Forrás: Népszava

Nemzetközi sikerkönyv fordítója egy áruházláncban figyelt föl arra, hogy az általa angolból magyarított mű külsőleg ugyan megtévesztésig hasonlított az eredetihez, de a fordító neve kimaradt és a kiadó neve is ismeretlennek tűnt. Nem egyedi az eset, de ma már inkább az internet okoz fejfájást a szerzőknek és könyvkiadóknak, kereskedőknek.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése nem vezet arról nyilvántartást vagy statisztikát, hogy évente hány engedély nélküli kiadvány jelenik meg hazánkban – mondta Zentai Péter László, az egyesülés igazgatója. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek ilyenek. Általában csak akkor figyelnek föl az efféle kiadványokra, ha valamilyen botrány robban ki a szerző vagy jogtulajdonos engedélye nélkül megjelentetett kötet miatt – jegyezte meg a szakember. Ilyen eset volt néhány éve, amikor Kertész Imre Nobel-díjjal elismert Sorstalanság című alkotását lefénymásolták és természetesen a szerző hozzájárulása nélkül árusították.

Nyugat-Európában általában nincs hosszadalmas vizsgálat az ilyen esetekben: vagy fel tudja mutatni a kiadó a szerződést a mű, a szöveg, illusztráció kiadásáról vagy nem, s ha nem, gyorsan megszületik az elmarasztaló ítélet – említette Zentai Péter László. Magyarországon ezzel szemben az ilyen ügyek két-három évig is elhúzódhatnak. Nem babra megy a játék, hiszen a polgári peres eljárás során több millió forint, a szerzői jogok megsértésekor a büntető törvénykönyv alapján akár öt évig terjedő szabadságvesztés a tét. A Sorstalanság esetében a hamisítás miatt a kiadó tulajdonosa magánnyomozót fogadott, aki nem csak a köteteket szállító teherautót azonosította, de a nyomdát is, ahonnan a szállítmány érkezett. Az egy éves bírósági procedúra végén két utcai könyvárust büntettek meg. Sem a hamisítás ötletgazdáját, sem a fénymásolt köteteket előálíltó nyomdát nem marasztalták el – világított rá az egyesülés vezetője a furcsa hazai gyakorlatra. Ugyancsak két-három éve történt, hogy az Akadémia Kiadó köteteihez megtévesztésig hasonló köntösben jelentek meg roppant kedvező áron lexikonok és szótárak. Az oktatásban nélkülözhetetlen segédeszközök eredeti példányait először a XX. század hajnalán adták ki, így az elmúlt száz év technikai, politikai, természettudományi és nyelvi változásai, újdonságai sajnálatosan és fájóan hiányoztak ezekből a kötetekből. Ebben az esetben a szerzői jogok már elévültek, így ez az eljárás nem számított kalózkiadásnak, ezért a könyvkiadók egyesülése a vásárlók megtévesztése miatt terelte az ügyet jogi útra, mert a 80-100 évvel korábban megjelentetett műveket korszerű, naprakész lexikonoknak, szótáraknak tünette föl kiadójuk. Röpke másfél év alatt pontott tett a bíróság az ügy végére és több millió forintra büntette az „élelmes” ötletgazdákat. Ma már ezt nem tehetné meg az egyesülés, mert a gazdasági törvény módosítását követően ezt csak a kárvallott kiadó léphetné meg – figyelmeztetett Zentai Péter László.

A szakember azonban azt is hozzátette, hogy a magyar gazdaság talán legzártabb termékpályája a könyvkiadás, kereskedelem, ahol nagyon nehéz engedély nélkül kiadott munkákkal megjelenni a piacon. Ahhoz ugyanis, hogy az engedély nélkül nyomtatott munkákat el lehessen adni, be kell vinni egy zárt rendszerbe, a könyvkereskedelembe, ahol döntő részben bizományba veszik át a műveket. A nagy hálózatok szakemberei pedig nagyon is jól tudják, kinél vannak a kiadás jogai. Nagy a lebukás veszélye. A rést a falon az egyre fogyatkozó utcai árusok jelentik, ám még a kalózkiadás is meglehetősen költséges, így viszonylag kis tételekben, szűk körben piacra dobni nem kifizetődő vállalkozás.

Néhány hónapja egy orosz szerverről 300 magyar nyelvű irodalmi alkotást lehetett letölteni, a jogtulajdonosok engedélye nélkül. ( Nyugat-Európában általában a kiadók, Magyarországon a szerzők, illetve jogutódjuk rendelkezik a szerzői jogokkal.)

E-mailen figyelmeztettem a portál működtetőit, hogy törvénytelenül járnak el, s egy napi gondolkodás után felfüggesztették tevékenységüket – jegyezte meg az egyesülés igazgatója. Ennél sokkal bonyolultabb ügy, hogy egyre több nagy, olykor globális portál szolgáltató teszi elérhetővé a világirodalom kincseit. A szakember úgy vélte, nem érdemes szélmalomharcot folytatni a világháló szereplőivel, annál is kevésbé, mert a szerzők érdeke is, hogy minél többen megismerjék alkotásaikat. A megoldás a megegyezés lehet, vagyis bizonyos minimális díj fizetése a letöltések után. Nádas Péter például 18-20 évig írta Párhuzamos életrajzok című könyvét, a szerző joga eldönteni, milyen formában és mennyiért járul hozzá személyes tulajdona közkinccsé tételéhez – érvelt Zentai Péter László. Igaz, fűzte hozzá az egyesülés igazgatója, az internet a könyvpiaci tendenciákat elemezve, egyáltalán nem rendítette meg a hagyományos könyvkiadást és kereskedelmet, mert az emberek többsége ma is szívesebben lapozza a nyomtatott könyveket, mint böngészi az egér segítségével a képernyőn megjelenő szöveget. Bihari Tamás