Forrás: NOL

Tudósítónk riportja a moszkvai zsinagógatámadás helyszínéről

Népszabadság * Nyilas Gergely * 2006. január 14.

A vért már felmosták. A fémdetektor lelkiismeretesen pittyeg a nyugdíjas néni postaládakulcsára, akciós mobiltelefonra, hajcsatra, s ha a kapu mégsem sípolna, az őrök kézi keresővel akkor is végigpásztáznak mindenkit, aki belép a moszkvai Bolsaja Bronnaja utcán álló zsinagógába. Szerdán egy húszéves fiatalembernek még elég volt az övcsatjára hivatkoznia, hogy komolyabb ellenőrzés nélkül kést csempészhessen az épületbe, ahol nyolc embert sebesített meg. Hárman súlyos, ketten közepesen súlyos sérülésekkel kerültek kórházba. A férfit végül az imádkozók és a rabbi tették ártalmatlanná, az őrség megkésve érkezett a helyszínre. A bejáratnál tévések állnak, hátha elkapnak egy élő egyenes támadást, de be kell érniük egy átlagos péntekkel.

– Hallottam a kiáltásokat, a dulakodás zajait – mondja könyveit rendezgetve a templom előterében álló könyvesbolt munkatársa. Irina Makarova szerint, sajnos, semmi meglepő nincs a történtekben. – Úton-útfélen náci könyveket kínálnak, a rendőrök meg rájuk sem hederítenek, hát miért csodálkozunk? Ausztriában élő rokonom döbbenten látta, hogy itt milyen szabadon folyik az ilyen anyagok forgalmazása – jegyezte meg.

A nemrégiben felújított zsinagógát már korábban is érték támadások: tizenegy éve ismeretlenek kézigránátot dobtak az udvarra, 2000-ben egy robbanószerkezet került elő a könyvtárból, tavalyelőtt egy hasonlót fedeztek fel az épület közelében. A minapi eset elkövetője a nyomozás szerint nem tagja semmilyen szélsőséges csoportnak, bár a zsidó közösségben kétlik, hogy önálló akcióról lenne szó.

A fiú a támadáskor azt kiabálta, „megöllek benneteket”, és tegnap ugyan visszavonta vallomását, korábban kijelentette: gyűlöli a zsidókat, „mert eladták az országot”, és „jobban élnek, mint mi”. A jelenleg munka nélküli fiút környezetében átlagos, csendes gyereknek írták le, akit súlyosan megviselt, hogy tavaly elvesztette rákbeteg nővérét.

A duma pártjai elítélték az esetet, köztük a Rogyina is, amely a tavalyi moszkvai helyhatósági választásoktól egy idegenellenes kampányfilmmel ütötte el magát. A dinnyehéjat eldobáló kaukázusiakat mutató kisfilm és a „megtisztítjuk a várost a szeméttől” kulcsmondat nyomán a párt nem vehetett részt a megmérettetésen. Tavaly egy tucatnyi parlamenti képviselő pedig aláírta azt a levelet, amely a zsidó szervezetek mint szélsőséges csoportok feloszlatását követelte.

– Elhatárolódtak, de ez csak máz. Ettől még rendszeresen hallom a buszon, hogy mindenről a zsidók tehetnek, igaz, ez mindig is így volt, nem csak a Szovjetunió felbomlása óta – mondja egy neve mellőzését kérő hölgy. Megszokták, mondja, ezt mutatja az is, hogy azóta is ugyanannyian járnak a 70 főnek kényelmesen helyt adó templomba. – A támadás után a rabbi, Ichak Kogan is csak lemosta magáról a saját vérét, és folytatta az istentiszteletet – búcsúzik a hölgy a távozáskor megpittyenő fémdetektor alatt.