Forrás: Heti Válasz

Balla Eszter, kultura@hetivalasz.hu

Január 26-án kerül a magyar mozikba Steven Spielberg legújabb politikai játékfilmje, a München, amely az 1973-es nyári olimpia túszdrámáját dolgozza föl.

Január 26-án kerül a magyar mozikba Steven Spielberg legújabb játékfilmje, a München, amely az 1972-es nyári olimpián történt túszdráma és az azt követő megtorlás történetét dolgozza fel. A politikai thriller, amit a rendező zömmel Budapesten forgatott, az Egyesült Államokban már nagy vihart kavart.

Steven Spielberget nem szokás provokatív politikai filmrendezőként emlegetni, még akkor sem, ha ritkán tapasztalható érzékenységgel tartja kezét a szeptember 11-e utáni Amerika ütőerén. Legújabb filmje, a München sem provokáló, de mivel különösen érzékeny témáról – erőszakról, vérbosszúról, terrorizmusról, a palesztin-izraeli konfliktusról, Izrael politikájáról – szól, heves indulatokat, szélsőséges véleményeket váltott ki az amerikai bemutató után.

Spielberget hosszú idő óta foglalkoztatta a müncheni olimpia túszdrámája, valamint az azt követő megtorlás, és amikor 2005-ben rekordgyorsasággal – nagyrészt Budapesten – leforgatta a Münchent, már világos volt, hogy amit ő a „békéért való imának” nevez, az híven tükrözi az amerikai baloldali zsidó értelmiség álláspontját a terrorizmus elleni harcról és távolságtartását a keményvonalas izraeli politikától.

Nem véletlen, hogy a forgatókönyvet a népszerű balliberális drámaíró, Tony Kushner (az Angyalok Amerikában szerzője) írta. Az a Kushner, aki az egyik leghevesebb bírálója a Bush-doktrínának, ellenzője az iraki háborúnak, és akit Noam Chomskyval együtt a jobboldali zsidóság mint a cionizmus ellenségét kiközösített.

Kushnernek is tulajdonítható, hogy a jó ritmusú politikai thrillert időnként direkt moralizálás szakítja félbe, amikor a Moszad-ügynökök az ártatlanok véréről, a szemet szemért elv veszélyeiről, a zsidó lelkiismeretről elmélkednek, a palesztin gerillák pedig az otthon iránti vágyról, a haza felépítésének álmáról gondolkodnak, sőt dialógust is folytatnak. Spielberg szerint a konfliktus egyetlen megoldása a párbeszéd: „Soha nem csináltam volna egy Charles Bronson-típusú filmet a jók és a gonoszok harcáról, ahol a jó zsidók legyilkolják a gonosz arabokat.” „Nagyon büszke vagyok, hogy Tony Kushner és én, valamint a színészek nem démonizáltunk senkit sem a filmben. Nem engedhetjük meg, hogy ellenfeleink sematikus gonoszként legyenek ábrázolva. Egyedi esetekről, életekről van szó, akiknek problémái vannak, akiknek családjuk van. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem ítélem el a Münchenben történteket” – nyilatkozta még a bemutató előtt.

Ahogy a München felirata jelzi, tényeken alapuló játékfilmről van szó. A kiindulópont, 1972. szeptember 5-e , amikor a müncheni nyári olimpiát tragikus esemény szakította félbe. Az olimpiai faluba tréningruhába öltözött öt palesztin, a Fekete Szeptember nevű szervezet tagjai másztak át a kerítésen, három társuk pedig hamis igazolvánnyal jutott el az izraeli sportolók szálláshelyére, ahol két sportolót a helyszínen agyonlőttek, kilencet túszul ejtettek. A túszokért 234, Izraelben tartott politikai fogoly és két, Frankfurtban bebörtönzött palesztin szabadon bocsátását követelték. A dráma a televízió jóvoltából milliók szeme láttára bontakozott ki, az olimpiát felfüggesztették. Többórás tárgyalás után a német hatóságok látszólag megegyeztek a túsztartókkal, busszal a Firstenfeldbruck nevű NATO-reptérre vitték őket a sportolókkal együtt, ahol két helikopter várt rájuk, hogy a Kairóba induló repülőre szállítsa őket. Közben német mesterlövészek parancsra vártak, hogy a terroristákat agyonlőjék. A mentőakció kudarcot vallott, a németek és a palesztinok között heves harc tört ki, az összes túsz meghalt.

VÉRSZOMJAS KÜLDETÉS

A müncheni tragédiát követően Golda Meier izraeli miniszterelnök a knesszetben szeptember 12-én bejelentette, hogy különleges osztagok szerte a világon felkutatják és megölik mindazokat, akiknek köze lehetett a merénylethez.

Spielberg filmje az egyik különleges kommandó megtorló akcióit követi szerte Európában. A vérszomjas külde tést teljesítik, de vezetőjük, Avner Kauffman lassan meghasonlik önmagával.

A rendező tisztában volt azzal, hogy támadások kereszttüzébe kerülhet. A forgatókönyvet kevesen ismerték, maguk a színészek is csak a saját jelenetük szövegét tudták, az újságírókat kizárták a forgatásról. A film országos bemutatóját zártkörű vetítések előzték meg, amelyeken zsidó és arab szervezetek, közéleti személyiségek, politikusok vitatkoztak Dennis Ross, a Clintonkormány közel-keleti megbízottja irányításával. „Különböző véleményekkel és dilemmákkal kell szembenéznünk. A film nem próbál válaszolni a kérdésekre, de vitára ösztönöz” – összegezte Dennis Ross a beszélgetéseket.

