Forrás: Népszava

Hatvanöt éve halt meg Henri Louis Bergson irodalmi Nobel-díjas francia filozófus. 1859. október 18-án Párizsban született, apai ágon gazdag lengyel zsidó, anyja révén angol zsidó családban. Ő franciaként nőtt fel, a középiskolában a természettudományok és a humán tárgyak egyaránt érdekelték. Elvégezte a híres École Normale Supérieure-t, közben latin-görög szerzőket olvasott és kedvelte a filozófiát. Tanított az angers-i, majd a clermont-ferrand-i líceumban, s a fizika időfogalmát elemezte. 1889-ben Idő és szabadság című tanulmányával szerzett doktorátust. 1897-ben az École Normale Supérieure professzora lett, 1900-tól adott elő a College de France-ban. Ekkor írta esszéjét A nevetésről, amelyben a komikumot, főként Moliere vígjátékait elemezte. Ekkoriban nagy divat volt a „bergsonizmus”, ez a műve például egymillió példányban jelent meg. Leghíresebb és legfontosabb könyve, az 1907-es Teremtő fejlődés az élet ideálját vizsgálta. A College de France-ból 1914-ben vonult vissza, bár csak 1921-en ment nyugdíjba. Ugyanebben az évben indexre tette műveit a katolikus egyház. 1915-ben a Francia Akadémia tagja lett, 1927-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Kiváló stílusművész volt, hatása főleg hazájában igen jelentős. Az irodalomban leginkább Proustra, a magyarok közül Kosztolányira és Babitsra hatott. (MTI/ Fotó: Népszava-archív)