Forrás: Heti Válasz

Stumpf András, itthon@hetivalasz.hu

ÚJ KÖNYVE KAPCSÁN FÁBRY SÁNDOR MÁR KÖRBE-TURNÉZTA A HONI SAJTÓT, DE AZT IS ELÁRULTA A HETI VÁLASZNAK, MIT TART A HATÁR GYŐZŐ ÁLTAL POLITIKAILAG KORREKT (PC) ROHAMBRIGÁDOKNAK NEVEZETT ÉRTELMISÉGIEKRŐL. Folyt.

– Három éve, hogy a Hócipőben megszakadt a Dizájn Center sorozat. Van valami aktualitása, hogy az írásokat karácsonyra jelentette meg könyv formában, vagy csupán kaszálni akart egy nagyot?

– Aktualitása éppen nincsen. Csak annyi, hogy végre megembereltem magam, és kötetbe rendeztem az írásokat – ez pedig már régen érett. Ahhoz pedig túl igényes a könyv, hogy nagyot kaszáljak vele. Mint polgárember, természetesen nem vetem meg a tisztes hasznot, de nem ez az elsődleges. Csinos összegeket keresek az élet egyéb területein, soha nem voltam ebben szemérmes, de a vászonkötés, a kézi munka költséges mulatság. Ha valaki tizenöt éven át zrikál egy országot azért, amiért az úgy néz ki, ahogy, nem teheti meg, hogy olcsó kivitelű vacakkal áll elő.

– A Hócipő-főszerkesztő Farkasházy Tivadarral föl kellett vennie a kapcsolatot a kiadvány kapcsán? Netán a régi barátság is helyreállt?

– A könyv ügyében számos alkalommal telefonoztunk. Az első példányok egyikét neki dedikáltam: „Farkasházy Tivadarnak a régi szívvel”. Elfelejtette megköszönni. A könyvbemutatóra mindenkit meghívtunk, aki a névmutatóban szerepel. Érdekes módon Medgyessy Péter legalább visszajelzett, Tivadar erre sem volt képes. Sőt, a Hócipőben nem egyebet állított, mint hogy én kvázi jogtalanul hurcoltam el a fotókat. A Horthy fiút hurcolta el a Gestapo szőnyegben, nem én a képeket! Zárójelben: a fotók joga a fotósoké, az írásoké pedig az enyém. Annak a lapnak én a mai napig ötszázalékos tulajdonosa vagyok, amiért titokzatos okokból soha egy fillért sem láttam. Sajnálatos, hogy valaki idáig jutott, miközben a Hócipő a könyv kapcsán annyi reklámot kapott, mint régóta nem. Évekig nem volt olyan fórum, ahol ne emlegettem volna föl, amit a Rádiókabarénak és a Hócipőnek köszönhetek, de ez a korszak, úgy látszik, lassan véget ér.

– Tavaly még megtiszteltetés volt, ha interjút adott, manapság meg szóba áll egy sor bulvárlappal. Ennyire fontos a könyv?

– Igen. Jóllehet a napi szeméttel azért most sem elegyültem, igyekszem a közélet mentől több szegmensébe betenni a lábamat, azon vagyok, hogy könyvemet minél több emberhez eljuttassam. Ez nem egy televíziós kérészéletű könyve – hiszen ma már mindenki, aki a képernyőn pofákat vág, kötelességének érzi, hogy magnóra mondja az ökörségeit, jó esetben valakivel megstilizáltatja, majd két kemény tábla közé rázva mindezt azt hiszi, hogy könyvet készített. Jelentem, ez nem ilyen. Ebben az én vérem s verejtékem van benne, akár Kőmíves Kelemenné gyönge hamvai Déva várában. A fedlapban megbúvó ciróka-paróka játékot például egy álmatlan éjszakámon találtam ki, mint Rákosi elvtárs a Rajk-pert. Könyvemet magam adtam ki, úgyhogy én nem a máséval verem a csalánt.

– A Nap-keltéével viszont szokta, de a könyv kapcsán még az Angol utcába is ellátogatott.

