Forrás: Népszava

Az utóbbi hónapokban Magyarországon is előtérbe került a kutatás-fejlesztés fontossága, a high-tech iparágak szerepe az ország versenyképessége szempontjából. Tanulsággal szolgálhatnak ebben a gondolkodásban egy Magyarországhoz hasonló kis ország, Izrael tapasztalatai. A kilencvenes évek elején Izraelben több állami program is indult a K+F és különösen annak üzleti hasznosításának támogatására. Mára a high-tech szektor a gazdaság húzóerejévé, a legnagyobb export-ágazattá vált.

Szívesen mutatják meg az odalátogató külföldinek az izraeli Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban az izraeli citrus- és szoftver-exportot összehasonlító grafikont. Miközben a híres jaffa narancs exportja már egy évtizede folyamatosan csökken, a szoftver export az elmúlt 12 évben több mint 20-szorosára nőtt és meghaladja az évi 3 milliárd dollárt. (Az IVSZ adatai szerint Magyarország szoftver exportja 2003-ban 145 millió dollár volt.)

A nemzeti össztermék kétharmadát a high-tech iparágak adják, ezen belül az info-kommunikációs termelés a 20 százalékot. Ezekkel az arányokkal Izrael a világon az első helyen áll, megelőzve a fejlett technológiákban élenjáró Árországot és Finnországot is. A high-tech területén néhány további első helyet is magáénak vallhat a 6 és fél millió lakosú, Dunántúl méretű közel-keleti ország: az USA után Izraelben található az induló vállalkozások legmagasabb száma, ami a lakosságra vetítve világelsőséget jelent, a New York-i technológiai tőzsdén (NASDAQ) több mint 90 izraeli cég papírjai forognak, ami az Észak-Amerikán kívüli országok között a legmagasabb szám. 2004-ben az izraeli high-tech vállalkozások közel másfél milliárd dollárnyi tőkebefektetést vonzottak, ezzel Izrael az első lenne az EU tagországok között, maga mögé utasítva Nagy-Britanniát. Ebből a másfél milliárd dollárból több mint 700 milliót az izraeli kockázati-tőke alapok fektettek be. (Ez hétszerese a teljes magyarországi hasonló befektetésnek, amivel egyébként régió-elsők lettünk.)

Célzott állami szerepvállalás

Az iroda, ahol talán a legbüszkébbek az izraeli high-tech szektor eredményeire az a minisztérium egyik kiemelt fontosságú részlege a „Fő tudós irodája” (Chief Scientist Office). Nevével talán nem teljesen összhangban, ez az iroda arra koncentrál, hogy a tudományos eredményeket minél nagyobb mértékben és minél gyorsabban ültesse át az ipari gyakorlatba. Tevékenységük fő mérőszámai nem a szokásos tudományos mérőszámok, mint a publikációk száma, idézési indexek, hanem tisztán üzleti mutatók: a tudás-alapú iparágakba történő befektetések nagysága, munkahelyek teremtése és a kicsi belső piaccal rendelkező országban döntő fontosságú export-növekedés.

Eli Oper, fő tudós, egy magyar delegációnak tartott előadásában még két, a sikerek okaihoz elvezető izraeli világelsőséget emelt ki: a civil K+F ráfordítások mértéke az elmúlt 4-5 évben a GDP százaléka fölött volt, megelőzve Svédországot és Finnországot, továbbá a mérnökök aránya a teljes munkaerőn belül szintén a legmagasabb a világon.

Mivel a teljes civil K+F-en belül az állami részarány csak 25 százalék, az állami pénzeket csak olyan célokra és csak addig a pontig lehet használni, amíg annak katalizátor szerepe van és olyan feladatokat lát el, amit a magántőke nem, vagy csak sokkal lassabban valósítana meg.

A tudás alapú iparágak támogatása mára egy komplex, egymásra épülő elemeket tartalmazó rendszerré állt össze. Ennek egyik vonulata kifejezetten az induló vállalkozásokra koncentrál, egy másik vonulat a sikeres, érett fázisban működő cégekre, a harmadik pedig az egyetemi és kutatóintézeti eredmények hasznosítását segíti, felhasználva a nemzetközi együttműködési lehetőségeket is.

