Forrás: Népszava

Miközben maga sem lát tisztán dopping-ügyben, kifejezetten büszke a Nemzeti Sportstratégia kedvező fogadtatására dr. Ábrahám Attila címzetes államtitkár, a Nemzeti Sporthivatal elnöke. A sportvezető a közelmúltban a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Magyar Labdarúgó-liga vitájában mérsékletre intette a perelő feleket, továbbá azt tartja: noha a sporthivatal élén álló személy kormányoktól függően cserélhető, az elindított, pozitív hozadékkal kecsegtető folyamatokat semmi értelme megszakítani.

– Legutóbb az MLSZ rendkívüli közgyűlésén szólalt fel, és arra kérte a megjelenteket, ne lehetetlenítsék el a magyar futballt. Hasonló megfontolás már korábban is vezette: akkor konkrétan Bozóky Imrét és Kisteleki István próbálta kibékíteni.

– A sporthivatal nem fogalmazhat meg direktívákat, legfeljebb a békebíró szerepét töltheti be. Sajnálom, hogy személyeskedéssé fajult a vita, amely komoly érdekeket sértett. Futó pályázatunk van a horvátokkal a labdarúgó Európa-bajnokság rendezésére, és ami jelenleg zajlik a szövetségben, az égvilágon senkinek sem használ.

– Főleg akkor nem, ha a felek kölcsönösen törvénysértést emlegetnek, hiszen a vizsgálatok eredményétől függetlenül a kabátlopás esete már megvalósult.

– Az esetleges törvénysértések felett nem lehet szemet hunyni. Bármennyire is fontos az Eb-pályázat, fel sem merülhet, hogy a problémákat a szőnyeg alá söpörjük.

– Ha már a probléma kifejezést használta: tisztán lát dopping-ügyben?

– Amennyiben az Athénban botrányba keveredett öt magyar sportoló doppingvétsége jogerősen megállapított tény, akkor igen. Ugyanakkor megítélésem szerint a néhány érintett szakszövetség, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság nem tudta megnyugtató módon rendezni az ügyet.

– Ezért fordult a főügyészhez?

– Alapvető érdek, hogy kiderüljön, mi történt Athénban. A szövetségek felett az ügyészség látja el a törvényességi felügyeletet, ezért kértem meg a főügyész urat arra, hogy vizsgálja meg, az atlétikai és a súlyemelő szövetség helyesen, jogszerűen járt-e el a kérdésben.

– A közvélemény másfél éve neveket vár, a cinkosokét, a bűnösökét. És azt, hogy akik vétkesek, és blamálták az országot, keményen bűnhődjenek.

– Érthetően. De tudni kell azt is, hogy az állami sportirányítás lehetősége nagyon behatárolt, hatásköre csupán a jogszabályalkotásra, a doppingellenes küzdelem költségvetési forrásainak biztosítására és a nemzetközi kapcsolattartásra korlátozódik. Szankcióként mindössze a fegyelmi eljárás maradt, ami viszont szakszövetségi hatáskör…

– Ellenben a sportpályákon tetten érhető rasszizmust illetően már sokrétűbb az érintettség. Amit ön is sürget, az a jelenség elleni közös fellépés.

– Mivel az antiszemitizmus tapintható társadalmi jelenség, valószínűleg soha nem lehet teljesen elejét venni a zsidóságot sértő megnyilvánulásoknak. Ez már önmagában sem megnyugtató, akárcsak a kérdés jogi szabályozásában, valamint a szurkolókat érintő adatkezelési kérdésekben tapasztalható ellentmondások sokasága. Nincsenek korszerű stadionok, ezért nem lehet a meglévő, évek óta raktárban tárolt beléptetőrendszereket működtetni. Utóbbi a forráshiányra vezethető vissza. Az viszont számomra is érthetetlen, miért hivatkoznak egyesek jogszabályi anomáliákra, amikor ha a bírónak egyértelmű joga és kötelessége lefújni a rasszista bekiabálások miatt egy meccset, mégsem teszi. És az sem a megoldás irányába mutat, ha a vétkes játékvezetőt nevetséges módon márciusig tiltják el – hiszen a holtidényben amúgy sem kellene meccset vezetnie…

– Okunk van remélni, hogy Magyarország egyik legnagyobb és legátfogóbb sportlétesítmény-fejlesztési elképzelésének, az Európa Terv keretében megvalósuló Sport XXI Létesítményfejlesztési Programnak közvetlen folyományaként akár a legjelentősebb hazai labdarúgó-stadionok is megfelelnek majd a kor követelményeinek?

