Forrás: Magyar Hírlap

Kulturális évértékelő: film

2005 nem volt fényes év, az elemzők a filmpiac szűküléséről és a jegyeladások csökkenéséről beszélnek. Nyáron az amerikai moziforgalmazók talán az elmúlt évtized mélypontját élték át. De inkább nézzük a dolgok jó oldalát, azért értékes mozi is akadt.

Megérkezett George Lucas beígért záró meséje, a Csillagok háborúja – A sithek bosszúja, most legalább tudjuk, hogy miből lesz a Darth Vader. Újabb Johhny Depp-Tim Burton-baba született, a Charlie és a Csokigyár tovább színesítette az egykori fenegyerek excentrikus szereppalettáját. Az orosz medve is megmutatta újra a karmait, az Éjszakai őrjárattal útjára indult az első orosz vámpírtrilógia! S tette mindezt oly elsöprő erővel, hogy Quentin Tarantino is szerepért kilincselt kedvenc mozija folytatásában. A 36 című neonoir hangulatú francia krimiben Daniel Auteil és Gerard Depardieu hatalmasat alakított, magasan kiemelve a filmet az éves felhozatalból. Zhang Yimou is leszállította a már annyira várt újabb wuxiaadagot, A Repülő tőrök klánja még a korábbi alkotásait is felülmúlja, vizuális orgazmus. Wong Kar-wai újra melankolikus szerelemre hangolódott a 2046-ban, Bill Murray pedig tovább tágította a fapofázás határait Jim Jarmusch Hervadó virágok című szomorkájában. Jodie Foster megint anyatigris volt a Légcsavarban, mely pozitív meglepetést okozott a nézők körében. Az év végén viszont Roman Polanski mellényúlt, és bukott körülbelül hatvanmilliót a Twist Olivér adaptációjával. Talán ennél durvább csak a Doom játékon alapuló bugyuta gyilokmozi.

Ázsia mostanság sokszor rukkol elő ínyencségekkel, le-leszorítva az Álomgyárat a porondról. A koreai Park Chan Wook jött, látott és borzolt: az eredetileg 2003-ban készült Oldboy a 2005-ös év legnagyobb hazai mozimeglepetése volt, Oh Dae-su pokoljárása csontig hatolt. Azért Robert Rodriguez sem ült tétlenül, Frank Miller képregényfolyamából dobta lazán vászonra a Sin City korszakalkotó látványvilágú, brutális adaptációját. Jean-Pierre Jeunet a Hosszú jegyesség nagyszabású eposzával tért vissza, Audrey „Amélie” Tautou támogatásával. Újra feltűnt a hegyes fülű igazságosztó, a Batman: Kezdődik! éjsötét Gotham Cityjében. Persze itt volt a betevő évi varázslat, a Harry Potter és a Tűz Serlege okozott újabb bonyodalmakat. Karácsonyra pedig megérkezett Peter Jackson régóta dédelgetett álma, a King Kong. Három óra tömör gyönyör, amely bár megoszthatja a nézőket, de megkerülhetetlen.

Azonban valljuk be, azért a halovány, limonádé és felejthető mozi volt inkább jellemző dögivel, nem ez az év lesz a legemlékezetesebb.

Egy kis csípős hazai

Itthon sem sokkal jobb a helyzet, a tavalyihoz képest is kevesebben váltottak jegyet magyar filmre. Nem volt azért hiány filmben az idén, a közönség- vagy a művészfilm oly áhított műfaja is képviseltette magát. Kertész Imre Nobel-díjas író regényéből Koltai Lajos vitte filmre a Sorstalanságot, még Ennio Morriconét is megnyerte a filmzenéhez. Volt nem kevés botrány, leállás, de végül csak dobozba került a mozi. Adrian Pejo Dallas Pashamende című filmje kemény tematikát járt körül, értékek virágoztak a szeméttelepen. A Nyócker! aztán felrázta az animációs filmek rajongóit, képi megoldásai, jópofa tiszteletlensége üdítőleg hatott. Mundruczó Kornél a Johanna című szürreális operatrippel hasogatta a kedélyeket és érzékszerveket. Vranik Roland Fekete kefe című, fekete-fehér első filmje nyerte a Filmszemle első díját, nem kis meglepetést okozva. Viszont volt megint Titanic-fesztivál, és habár kissé elcsúszott, mégsem süllyedt el, érdekességek várták a látogatókat, ahogy a 3. Anifesten is, ahol animációs versenyfilmekben és tematikus blokkokban válogathattunk. Persze itthon is termett nagy-nagy bukta, a Kulcsár & Haverok vagy a Fej vagy írás iskolapéldái a rossz filmnek, de a Le a fejjel! sem jobb náluk.

Mispál Attila A fény ösvényei című alkotása érdekes kérdéseket feszegetett, Nagy András operatőr pedig talán az év legszebben fényképezett munkáját tette le az asztalra. Gárdos Péter magánrekordot ért el, fél éven belül két filmje került a mozikba. A porcelánbaba transzcendens meséje és Az igazi Mikulás moralizáló karcolata, amely utóbbi azért jóval halványabbra sikeredett, viszont Cserhalmi György újra főszerepben domborított.

Az év végén Goda Kriszta Csak szex és más semmi című mozija érdemel figyelmet. A mesterséget Amerikában és Angliában kitanuló rendező jó értelemben vett közönségfilmet alkotott, a szinglilét minden nyűgével együtt, és már Andy Wajna új, „56-os tematikájú projektjén dolgozik…

DVD otthonra

Ami a legjobb az egyszeri néző szempontjából, hogy a hazai DVD-piac kezd felzárkózni a nemzetközi átlaghoz. A 2005-ös évben fellendült a helyzet, egyre több film kerül a boltok polcaira, és sosem látott mértékben tűnnek fel a klasszikus filmtörténeti remekek is. Ráadásul a lejátszók rohamos terjedésével, a házimozik fejlődésével és inflálódásával, a lemezek előállításának gazdaságossá válásával egyre több akció, árcsökkentés jelenik meg az érdemi választék sérülése nélkül. A multiplexek helyett az emberek egyre inkább otthon, fotelből „moziznak”. Ráadásul a 80-as évek videós, másolós gyűjteményépítési láza a DVD-ben tovább él, egyre többen akarnak kisebb-nagyobb (tematikus) gyűjteményeket birtokolni.

Fogynak a mozilátogatók

Tavaly még meghaladta az egymil