Forrás: Híradó

Válságos állapotban van, gyermekei kérésére Mozart zenéje szól kortermében. Életét tehát sikerült megmenteni, de politikai pályafutásának minden bizonnyal vége.

Az izraeli politika nagy öregje, Ariel Saron, a Bulldózer végleg kiszáll a ringből! Jó estét kívánok, ez itt a Panoráma idén is hétről-hétre, világpolitika percről-percre. A héjából lett reálpolitikust lassan visszahozzák a mesterséges kómából, de hogy milyen életbe tér vissza, még senki sem tudja.

Az biztos, hogy nélküle indul az előrehozott választásokon az általa nemrég alapított centrista Kadima, azaz Előre párt, amelyben jobb- és baloldali izraeli politikusok fogtak össze. Kétségessé vált viszont az izraeli-palesztin kiegyezés, különösen most, hogy a két hét múlva tartandó palesztin választásokon beküzdhetik magukat a hatalomba a szélsőséges erők is.

Itt, e falak mögött, a jeruzsálemi Hadassza kórházban, küzd egy nap híján egy hete az életéért Izrael egykor erős embere. A 78. évében járó Ariel Saront méltán nevezik Buldózernek: más talán rég feladta volna ezt, a világsajtó által közvetlen közelről és lélegzetvisszafojtva követett harcot. Mint arról a hírfogyasztók az egész világon értesülhettek, Saron, aki rövid időn belül két agyvérzést szenvedett el, három agyműtéten esett át. Negyvennyolc órán belül kettőn, amelyek közül az egyik hét órán át tartott. Világossá vált, hogy noha Izrael miniszterelnöke valószínűleg életben marad, aktív politikusként valószínűleg nem térhet vissza a közéletbe.A sorcsapás alkalmat adott arra, hogy a média górcső alá vegye Saron jelenét és múltját, terveit és viselt dolgait.Saront sajátjai háborús hősként, az arab világban pedig háborús bűnösként tartják számon. Azt mondják múltjának legsötétebb foltja az, hogy az 1982-es libanoni háború idején nem akadályozta meg, hogy a falangista milicisták lemészárolják két palesztin menekülttábor lakosait.Saron érdeme az is, 2000-ben, a jeruzsálemi Templomhegyen tett provokatív látogatásával megszakította az oslói folyamatnak nevezett, izraeli-palesztin béketárgyalás-sorozat.

Saron: – Én csak egy területen, egy vonatkozásban vagyok keményvonalas. Nevezetesen akkor, amikor zsidó életek forognak kockán. Amikor zsidó, illetve izraeli életekről van szó, akkor vagyok keményvonalas.”

Saron öt éve azért lett kormányfő, mert az izraeli választó erős vezetőt akart. A hatalom csúcsán azonban megváltozott. Mellőzve a korábbi virágnyelvet, elismerte, hogy Izrael bizony megszállta a palesztin területeket. Mi több, tavaly Gázából erőszakkal távolíttatta el azokat a zsidó telepeseket, akiket pedig ő biztatott a földfoglalásra. De vajon mi volt a pálfordulás oka?

Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem: – Elvárás volt Izrael felé, hogy valamit lépni kell, és ilyen értelemben Gáza kiürítése – fogalmazzunk úgy – egy nagyon látványos, de ugyanakkor nem a lényegre összpontosító.- Izraelt egyébként is nemzetközi határozatok kötelezték.- Természetesen, mi lesz a nyugati parttal, mert ugye ez a kulcskérdés. Gáza egy nagyon pici, inkább jelképes, inkább próba, szúrópróba-szerű vagy pontosabban egy ilyen teszt jellegű probléma volt. És Istenigazából azt hiszem, hogy Saron sem folytatta még Izraelben le ezt a vitát, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy mondjuk Saron vagy tábora feltétlenül megnyerte volna ezt a vitát, tehát ami a nyugati part kiürítése és a további palesztin területek átadását illeti.

Gazdik Gyula Közel-Kelet-kutató, ELTE: – Azt mondta a korábbi kabinetfőnök, Saronnak a közeli tanácsadója, hogy kivonulunk Gázából, amelyet egyre nehezebb tartani és felszámoljuk a településeket Gázában és esetleg Észak-Szamáriában, cserébe nem kell azonnal tárgyalnunk a végleges rendezési témákról, Jeruzsálem jövőjéről, a menekültkérdésről, a települések jövőjéről, vízmegosztásról, biztonsági kérdésekről, és lényegében az egész folyamatot elodázhatjuk.

