Forrás: NOLA New York Times recenziója a Sorstalanságról
Népszabadság * Horváth Gábor * 2006. január 9.
Roman Polansky A zongorista című filmjéhez hasonlítja a Sorstalanságot a New York Times. A film tegnapi, manhattani bemutatójához időzített recenzió szerint Koltai Lajos alkotása abban hasonlít a 2003-ban három Oscar-díjat (legjobb rendezés, legjobb forgatókönyv és legjobb férfialakítás) nyert, mára klasszikussá vált műhöz, hogy száraz és elborzasztó, ugyanakkor az abszurd humornak a megélt tapasztalat hitelességét sugárzó felvillanásai világítják be. – A fény Koltai természetes nyelve, éppen úgy, mint a próza Kertész Imréé – írja a világ művészeti kérdésekben is a legtekintélyesebbek közé tartozó lapjában A. O. Scott. Az újság a héten nagyobb interjút is közölt Kertészszel.
A Sorstalanság vizuális szépsége a New York Times szerint egy kicsit nyugtalanító, hiszen a film mégiscsak a holokausztról szól. A megfelelően adagolt borzalom, az eltorzult testek és a kegyetlen közeg mellett is szembeötlik a megvilágítás finomsága, a képek kompozíciója. Kertész gyermekkori élményeinek felidézése azonban semmiképpen sem a történelem helyrehozhatatlan fejezetének esztétizálására irányuló kísérlet. Valami erősebbet és nyugtalanítóbbat képvisel: egy túlélő meggyőződését, hogy az átéltek egyes aspektusaira csak a „gyönyörű” jelző illik. A film borúját a nevetségesség maró érzete szabdalja át – a hagyományos zsidó humor és a nagy birodalmak szomszédságában élő, állandóan ide-oda rángatott kis népekre jellemző száraz fatalizmus ötvözete. Köves Gyuri egyszerre érzi magát zsidónak és magyarnak, s kifigurázza egyik barátját, amikor az a „független” zsidóság lényegét próbálja meghatározni.
A New York Times azt tartja a Sorstalanság legnagyobb érdemének, hogy megmutatja, milyen lehetett a normális valóság részeként elviselni az atrocitásokat – márpedig az utókornak ezt a legnehezebb elképzelnie.
