Forrás: ÉS

GYÖRGY PÉTER

Magyar tévé szilveszter éjjelén

Televízió

A korszak, amelyben a szilveszteri kabaré komoly esemény volt: elmúlt. Éjfélkor már senkinek sincs szüksége a tévére ahhoz, hogy koccintson, s a köztársasági elnök is jól teszi, hogy nem a bepiált lakossághoz intézi szavait. A kabaré tehát minden jel szerint múzeumba vonult, a Duna TV a nap folyamán többször is megemlékezett arról, hogy hova lett – mint a műsor címe szólt – Hu-Morál. Még 30-án este Leltár miatt nyitva címmel az M1 leadott egy műsort Kellér Dezsőről, itt Verebes István fejtette ki pontos szavakkal, miért vált folytathatatlanná a konferanszié szerepe. S ez valóban nem rajta múlott: a Kádár-korszak sajátos elnyomási technikái, biztonságos csendje és a monopolhelyzetben lévő médiumok együtt kellettek ahhoz, hogy egy poén ne csak a közönséget érdekelje, hanem a társadalmat érintse.

A következtetéseket minden csatorna másként vonta le. A legradikálisabb az RTL Klub volt, amely úgy döntött, hogy nem kíván foglalkozni ennek a hagyománynak a sorsával, így aztán egész este filmeket játszottak, s éjfél után leadták a Vastyúk is talál szeget, a Besenyő család szilvesztere című L”Art pour L”art színházi produkciót, 1994-ből, amely ma már klasszikusnak mondható.

Az M1, a TV2, a Duna TV és meglepő módon az ATV úgy döntött, hogy próbál valamiféle „jókedvű műsort” összehozni, amely úgymond humorosnak bizonyul. A megoldást több helyütt abban lelték fel, hogy mostanában is futó műsoraik szilveszteri különkiadását készítették el. Az eredmény rémítő volt. Az M1 először a Nagy Vita című műsorát szabta át erre az alkalomra: Bazi nagy vita címmel, aztán a Kell egy pasi című show-műsort. Szilveszter alkalmából jelentkezett a Krém című produkció: hajdani és sosemlesz popsztárok egymás számait éneklik. A látottak alapján remélem, erre a szellemi nyomorra többé nem adnak közpénzt.

A TV2 előbb az Activity című produkciót kínálta, majd jött Sas József a Mikroszkópról, aztán a Csao Darwin különkiadása, s később ismét feltűnt a Névshowr című kísértethajó az ATV prezentációjában. Az első dolog, ami feltűnhetett a nézőnek, az a „sztárok” vándorlása volt. Markos és Nádas György mind a három csatornán átvonult, amint Koltai Róbert az M1 után még feltűnt a Duna TV élő adásában is. Ha valaki azt hitte, hogy már tíz óra tájt delíriumos állapotban van, arra minden oka megvolt. Nem állítom, hogy sok tehetséges magyar színész s úgymond kabarettista lenne, akit rá lehet beszélni, hogy szilveszterkor ilyen műsorokban mutogassa magát, de azt remélem, ez után egyet sem lehet majd találni. Szívszorító látvány ám, hogy olyan tehetséges emberek, mint Koltai Róbert, nem képesek felismerni, hogy mennyit árt nekik egyetlen ilyen este, amely a haknibrigádok világát idézi fel. Csak Fekete Pákó hiányzott közülük.

Ami a Csao Darwint illeti, arról érdemes egy-két szót ejteni. Itt a legendásnak nevezett, illetve a jelenleg divatos tévések két csapata mulatott egymással. Ismert tévedés ez: amikor a média a médiáról szól, soha nem szórakoztató, csak bennfentes. Különös volt elnézni, amint a zsűri elnökeként Új Péter, az „alternatív média” magyar megmondóembere üldögél magába süppedten. Minden bizonnyal arra gondolt, hogy valakinek feltűnik, hogy mire nem képes. Holott ha már elment, akkor jobban tette volna, hogy nem szégyelli, ha ott van. Tyll Attila remek példáját mutatta annak, hogyan lehet ebben a helyzetben is jól szerepelni. A műsor végén a kvízkérdéseket vízben hallgatják a versenyzők, s ha vesztenek, a vízszint emelkedik. Tyll Attila csupán derékig ült a vízben, amikor aztán vigyorogva sorra rossz válaszokat adott: csak emelkedjen a szint. Még ki is integetett, látjátok pupákok, benne is vagyok ebben az iparágban, de még nevetek az egészen. Kevéssel is beérem a tévében, ha a szellemi függetlenség jelét láthatom.

Külön szót érdemel a Duna TV, amely komolynak szánt esztrádműsort közvetített élő egyenes adásban a József Attila Színházból. Elég egyenetlen műsor volt ez. Ami a Duna TV összmagyar identitásteremtési politikáját illeti, annak a módszerein lehet mosolyogni, de maga az elv nem kifogásolható. Helyeselhető tehát, ha 11-kor Esztergályos Cecília közli, hogy boldog újévet Erdélyben és Izraelben, mert ott épp akkor volt éjfél. Viszont az egészet hazavágja Nagy Bandó András, aki pár perccel később „székely zsidó” vicceket és adomákat mondott. Különösképp az volt emlékezetes, amikor kézdiszentléleki élményeiről mesélt. Egyik barátja vett ott egy házat, azt legalább már visszafoglaltuk, mondta a hajdani humorista. Utóbb még népiesch modorban (béfekünnek, azaz befeküsznek) elmesélt egy „székely” történetet az apja nemi szervével maszturbáló legényről. Gondolnám, produkciója nagy siker volt Kézdiszentléleken, az a bizonyos székely ember biztos kedveli az ilyet. Azért is kínos ez, mert egyébként fellépett ott például Bodrogi Gyula és Voith Ági, akik nagy művészek, s nyilván megalázó nekik az ilyen szomszédság. A Duna TV kulturális tévé. Akkor hát legyen az. És felejtse el ezt a műmagyar tébolyt, ami ilyen ostobaságokra vezet. Az egyetemes magyar kultúra képviseletének semmi köze az „Erdély”-nosztalgiához. Amúgy az arrafelé élő magyaroknak sincs sok közük ehhez.

Éjfél után az M1-en vagy tucatnyi magyar ember – színészek, tanárok, írók, építészek – állt össze, hogy végigmondják József Attila A Dunánál című versét: ki-ki egy mondatot mondott. Ez remek és igaz volt.

(M1, RTL Klub, TV2, Duna TV, ATV szilveszter éjjel)

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 01. szám