Forrás: Népszava

KONDOROSI FERENC

Az utóbbi hetekben-hónapokban többször is előfordult, hogy valamely közösséget verbális jogsérelem ért. Legtöbb esetben a jogsértő magatartás nem konkrét személy, hanem személyek nagyobb, pontosan meg nem határozható köre ellen irányult. A köznyelv ezt a magatartást gyűlöletbeszédnek nevezi. A mocskolódás ellen a jogalkotó már hosszú ideje vívja a maga szélmalomharcát, keresgélve a megfelelő fellépés lehetőségét. Az Igazságügyi Minisztérium szakemberei most egészen új megoldáson törik a fejüket: mi lenne, ha nem(csak) büntetőjogi, hanem polgári jogi eszközökkel (például a sérelmes cselekmény abbahagyására való kötelezéssel, a további jogsértéstől való eltiltással, elégtételadással, akár vagyoni vagy nem vagyoni kártérítéssel) bővítenénk a gyűlölködés elleni szankciórendszert?

Először is tisztázni kell, melyek a gyűlöletbeszéd legfőbb ismérvei. Három tulajdonság kézenfekvő: 1. a magatartás egy közösség ellen irányul; 2. a magatartás a személynek és a csoportnak arra a közös tulajdonságára vonatkozik, amely a csoporthoz tartozás révén az ember személyiségének lényegi tulajdonsága (például vallási meggyőződés, nemzeti-etnikai hovatartozás); 3. a közösséget ért sérelem „átsugárzik” az egyénre, mivel a közösség és tagjai között nagyon szoros a kapcsolat.

Ne felejtsük el, hogy a gyűlöletbeszéd szankcionálásának alkotmányossági korlátjai is vannak. Különösen akkor, ha – jogászi frazeológiával élve – a véleménynyilvánításkor a véleménynyilvánítás szabadságának alanyi oldala ütközik az emberi méltósághoz való jog objektív, intézményvédelmi oldalával. Ráadásul a véleménynyilvánítás szabadsága privilegizált jog, amelyet az Alkotmánybíróság gyakorlata érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül véd. A véleménynyilvánítás szabadsága azonban mégsem teljesen korlátlan, hiszen ha a vélemény a kommunikáció befagyasztását eredményezi, lehetőség van annak korlátozására.

0A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása büntetőjogi és polgári jogi eszközökkel képzelhető el. A rasszizmus és idegengyűlölet elleni büntetőjogi fellépést jelenleg a büntető törvénykönyv több rendelkezése is biztosítja. A közösség elleni izgatás törvényi tényállása megteremti az úgynevezett szóbűn bizonyos formái elleni büntetőjogi fellépést0. Ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság többször is vizsgálta. 1992-ben hozott határozatában nem találta alkotmányellenesnek a „gyűlöletre uszít” magatartási formát, a későbbiekben azonban minden más jogalkotói törekvést alkotmányellenesnek minősített. Ennek eredményeképpen ma az egyetlen alkotmányos megoldásnak a gyűlöletre uszító elkövető büntetéssel fenyegetése tekinthető. Nem büntethető viszont a törvényben megjelölt közösségek ellen, nagy nyilvánosság előtt sértő vagy lealacsonyító kifejezések használata. 2004-ben az alkotmánybírák – az addigiakhoz képest is – szűkítették a közösség elleni izgatás vonatkozásában a büntetendőség küszöbét, amely révén csak igen szűk körben alkalmazható a tényállás. A határozat egyes megállapításai egyértelművé tették, hogy a gyűlöletbeszéd nem feltétlenül a büntetőjog eszközrendszerével üldözendő. Az Alkotmánybíróság elvi éllel hangsúlyozta, hogy büntetőjogi eszközrendszer csak akkor alkalmazandó, ha más jogági eszközök már nem elegendőek. Emellett azt is leszögezte, hogy becsmérlés vagy megalázás esetén a szabad véleménynyilvánításhoz való jog aránytalan korlátozásának tartja a büntetőjogi szankció kilátásba helyezését.

Az Igazságügyi Minisztérium ezért azt tervezi, hogy a polgári törvénykönyv személyhez fűződő jogi szabályainak kiegészítésével megteremti a közösséget sértő magatartásokkal szembeni jogorvoslat lehetőségét. A tárca szakemberei két lehetséges elképzelést vizsgálnak. Egyrészt: biztosítható legyen a jogérvényesítés lehetősége a közösséghez tartozó egyének számára; másrészt megteremtse a közérdekű jogérvényesítés lehetőségét azzal, hogy szervezetek is jogosulttá válhassanak a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre.