A kevésbé jelentős telepek feladása mögött, persze, meghúzódhatnak mélyebb, stratégiai összefüggések is. Ilyen lehet az a törekvés, hogy Izrael és a megszállt területek gyorsan növekvő arab populációját – akár területcserék árán is – leválasszák a zsidó lakosságról, így megmaradhatna a zsidó állam eredeti nemzeti identitása.

Rostoványi Zsolt Közel-Kelet-kutató, Budapesti Corvinus Egyetem: – Izrael tulajdonképpen lépéskényszerben van. Lépéskényszerben van amiatt, hogy Gáza és Ciszjordánia területe, az rendezetlen a 67-es háború óta. Hivatalosan úgymond megszállt terület, de Izrael nem annektálta ezeket a területeket, tehát nyilvánította hivatalosan Izrael állam részévé. Viszont az 1992-es alaptörvény kimondja, hogy Izrael egyfelől zsidó állam, másfelől pedig demokratikus állam. És ezt a kérdést mindenképpen valamilyen módon előbb-utóbb rendezni kellett. És amennyiben Izrael demokratikus állam és amellett dönt, hogy Izrael részévé nyilvánítja ezeket a területeket, akkor természetesen állampolgárságot kell, kellett volna adni az ott élő araboknak. Ez az az ún. demográfiai bomba, demográfiai fenyegetés, demográfiai időzített bomba, amely az elmúlt években már egyre gyakrabban szerepel az izraeli sajtóban és az izraeli tudományos körök is foglalkoznak vele. 2020-ra az valószínűsíthető, hogy kb. másfél millióval több arab él nagy Izrael vagy nagy Palesztina területén, tehát beleértve a mai Izraelt, Gázát és Ciszjordániát, mint amennyi zsidó.

Arról, hogy Saron Gázához hasonlóan vajon Kelet-Jeruzsálem és Ciszjordánia kérdésében is tartogatott-e meglepetéseket, csak találgatások láttak napvilágot. Annyi bizonyos: semmi sem utal arra, hogy a zsidó települések mellé védőfalat húzó munkálatokat felfüggesztenék.Saron távozása az izraeli belpolitikából vákuumot okozott ugyan, de a zavar nem lesz tartós. A márciusi előrehozott választásokon valószínűleg Ehud Olmer irányítása alatt is sikeres a Saron által alapított centrista Kadima párt. Az izraeli-palesztin kapcsolatok jövője szempontjából most az a legtalányosabb, hogy mi lesz a két hét múlva tartandó palesztin választások eredménye. Az Arafat nélküli Fatah ugyanis meggyengült, vezetői egymás ellen fordultak. Az izraeliek által kiürített Gázában káosz uralkodik. Ez pedig kedvez a szélsőségesek, így az Izrael által terrorszervezetnek tartott Hamasz előretörésének is.

Rostoványi Zsolt: – Jelenleg úgy néz ki, hogy Arafathoz az egyik oldalon és Saronhoz a másik oldalon hasonló formátumú politikus most nem látszik a színtéren.

Tálas Péter: – A legnagyobb problémát most abban látom, hogy vezér nélkül maradt a két társaság, és cseppet sem vagyok biztos abban, hogy sikerül új lendületet adni a közel-keleti békefolyamatnak. Nevezetesen inkább úgy gondolom, hogy ez az egész kérdés tolódni fog.

Az előrejelzések a választásokon 40 százalékot jósolnak a hagyományos palesztin politikai elitet képviselő Fatahnak, s 25-öt a Hamasznak, amely nem mondott le álmáról, hogy megsemmisítse Izraelt. A bizonytalanok persze, itt is felboríthatják a képletet.

Gazdik Gyula: – Ha az egész térséget tekintjük Iraktól egészen Egyiptomig, azt látjuk, hogy az ún. iszlámista erők szerepe a politikai életben jelentősen erősödik. Fel kell készülni ennek a különböző politikai következményeire. Valószínűleg még inkább napirendre kerül az iszlámista erők politikába való integrálásának a kérdése. És valószínűleg a Hamasz is be fog kerülni a parlamentbe, és ki tudja, hogy mint kormánytényező, szerepel-e majd.

Panoráma/Hírado.hu