valamelyik misszióban, s az ő teljesítményükre nem is lehet panasz: a kabuli könnyűgyalogszázad harmadik váltásának teljes állományát például épp a múlt héten tüntette ki a NATO.
Havril András szerint idén még hungarikummal is bővítjük a szövetséget: a magyar Force Protection alakulatokkal, melyek saját fejlesztésű hordozható robotrepülőkkel felszerelkezve katonai objektumok őrzésére-biztosítására szakosodnak. Rosszmájúak és ellenzéki politikusok mondogatják erre: nem ártana itthon is gyakorolni. Hazai pályán ugyanis nem ritka, hogy civil őrzővédőkre bízzák a honvédségi ingatlanok felügyeletét – szolgálataik ellentételezésére idén is hétmilliárd forintot szán a minisztérium. A NATO persze nemcsak a magyar katonák helytállását figyeli, hanem a kormányzat egyéb vállalásainak megvalósulását is. Ez ügyben Juhász Ferenc nem áll jól: ígérete úgy szólt, hogy a GDP két százalékára tornásszák fel a hadügyi kiadásokat, ennek ellenére idén az arány 1,14 százalék, amellyel a 26 NATO-tagország közül csupán Izlandnál bizonyulunk bőkezűbbnek, ami nem nagy szó: a szigetországnak gyakorlatilag nincs hadserege. A tárca ugyanakkor sikerként könyvelheti el, hogy tavaly pont került a magyar légierő NATO-integrációjának végére, s januárban csatlakoztunk a szövetségi AWACS-légtérfigyelő programhoz.
A NATO HÁTA MÖGÖTT
A magyar haderő fő feladata a honvédelmi törvény szerint persze nem a remek szereplés a missziós területeken, nem is a NATO-nak való megfelelés, hanem a haza védelme. Hogy ezt ma képes-e ellátni a hadsereg, azzal kapcsolatban nem csak Simicskó István fogalmaz óvatosan. Keleti György, a honvédelmi bizottság szocialista elnökének érdeklődésünkre megfogalmazott válasza sem megnyugtató: „Nem vagyunk egyedül, ha az országot támadás éri.”
A NATO háta mögé bújni azonban nem minden esetben lehet. A szerződés ötödik cikkelye ugyanis arra az esetre vonatkozik, amikor valamelyik tagállamot külső támadás éri: ez esetben a többieknek kötelességük a megtámadott segítségére sietniük. Ám ha a szövetségen belül alakul ki konfliktus, a NATO az érintettekre bízza a megoldást. Példaként elég annyi: Görögország és Törökország konfliktusába sem avatkozott be. Szakértők szerint a közeljövőben valószínűtlen, hogy mondjuk Szlovákia vagy Románia megtámadná Magyarországot, de ha ez bekövetkezne, csak magunkra számíthatnánk.
A leépítések és a csapatok „könnyebbé tétele” ugyanakkor nem feltétlenül kellene hogy együtt járjon a hadsereg ütőerejének csökkenésével. Ha a honvédelmi költségvetés harminc százaléka fejlesztésre menne el, úgy szakértőink (és egy 2001-es kormányhatározat) szerint is növelni lehetne az ütőerőt. Ez ügyben a Fidesz-kormánynak sem volt sok dicsekednivalója: átlagosan a honvédelmi költségvetés 15-17 százalékát szánták fejlesztésre. Ma azonban ez az arány csupán a – tavalyinál alacsonyabb, 277 milliárd forintos – költségvetés 10,1 százaléka, ami még a szinten tartásra sem elegendő.
Annál meglepőbb, hogy a szaktárca arról beszél: folytatódik a hadsereg modernizációja, az önkéntes haderő (melynek egyéves születésnapját ősszel 140 millió forintnyi hirdetésözönnel ünnepelte a minisztérium) profivá válásának folyamata. A fejlesztések ugyanakkor általában a következő kormányok költségvetését terhelik majd: szép példája ennek a három Mistral légvédelmi üteg esete az idei költségvetéssel. A 2002-ben hadrendbe állított fegyverek kifogástalanok, nemzetközi hadgyakorlatokon is kitűnően szerepelnek, éles helyzetben viszont szövetségeseinket is lelövöldöznék: hiányzik ugyanis belőlük az ellenség-barát felismerő IFF rendszer. Míg azonban az 3,5 milliárd forintba kerülne, a költségvetésben csupán 234 milliót különítettek el erre a célra. Idén márciusban érkeznek viszont az első Gripenek Kecskemétre, amelyeket izraeli célzóberendezéssel is ellátnak majd: árukat, 3,3 milliárd forintot azonban szintén nem ez a kormány fizeti, a törlesztést 2007-ben kell megkezdeni.
