A Brokeback Mountain kapta a legtöbb Golden Globe-ot – A Sorstalanság nem került a jelöltek közé
Népszabadság * Horváth Gábor * 2006. január 18.
Ang Lee Kép: REUTERS – Lucy Nicholson Egy wyomingi rodeós és egy ranchon dolgozó lovászfiú szerelmi története kapta a legtöbb elismerést a hétfő esti Golden Globe (Arany Glóbusz) gálaesten. A western műfajába az eddig szentségtörésnek vélt homoszexualitást belecsempésző Brokeback Mountain a legjobb film mellett a legjobb rendezés (Ang Lee), a legjobb forgatókönyv és a legjobb betétdal díját is hazavitte, és nagy lépést tett az Oscar-díj felé.
A Los Angeles-i Beverly Hiltonban tartott díjkiosztáson a legjobb női mellékszereplő díját Az elszánt diplomatában nyújtott alakításáért Rachel Weisz nyerte el. A Londonban született színésznő édesapja révén félig magyar származású.
Jake Gyllenhaal és Heath Ledger a legtöbb díjat nyert film főszereplői A Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének (HFPA) tagjai által odaítélt díj háromórás gáláján a közönség – valamint az egyenes adást 72 országban nyomon követő félmilliárd néző – a legeredetibb köszönetnyilvánítást Geena Davistől láthatta. A Főparancsnok című tévésorozat címszereplője komoly arccal előadta, hogy az estélyre érkezve egy tíz év körüli kislány véletlenül rálépett a ruhájára, és bocsánatot kérve azt mondta, hogy miatta döntött úgy, elnök akar lenni. A következő mondatban azonban beismerte, hogy csak kitalálta a történetet. (Az összeesküvés-elméletekre fogékony amerikai jobboldal úgy véli, az első női elnökről szóló sorozat voltaképpen Hillary Clintonnak készíti elő a terepet.)
Az estélyen Jessica Albától Renée Zellwegerig 45 hollywoodi sztár adta át a díjakat – a március 5-i Oscar-gálától eltérően nem volt se házigazda-konferanszié, se zenés műsor. A mozifilmben nyújtott legjobb női alakítás díját a Született feleségekből ismert Felicity Huffman nyerte egy nővé operálására váró férfi megformálásáért a Transamericában. A született feleségek mind a négy női főszereplője versenyben volt a tévésorozatban nyújtott legjobb női alakításért – ám a díjat a nevető ötödik, Marie-Luise Parker vitte el a Fű című produkcióban mutatott teljesítményéért. A legjobb férfiszínész Philip Seymour Hoffman lett a Capote címszerepében.
Anthony Hopkins megkapta a legendás hollywoodi rendezőről, Cecile B. DeMille-ről elnevezett életműdíjat. A legjobb férfi mellékszereplő George Clooney lett a Sziriánáért, a legjobb külföldi film díját a Paradicsomot, most című palesztin alkotás kapta. Semmit nem nyert viszont Steven Spielberg szintén a közel-keleti konfliktussal foglalkozó filmje, a München.
A zenés kategóriában tarolt a Johnny Cash életét feldolgozó A nyughatatlan (Walk the line): a film is nyert, és a Casht alakító Joaquín Phoenix, illetve a countrysztár szintén énekes feleségét, June Cartert játszó Reese Witherspoone is díjat kapott. A bennfentesek szerint, ha van film, amelyik az Oscar-versenyben megszoríthatja a Brokeback Mountaint, akkor az éppen A nyughatatlan.
Az előzetes várakozásokkal szemben a Sorstalanság a legjobb külföldi film kategória öt jelöltje közé sem került be.
A Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségét 1943-ban a londoni Daily Mail akkori tudósítója alapította. A szervezetnek jelenleg 56 országból 86 tagja van, évente legfeljebb öt – de általában csak egy-két – jelentkezőt vesznek fel. Ennek egyik oka az, hogy a bővítés ellen bármely tag vétót emelhet. Az egyetlen magyar lapunk állandó szerzője, Návai Anikó. Az aktív tagok által odaítélt Golden Globe az utóbbi tizenöt-húsz évben az Oscar-díj előszobájaként egyre nagyobb erkölcsi és piaci jelentőségre tett szert. A stúdiók egymással versengve keresik a külföldi riporterek kegyeit, hozzáférést biztosítanak nekik a sztárokhoz, a tagokat meghívják az elővetítésekre és a partikra. Egy tagságából egy évre felfüggesztett ír fotós decemberben öngyilkos lett, mert a Los Angeles-i csillogás után nem tudta elviselni a szürke belfasti hétköznapokat. A 86 riporter közül többen már nagyon idősek, és csak nehezen tudják összekaparni a tagsághoz szükséges évi négy publikációt. Mások obskurus kiadványokat képviselnek vagy csak mellékfoglalkozásban újságírók. Amerikai kollégák gyakran csipkedik a HFPA-t, szerintük furcsa országok hozzá nem értő újságírói főleg anyagi érdekeik alapján döntenek a díjakról. Az őszintébbek azonban beismerik, hogy a bírálókból az irigység is beszél: a stúdiók az amerikai szaksajtót is a tenyerükön hordozzák, és a HFPA tagjai között nagyon felkészült, szakmájukat komolyan vevő tudósítók is vannak.