– A 2002-ben elkezdett, eredeti stadionrekonstrukciós program átgondolatlan volt, hiszen harminc létesítmény felújítására vonatkozott, ebből maradt végül tizenkilenc. Ezek közül már csak négy stadion rekonstrukciója van folyamatban, a többié befejeződött. De a program befejezése után még mindig csak négy, az UEFA előírásainak megfelelő létesítmény – a Puskás Ferenc mellett a zalaegerszegi, a székesfehérvári és a Megyeri úti stadion – lesz az országban.

– Mindazonáltal a Sport XXI impozáns elképzelés, hiszen 2006-ra száz tornaterem, ötven tanuszoda és megyénként egy-egy multifunkcionális sportcsarnok megépítését szorgalmazza. Ismerve a múltat, és átérezve a jelen feszültségeit, valóban lesz erre lehetőség?

– A program projektjei a köz- és magánszféra partnerségét jelentő, úgynevezett PPP-konstrukcióban valósulnak meg…

– PPP, vagyis Public-Private Partnership…

– Nos, ez a közszolgáltatások biztosításának a magánszféra bevonásával történő olyan formája, amelyben a közfeladat ellátásához szükséges tervezési, építési és finanszírozási, illetve üzemeltetési feladatokat – az állammal kialakított komplex együttműködés keretében – a magánszektor látja el. Mindez úgy működik majd, hogy az adott önkormányzat – az állammal közösen – szolgáltatást vásárol a partnertől, aki megépíti a csarnokot, azt tizenöt évig üzemelteti, fenntartja.

– Valamint viseli a beruházási és a megtérülési kockázatokat…

– Ez egy ilyen konstrukció.

– Elolvastam a programokhoz csatlakozó, azok lényegét megfogalmazó, jellemzőit áttekintő úgynevezett prezentációs dokumentumot. Hogy stílszerű legyek, nem a kispályán otthonosan mozgó partnereket keresnek, továbbá feltűnt, hogy a projektben érintett szereplők nagyobb száma, illetve a beruházási és üzemeltetési szakasz együttes kezelése miatt meglehetősen bonyolult struktúrával állunk szemben. Nem lehet ez a visszaélések melegágya?

– Ha figyelmesen áttanulmányozta a dokumentumot, akkor az is fel kellett tűnjön, hogy az eljárási rend szigorúan szabályozott, és megjelenik benne a folyamatos monitorozás, ellenőrzés igénye. Továbbá: a futamidő leteltével a létesítmény önkormányzati tulajdonba kerül.

– Másfél évi előkészületi szakasz után a közelmúltban került a kormány elé a Nemzeti Sportstratégia, amely első fázisában lényegében egy cselekvési program. Ám ami még ennél is nagyobb szó: gyakorlatilag nemzeti konszenzus eredménye.

– A magyar sport helyzetéről, fejlesztési lehetőségeiről a rendszerváltás óta nem készült ilyen jelentős, átfogó dokumentum. Kielégíti a sport szereplőinek igényét a a rekreációtól a versenysportig. Maga a stratégia egy ideális, távoli jövőképet vázol fel, méghozzá az állam szerepvállalásának átértékelése révén.

– Ez a szemléletváltozás tükröződik abban, hogy a kormány a stratégia céljainak megvalósítása érdekében hárommilliárd forint átcsoportosításáról döntött?

– Igen, tudniillik a sportot elsősorban eszköznek tartja olyan fontos társadalmi célok elérésében, mint az egészségmegőrzés, a nevelés, a személyiségfejlesztés, történetesen a rendszeres testmozgás feltételeinek megteremtésével.

– A rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedben számtalan, a sportot érintő koncepció született, majd tűnt el a süllyesztőben. Ha lehet azt mondani, az ágazat helyzete az évek során a megannyi odadobott mankó, és segítőnek mondott szándék ellenére sem rózsás, sőt, olimpiászról olimpiászra sötét, a további romlást vizionáló, egyesületi és sportági vezetőktől eredeztetett kijelentések hangzanak el. Mit gondol: a jelen igyekezetét hogyan értékelik majd tizenöt év múlva az akkori sportolók és sportvezetők?

– Az emberben benne lakozik a vágy, hogy valami nyomot hagyjon a világban. Engem nem az motivál, hogy a nevemhez kössék mondjuk egy stadion modernizálását, felépítését. Ám a Nemzeti Sportstratégiára büszke vagyok. S mivel konszenzus eredménye, amondó vagyok, noha az élén álló személyek kormányoktól függően cserélhetők, maga a program minden további nélkül mehet tovább.

T. Hámori Ferenc