Az Alkotmánybíróság 1992-ben kelt határozatában kimondta: a véleménynyilvánítás szabadsága csak akkor korlátozható, ha a kifejezés konkrét alanyi jogokat sért, vagyis a személyiség lényegi vonására irányul, körülhatárolt és áttekintető közösségre vonatkozik és a kifejezés nem áll alkotmányos védelem alatt. A testület a vallási meggyőződést és a kisebbséghez tartozást minősítette a személyiség lényegi vonásának. Ezt a kört a hazai bírói gyakorlat tovább tágította, hiszen a Legfelsőbb Bíróság a személyiség lényegi vonásának minősítette a Károli egyetem-ügybéen a szexuális orientációt is. A mintául szolgáló német gyakorlat pedig ilyennek fogadja el a fajjal, testi vagy szellemi tulajdonsággal összefüggő kijelentéseket is. Ezekre a tulajdonságokra vonatkozó kifejezések azonban csak akkor minősülhetnek gyűlöletbeszédnek, ha az adott tulajdonsággal rendelkező személyek csoportja kellően körülhatárolt és áttekinthető ahhoz, hogy a sértés „átsugározzon” az egyes egyénekre.

Az igazságügyi tárca szakemberei szerint a polgári törvénykönyv hatályos szabályaiból is levezethető az egyéni igényérvényesítés lehetősége, ezt azonban a bírói gyakorlat nem ismeri el. A bíróságok ugyanis következetesen azt kívánják meg, hogy a sérelmet szenvedett személy felismerhető legyen. Ezzel szemben mi azt állítjuk, hogy egy kifejezés nem csak abban az esetben sértő az egyén számára, ha az személy szerint megjelöli, hogy kire irányul, hanem akkor is, ha egy csoportra vonatkozik, és ezáltal sérti az adott csoporthoz tartozó egyént. A jogsértés konkrétsága (mint például néhány hete, amikor az ellenfél drukkereinek egy csoportja antiszemita rigmust [„indul a vonat Auschwitzba, nyitva van a gázkamra”] skandált az MTK-pályán) nem azonosítható a jogsérelmet elszenvedő fél felismerhetőségével.

A Legfelsőbb Bíróság egyik állásfoglalásának téves értelmezése miatt azonban a bíróságok következetesen nem ismerik el a személyhez fűződő jogok megsértését azokban az esetekben, amelyekben a kifogásolt megnyilvánulás nem közvetlenül a felperes személye ellen irányult. Ennek ékesszóló példája volt Ádám György ügyvédnek ifj. Hegedűs Loránd kijelentése („Rekeszd ki őket [a galíciai jöttmenteket]! Mert ha te nem teszed meg, ők teszik meg veled!”) miatt indított pere. A 2005 tavaszán lezárult eljárásban az első fokú bíróság elismerte a felperes perbeli legitimációját, és kérelmének helyt adott. Az alperes fellebbezése nyomán a másodfokú bíróság és a Legfelsőbb Bíróság a felperes perbeli legitimációjának hiánya miatt elutasította a felperes kérelmét. A bírói gyakorlat – mondjuk ki – hibája miatt az egyéni igényérvényesítés lehetőségének megteremtéséhez szükséges a törvény módosítása.

A minisztérium elképzelései szerint egyéni igényérvényesítésre az lenne jogosult, aki az adott közösséghez tartozónak vallja magát. Ez a megoldás szervesen beilleszthető a polgári törvénykönyvbe. Alkotmányjogi szempontból aggályosabb, ha a jogszabály szervezetet jogosítana fel igényérvényesítésre. Ilyen szervezetként az ügyészség és azon társadalmi szervezetek jöhetnének számításba, amelyek alapszabályában a szervezet céljai között az emberi és állampolgári jogok védelme szerepel. Ez a megoldás kétségkívül „rendszeridegen” lenne a mai polgári törvénykönyvben, hiszen nem a jogsérelmet elszenvedett lenne igényérvényesítésre jogosult, hanem olyan szervezet, amelyet nem ért közvetlen sérelem. Ha csak azt nem mondjuk, hogy a gyűlöletbeszéd elcsitítása mindannyiunk közös érdeke.

A szerző az Igazságügyi Minisztérium

közigazgatási államtitkára

Comments are closed.