ROBBANÁSVESZÉLY
Az idei év kiemelt programjaként a katonák egyéni felszerelésének modernizációját emlegetik – amiről tudni kell, hogy a legatyásodás megállítását jelenti, nem a fegyverzet korszerűsítését. Utóbbi még csak a tervezés szakaszában van, talán 2010-re válhatnak modernebbé a mesterlövészpuskák, a páncéltörő, tüzérségi és optikai berendezések, radarrendszerek, és az elavult Mi-8-as helikopterek cseréjéből is akkorra lehet valami. Szintén 2010-ig szól az a tavalyi keretmegállapodás, amely szerint a minisztérium tulajdonában lévő HM Currus Rt. a BTR-ek (páncélozott, gumikerekes szállító harcjárművek) felújítását kilencmilliárd forintból oldja majd meg, az első ütemben azonban csak 629 millió forintot és idén sem egészen egymilliárdot bocsátott rendelkezésre a tárca.
Forráshiány miatt megoldatlan a szavatosságukat vesztett olyan lőszerek megsemmisítése is, amelyek esetében az önrobbanás veszélye sem zárható ki – harmincezer tonna ilyen lőszer van raktáron, ártalmatlanításuk hárommilliárd forintba kerülne, a költségvetésben azonban nincs rá fedezet. „A jogszabályok szerint a tárca az inkurrencia (fölöslegessé vált eszközök, ócskavasak) értékesítéséből befolyó bevételt fordítja erre a célra” – jelezte érdeklődésünkre Bocskai István szóvivő. Úgy látszik azonban, ebből nem folyik be a szükséges pénz: tavaly csupán 4200 tonna megsemmisítésére írtak ki pályázatot.
A Honvédkórház felújítására idén százmillió forint jut, ilyen tempó mellett pedig 180 évre volna szükség a rekonstrukció kivitelezéséhez. A hiányzó milliárdokat a tárca szerint a honvédelmi ingatlanok eladásából fedezik majd: becslések szerint a százötven létesítményért, melyek közt az elmúlt években tízmilliókért bővítettfelújított üdülők, csapatpihenők is vannak, 13 milliárd forintra számítanak. A kiárusítás indokaként azt hozzák fel, hogy a megszüntetett alakulatoknak nincs szükségük csapatpihenőre, a 29 ezres honvédségnek csak terhére van a 150 ezresre létrehozott infrastruktúra, s az üres létesítmények őrzése évi egymilliárd forintot visz el. Ha azonban a befolyó összeget valóban a kórházra fordítják, már nem tudják állni a honvédségi lakások építésének költségeit. Pedig elkelne a pénz oda is: a költségvetésben 123 millió forint áll rendelkezésre e célra, s abból aligha teljesül a szocialisták 500 új lakást vizionáló 2002-es választási ígérete, mint ahogy az sem, mely szerint a katonák a legjobban fizetett állami alkalmazottak lesznek. (Ma egy szerződéses honvéd illetménye kiegészítéssel és honvédelmi pótlékkal együtt 87 516 forint). Míg az előző ciklusban az illetmény megduplázódott, s az Orbán-kormány utolsó évében 70 százalékos emelést kaptak a katonák, idén 5,5 százalékos növekményre van ígéret. A fedezetet azonban nem tudni, mi biztosítja – hacsak nem a titokzatos, nyolcmilliárd forintos „fejezeti államháztartási tartalék”, mely kategória nem létezett a megelőző években, s nem is tudni, mire szánják.
SZLOVÁKIA – HASONLÓ CIPŐBEN
Bár Szlovákia sem tudja teljesíteni azt a NATO-elvárást, hogy a GDP két százalékát kell védelmi kiadásokra fordítania, északi szomszédunk így is messze megelőzi Magyarországot. A 2006-os büdzsé ugyanis 27,923 milliárd koronát juttat a védelmi tárcának, vagyis 1,82 százalékot, és a két százalék elérése az elkövetkező két-három évben sem tűnik valószínűnek. A hivatásos hadseregre való átállást az elmúlt években egyre kevesebb pénzből kellett megvalósítani, de a haderőreformból egyvalami már megvalósult: tavaly megszűnt a kötelező katonai szolgálat. Ezentúl csak profik szolgálnak a kisebb, de ütőképesebbé tett seregben. December végéig 2200 hivatásos katonát vettek állományba, és a hírek szerint a hadsereget 19 ezer fősre tervezik.
