Forrás: Magyar Hírlap

Geopolitikai szemle

Miközben Nyugat-Európában mélységes geopolitikai csend honol, 2006 a világ egyéb tájain geopolitikai szempontból nagyon is mozgalmas évnek ígérkezik. Irakban egy olyan politikai megoldás körvonalazódik, amely garantálja Kurdisztán önállóságát, kilenc dél-iraki tartománynak pedig lehetővé teszi, hogy egyetlen síita szuperrégióvá alakuljon. A kurdok a 2003-as villámháborúban elfoglalták Kirkukot, és most gőzerővel dolgoznak azon, hogy ez a valamikor turkomán, majd arab többségű fontos olajváros a 2007-re ígért referendumon véglegesen Kurdisztánhoz csatlakozzék.

Az önálló és gazdaságilag is életképes kurd politikai entitás megerősödése (ami már csak azért is várható, mert a hosszabb távra Irakban berendezkedni akaró amerikai katonai bázisokhoz a kurdok által ellenőrzött terület lehet a legbiztonságosabb) természetesen nagyon nyugtalanítja a törököket. A kurdok lakta Kelet- és Délkelet-Anatóliában 56 polgármester éppen most írt nyílt levelet a dán miniszterelnöknek, hogy a Dániából sugárzó kurd tévécsatorna működését (amelyet Ankara a betiltott Kurdisztáni Munkáspárt szószólójának tekint) ne szüntessék be.

De Irak várható dezintegrálódása az Izraelt és Amerikát tudatosan provokáló, radikális iráni elnök geopolitikai mozgásterét is jócskán megnöveli, ráadásul éppen akkor, amikor Saron, Izrael erős embere élet és halál között lebeg, és ezzel országát a legnagyobb belpolitikai bizonytalanságban hagyja. Kérdés, hogy Saron új, Izrael végleges keleti határainak a kijelölésére vonatkozó kezdeményezése, amelyről a Maariv január 2-án számolt be, nélküle végrehajtható lesz-e még.

Az elképzelés lényege a következő: Izrael kivonul Ciszjordánia legnagyobb részéről, de annak nagyjából tíz százalékát véglegesen bekebelezi, és ezt a Bush-kormányzat hátralevő két évében szerződésben rögzíti Amerikával. Tűnjön bár képtelenségnek (vadul elleneznék az arabok, az izraeli radikálisok és Európa sem lelkesedne), valójában ez az egyetlen ésszerű megoldás. Pontosabban ez lehetett volna, de most már valószínűleg nem lesz. És ettől a közel-keleti helyzet nem lesz kiszámíthatóbb.

A posztszovjet térségben folytatódik Oroszország küzdelme a „végekért”, elsősorban Ukrajnáért. A mostani gázalkuba bele van építve az újabb konfliktusok lehetősége. „Győztünk” – ezzel szállt ki az ukrán kormány gépéből Olekszij Ivcsenko, a Naftohaz elnöke a moszkvai tárgyalások után. Az ukránok szerint öt évig marad a 95 dolláros ár, mert változtatni csak közös megegyezéssel lehet. A Gazprom szerint viszont az ár, évente többször is, automatikusan módosul. És fog is, a türkméneknek is ez az érdekük. De ha így mennek tovább a dolgok, akkor nemcsak a gázárak, hanem az Oroszország és Ukrajna közötti határok is módosulhatnak. Ivanov orosz hadügyminiszter világosan utalt erre december végén, amikor a gázcsata kellős közepén az ukránok a szevasztopoli orosz hadibázis kérdését is megpróbálták ütőkártyaként felhasználni.

Molnár Gusztáv

geopolitikai szakértő