Legalább vasárnapig mesterséges kómában tartják Ariel Saront, aki még minidg életveszélyben van. Ezt az izraeli miniszterelnököt kezelő orvoscsoport vezetője jelentette be.
Az orvos elmondta azt is: elképzelhetetlen, hogy Saron valaha is visszatérjen a politikai életbe. Saron agyvérzésének hírére a Munkapárt átmenetileg felhagyott a választási kampánnyal. Posztjukon maradnak a Likud miniszterei is, akik szintén a választási kampány részeként léptek volna ki Saron kabinetjéből. Izraelben március 28-adikán tartanak választásokat. A legfrissebb felmérések szerint a Kadima még Saron nélkül is megnyerné a referendumot.
A nyugati világ szinte valamennyi politikusa reménykedik Ariel Sharon gyógyulásában. Az arab országok politikusai azonban elsősorban az izraeli miniszterelnök háborús bűneire emlékeznek.
Mexikótól Japánig a nyugati politiksok igyekeznek biztosítani a sajtót arról, hogy aggódnak Saronért. Elsőként George Bush utasította honfitársait Saron méltatására.
„Az egész országnak szimpatizálnia kell Ariel Saronnal. Imádkoznunk kell a gyógyulásáért. Saron nagyon jó ember” – mondta az amerikai elnök.
Sharont méltatta a brit külügyminiszter, az olasz belügyminiszter, de még a jappán miniszterelnök is. Az izraeli vezetőt azonban nem mindenütt tartják a béke emberének.
„Amíg mi Libanonban izraeli megszállás alatt raboskodunk, nem számít, hogy Sharon meghal-e, vagy sem” – mondta a libanoni külügyminiszter. Országában Saront ezekkel a képekkel azonosítják: 1982-ben a libanoni keresztény hadsereg Saron utasítására 3500 civilt mészárolt le két menekülttáborban. Ennek ellenére soha senki nem került olyan közel a rendezéshez, mint Saron. Nem csoda, hogy a palesztinok visszafogottan reagáltak az agyvérzés hírére.
Saron halálát még a Hamasz sem kívánta:
„Saron most már Isten kezében van, Isten pedig megbünteti a bűnösöket. A cionista világ térképe kétségtelenül meg fog változni a halálával, de ezzel egy olyan embert vesztünk el, aki a gyilkolás nyelvét beszélte” – közölte a Hamasz szóvivője, aki hozzátette: igaz, hogy Saron érte el a gázai kivonulást, ezzel párhuzamosan azonban a stratégiailag sokkal fontosabb ciszjordániai telepesek számát is növelte.