Ami a légierőt illeti, szomszédaival ellentétben Szlovákia nem fontolgatja nyugati gépek vásárlását vagy bérlését: december közepén mutattak be a sajtónak két korszerűsített MiG-29-est, amelyek már NATO-kompatibilisek. Az ellenséges és baráti gépeket felismerő rendszert az amerikai BAE System biztosította, de a felújítást az oroszok végezték – államadósságuk fejében, 2,2 milliárd korona értékben idén újabb nyolc vadászgép felújítását tervezik, majd sor kerülhet további légi járművekre is.
Tornay István
reflektor@hetivalasz.hu
ROMÁNIA – AMERIKAI SEGÁTSÉG
Romániában jövőre szűnik meg a kötelező katonai szolgálat: 2007 januárjától a 18-20. életévüket betöltő fiataloknak csupán a tartalék állomány felmérését célzó számbavételre kell jelentkezniük. A 22,5 millió lakosú országban az utóbbi években 30-40 ezer sorkatona szolgált. Másfél évtizeddel ezelőtt a román hadsereg összlétszáma meghaladta a 300 ezret, ma ennek harmada. A NATO-egyezmények szerint 2007-ben 75 ezer egyenruhás és 15 ezer civil alkalmazottja lesz a hadseregnek.
A hivatásos katonák kezdő havi bére állandó romániai tartózkodás esetén 150-200 dollár lesz, külföldi kiküldetésekkor viszont elérheti a havi kétezret is. Az utóbbi másfél évtizedben csaknem tízezer román katona teljesített szolgálatot idegenben, az ENSZ vagy a NATO égisze alatt. Az utóbbi években többnyire Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Afganisztán, Irak és néhány afrikai ország volt a helyszín. Az utóbbi két-három évben 1500-2000 önkéntes román katona vállalt külföldi kiküldetést, Irakban például 800-900 egyenruhás szolgált. Tíz román katona vesztette életét külföldön, tízen pedig megsebesültek.
Másfél évtizeddel ezelőtt a rosszul táplált és zömmel képzetlen sorkatonák felszerelése gyatra és elavult volt, a hadsereg felélte a szükségállapotra szánt többévi tartalékait is, a hadiiparban dolgozók száma az 1990. évi 220 ezerről 40-50 ezerre csökkent, a fegyver- és hadianyagexport 1997-ig az 1988. évi 800 millió dollárról 55 millió dollárra esett. Öt évvel később a hadseregre és a nemzetvédelemre fordított pénzalapok a GDP 1991. évi 3,55 százalékáról 1,86 százalékra süllyedtek. Lényeges javulást a NATOba való meghívás és a későbbi NATO-tagság hozott. 2002-ben már 1,01 milliárd dollárt (a GDP 2,38 százaléka) fordítottak honvédelemre, a hadsereg fejlesztésére, és legalább ennyi az előirányzat a 2005-2008-as időszakra is. Átlagosan 400 millió dollár értékű fejlesztést ígértek a NATO-nak. Igaz, Mircea Pascu, a 2000-2004-es szociáldemokrata kormány hadügyminisztere szerint „a románok leleményesek, jókat és szépeket tudnak mondani, de amikor tettekre kerül a sor, valami fontosabb dolguk akad”. Románia 2002-ben 136,4 millió dollárért vásárolt külföldi fegyvereket. A hadihajók felújítása, felszerelése még 400-450 millió dollárt igényelne. Az utóbbi másfél évtized alatt csaknem három tucat szovjet-orosz gyártmányú MiG vadászgép zuhant le, ám a jobban bevált MiG-21 Lancerek korszerűsítésére 400 millió dollárt költöttek. Hercules géppel is rendelkezik a hadsereg, a 2005-2007-es időszakban pedig nyolc román gyártmányú kisrepülővel gyarapodik a légierő. 2000-ben az akkori honvédelmi minisztérium 24 ilyen helikoptert korszerűsíttetett 400 millió dollárért.
Az utóbbi évtizedben a román hadsereg számára meghatározó az amerikai segítség, ami 1996-tól máig összesen 40-50 millió dollárt tett ki. A románok is fizetnek: 2005-ben 13,5 millió dollárral járultak hozzá a NATO költségvetéséhez. A jelenleg létesülő négy amerikai bázison a tervek szerint 500-500 tagú alakulatok tartózkodnak majd, létszámuk szükség esetén elérhetné a húszezret is.
Botos László
reflektor@hetivalasz.hu