Az induló vállalkozások számára a kilencvenes évek elején – nem kis részben a volt Szovjetunióból érkező nagyszámú mérnök foglalkoztatásának segítése érdekében – 23 államilag finanszírozott technológiai inkubátort hoztak létre, szétszórva az országban. Az inkubátorokban egyidejűleg kb. 200 projekt zajlik és a cél minden esetben az, hogy valamilyen kockázati- vagy egyéb tőkebefektetési fázisig jussanak el a cégek az inkubátorban tartózkodás maximum 2 éve alatt. Mára a 23 induló inkubátorból 12-t privatizáltak, ami azonban nem jelenti az állami támogatás teljes megszűnését.

Rövid idő alatt az is kiderült, hogy van a technológiai vállalkozásoknak és vállalkozóknak egy olyan fázisa, ami még az inkubációs szakaszt is megelőzi. Annak érdekében, hogy az ilyen stádiumban lévő találmányok és ötletek se vesszenek el, hozták létre a Lendület (héberül Tnufa) alapot, ahonnan maximum 50 ezer dollárt kaphat 6-9 hónapra az ötletgazda arra, hogy elkészítsen egy prototípust, kiderítse, hogy valóban eredeti-e és megvalósítható-e az ötlet és jó esetben eljusson abba a fázisba, ahol már egy vállalkozás formájában sikerrel pályázhat egy inkubátorházba. Az alap évente 100 körüli pályázatot fogad el, a döntést 2 hónap alatt hozzák meg és az elmúlt 10 év alatt befektetett kb. 50 millió dollárnyi állami pénz jó hasznosulását mutatja, hogy a Lendület program keretében kezdőlökést kapott vállalkozások eddig összesen jóval 1 milliárd dollár feletti magán tőkebefektetést generáltak.

A verseny-szféra K+F támogatásának szükségességét korábban sokan vitatták, azonban mára eldőlt, hogy itt is érdemes olyan hosszú távú, kockázatosabb programokat támogatni, amelyekbe még milliárd dolláros árbevételű cégek sem igen vágnának bele.

Általában minden program-kategóriában vissza nem térítendő támogatásokat adnak, azonban a támogatások eredményeképpen generált árbevételből 3-5%-ot vissza kell fizetni a Tudományos Főhivatalnak, amelynek a költségvetése ma már egyharmad részben ezekből a jogdíj-szerű bevételekből származik.

A támogatott négy fő technológiai terület sorrendje: kommunikáció, bio-technológia, szoftver és elektronika, amelyek közül a bio-technológia növekszik a leggyorsabban.

A kockázati tőke szerepe

Assaf Harel, az Izraeli Kockázati Tőke Társaság ügyvezetője szerint a kockázati tőke alapok tevékenysége kulcsfontosságú a tudás-alapú iparágak fejlesztésében. Bár a 90-es évek elején néhány külföldi alap megjelent Izraelben, a kormányzat fontosnak tartotta, hogy legyenek belföldi kockázati tőke alapok is, nem kis részben azért, hogy a szellemi termékek az országban maradva jussanak el a termelő fázisig, vagy valamely szakmai befektető általi lényegesen magasabb áron történő kivásárlásáig. Ennek érdekében tíz, egymással is versengő kockázati tőke alap létrehozását kezdeményezték állami kisebbségi társfinanszírozási megoldással. Általában 8-10 millió dolláros állami részesedés mellé a magánbefektetőknek 10-12 millió dolláros befektetést kellett társítaniuk. Mára mind a 10 alapból kivásárolták az állami részt, vagyis az állami befektetés teljes egészében és kamatostól megtérült. Mindenki jó példának tartja ezt a programot abból a szempontból, ahogy a közszféra erőforrásait olyan folyamatok indukálására használták, amit a privát szektor önállóan vonakodott volna elindítani. Mára harminc fölötti a belföldi kockázati tőke alapok száma és az általuk kezelt tőke meghaladja az 5 milliárd dollárt. A kockázati tőke alapok több mint 60,000 tudás-alapú munkahelyet tartanak fenn.

Korányi László

Képalá: A nemzeti össztermék kétharmadát a high-tech iparágak adják ezen belül az info-kommunkiációs termelés 20 százalékot