– Poénnak indult, afféle tesztnek. Kíváncsi voltam, hogy engem – aki semmi mást nem mondok, mint hogy a diktatúrát le kellene végre zárni – mennyire „meszeltek”. Fölhívtam hát Lakat T. Károlyt, mire ő: „Régóta akarlak hívni, csak nem mertelek, mert annyi disznóságot mondtál rólunk. Kidobom a finálémat, gyere vasárnap!” Akkor már nem mondhattam, hogy nem megyek.

– A műsorban aztán Lakat közölte: odakint majd felszedi a hajópadlót, azzal vágja fejbe. Ágy lett?

– Nem, sőt megvallotta: a kedves papa még a céklát sem szerette, mert vörös. Igen szívélyesen viselkedett, mint mindenkivel. Van annyira profi, hogy tudja: ha velem beszélget, az jót tesz majd a nézettségnek. Míg Gyurcsányt négyszáznegyvenezren nézték, engem hétszázhatvanezren. Csak Győzikéné Bea asszony ért el ennél nagyobb nézettséget a szezonban. A sajtóban való kalandozásom egyébként pozitív mérleggel zárult, tehát annyira még nem toltak át a „bűnös” oldalra, hogy ne állnának szóba velem. Csak a Magyar Narancs, a rabmadarak heti ifjúsági bulletinja sunyizik.

– Nem tolták át? Tán nem politikai szándékú hiteltelenítési kísérlet az, amikor egyesek rasszistának, cigánygyűlölőnek nevezik, ahogy ez tavaly többször előfordult?

– György Péter már régóta így áll hozzám, de azzal a kijelentésével, amelyet az elfogulatlanságáról híres Klubrádióban tett, mármint hogy „a Fábry tényleg egy romagyűlölő rasszista”, a végsőkre redukálta életművét. Ez már-már Pilinszky „szálkás” költészete. Bocs! Az ilyen típusú tényállításokért a Btk. szerint jelenleg maximálisan kettő év szabható ki nehéz vasban, jelezném finoman. Jeles eszteta elvtársunk kijelentéséért az ORTT elmarasztalta a rádiót – a kalapom mellé tűzhetem -, őt magát a büntetőbíróság első fokon, tárgyalás mellőzésével megrovásban részesítette, de folytatni fogjuk.

– Radnóti Sándor nyílt levelében viszont igazolta, hogy nincs önben fajgyűlölet. Igaz, szerinte nem csak a fajgyűlölők rasszisták. Megkönnyebbült?

– Döbbenetes, hogy egy ilyen mondatot 2005-ben a független magyar köztársaságban le lehetett írni. Én nem tartozom az általa kanonizált írói óvodához, nincs közöm a Holmi köréhez, nem vagyok a tanítványa, úgyhogy nem értem ezt a pökhendi stílust. A „büdös zsidóba”, a „tetves cigányba” és a „buzi köcsögbe” pedig nincs mit beleérteni. A „cigánygyűlölő rasszista”, amit az én fejemhez vágtak, ugyanebbe a paradigmába tartozik. A legfájdalmasabb, hogy a tárgyaláson megjelent a regényírók regényírója, Závada Pál – úgyhogy aznap este föl is hívtam. Szívszorítón komikus volt hallanom, amint elkezdte mesélni nekem emlékezetes cigányshowmat – úgy, ahogy György Péter előadta neki. Tévéje ugyanis nincs. Mindez tehát gyakorlatilag egyetlen ember fixa ideája, aki képes feltüzelni a „politikailag korrekt” terrorbrigádokat, meg csőbe húzni néhány balekot, aminek ez esetben Závadát is gondolom.

– Biztos, hogy a pereskedés a megfelelő forma a sérelmek megtorlására?

FOLYTATÁS:

AZ INTERJÚ TELJES TERJEDELMÉBEN A HETI VÁLASZ NYOMTATOTT LAPSZÁMÁBAN, A 21-23. OLDALON OLVASHATÓ.

Az interjú lapunkban megjelent változatában Határ Győzőt pontatlanul idézve politikailag korrekt terrorbrigádokról írtunk a cikk elején. Rohambrigádokról van szó. Elnézést kérünk. (A szerk.)