TERROR ÉS BOSSZÚ

Izraelben még nem mutatták be a filmet, a hivatalos izraeli vélemény ez idáig kritikus, de visszafogott. Nehéz lenne azt a Spielberget sárba taposni, aki a Schindler listáját rendezte, aki számos izraeli, köztük a Soa Alapítvány bőkezű patrónusa, és aki a Münchent is úgy tekinti, mint ami „zsidó hitét és az erőszak elleni fellépését egyaránt kifejezi”.

Ágy Izrael az alkotást egyszerűen hollywoodi akciófilmnek tekinti, a forrást, George Jonas a Bosszú című könyvének hitelességét pedig erősen megkérdőjelezi. Egyes Moszad-ügynökök szerint a munka hidegvérű gyilkolást és nem lelkizést igényel, mások azt hangsúlyozták, hogy még a titkosügynökségen belül is volt helye vitának. Shamuel Rosner, az izraeli Haaretz című újság amerikai tudósítója így ír: „Izrael okkal nem fogja szeretni a filmet. Üres hollywoodi produkcióról van szó, amely leegyszerűsítve szól olyan eseményekről, emberekről, akiket az izraeliek túlságosan is jól ismernek.”

Izrael legnagyobb problémája, hogy a film morális egyensúlyt kíván teremteni terror és bosszú, azaz a palesztin terroristák és az izraeli kormány között. „Hamis egyenlőséget mutat fel a film. És mi Izraelben ezt nagyon jól tudjuk. Azonkívül van benne némi mesterkéltség is, ahogy a több évtizedes fájdalmas konfliktust felszínes eszközökkel próbálja ábrázolni” – nyilatkozta a vetítés után Ehud Danoch, Izrael Los Angeles-i főkonzulja.

Marvin Hier rabbi, a Los Angeles-i Wiesenthal-központ dékánja, Spielberg régi barátja sem ért egyet a film üzenetével, Spielberg „vak pacifizmusával”. „A filmrendező azt mondja, hogy az erőszak erőszakot szül. Én nem tudom ezt az álláspontot elfogadni. Ezek szerint csak éljünk tovább, és ne öljük meg a terrorista vezetőket? Na, nem. Ha Izrael nem reagálna a terrorizmusra, sírhalmok ezrei borítanák földjét.” Majd felteszi a kérdést: „Vajon a második világháború D-napja hiba volt-e, mert ártatlan emberek életét is követelte?”

Abraham Foxman, a Becsületsértés Elleni Liga elnöke megvédi Spielberget: „A film tapintatosan tálalja a problémákat. Valakinek ezt a filmet meg kellett csinálni, én örülök, hogy Spielberg tette. Ő érzékenyen közelít a zsidó történelemhez, a zsidó problémákhoz.”

A keményvonalas amerikai izraeli lobbi viszont nem kíméletes: „Spielberg két dolgot bizonyít a hanuka idején bemutatott filmmel. Először: Steven Spielberg túl ostoba, túl balos és túl hollywoodi ahhoz, hogy olyan komplex dolgokat felfogjon, mint iszlám fundamentalizmus és zsidó túlélés. Másodszor: Spielberg elég jó filmrendező ahhoz, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy Izrael túlélte önmagát, és ahogy iráni ellenségeink is hangoztatják, le kelleni söpörni a föld színéről” – írja a The New York Postban Andrea Peyser.

AZ ELVESZÁTETT HOLLYWOOD

Jack Engelhardt író, forgatókönyvíró szerint Spielberg olyan gyermeket hozott a világra a Münchennel, ami nagy örömet szerez Barbra Streisandnak, Vanessa Redgrave-nek vagy Oliver Stone-nak. „Manapság Hollywoodban, ahol Dávid Góliát és Góliát Dávid lett, senki sem akarja, hogy a konzervatív vagy az Izrael-barát címkét rásüssék. Hollywood mindig is divatos akar lenni, és Izrael manapság nem divatos. Nem hívják meg jobb társaságba, és nem fog Oscart kapni az, akinek a szíve fáj azért a nemzetért, amit le akarnak törölni a térképről.” Majd így folytatja: „A zsidók hozták létre Hollywoodot, és ahogy ellenségeink állítják, a zsidók uralják Hollywoodot. Nos, egy furcsa csavar került a gépezetbe, elveszítettük Hollywoodot, elveszítettük Steven Spielberget. Spielberg nem barátja többé Izraelnek, nem barátja az igazságnak.”

Az arab szervezetek Izrael-barátnak, de nem arabellenesnek tekintik a Münchent. „A film azt mondja, hogy a palesztinok nem azért harcolnak Izrael ellen, mert gyűlölik a zsidókat vagy mert alapjában erőszakos természetűek, hanem azért, mert hazát akarnak teremteni. És ehhez mindenkinek van joga, még nekünk, palesztinoknak is” – értékeli az amerikai-iszlám kapcsolatok igazgatója, Husszam Ayloush a filmet.

„Ebben a filmben mindenkinek a kezében fegyver van. Nem csak a miénkben. Nem csak mi vagyunk a gonosztevők” – reagál Siwar Bandar, egy másik amerikai arab vezető.

STEVEN SPIELBERG

Kétszeres Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer. 1946-ban született Cincinattiban. Legfontosabb filmjei: Sugarlandi hajtóvadászat (1974), Cápa (1974), Harmadik típusú találkozások (1977), Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981), E. T. (1982), Indiana Jones és a végzet temploma (1984), Bíborszín (1985), Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag (1989), Jurassic Park (1993), Schindler listája (1993), Elveszett világ – Jurassic park II. (1997), Amistad (1997), Ryan közlegény megmentése (1998), Mesterséges értelem (2001), Különvélemény (2002), Kapj el, ha tudsz (2002), Terminál (2004), Világok háborúja (2005), München (2005).