Forrás: Népszava

Először Európában, az utóbbi hónapokban Amerikában járja egyre sűrűbben a fesztiválokat az Oscar-verseny hivatalos magyar nevezettje, a Sorstalanság. Ez már a jelölésért folyó kampány része, mondja Koltai Lajos rendező, akivel arról beszélgettünk, hogyan fogadták a nagyvilágban Kertész Imre Nobel-díjas regényének filmváltozatát, s hogyan alakul a külföldi mozimegjelenések programja.

-Összeszámolta, hány fesztiválon járt eddig a filmje?

-Meg nem mondanám pontosan…

-Túl van a húsz nemzetközi bemutatkozáson, pontosan huszonhárom fesztiválon vetítették.

-Nagyon mozgalmas év volt. Berlin után megállás nélkül érkeztek a meghívások. A berlini fesztivál az egyik legjobb hely ahhoz, hogy egy film ismertté váljon, de éppen nemrég Amerikában találkoztam egy fesztiválvezetővel, aki a budapesti filmszemlén szerette meg a filmet, s ezért hívta meg Telluride-ba. Ez a Coloradóban, a hegyek között 200 méter fölött fekvő kis városka egykor cowboy-falu volt, lényegében egyetlen utcája van, s itt rendezi Hollywood az egyik legkülönösebb fesztiválját. Exkluzív filmválogatás várja a Hollywoodból idesereglő filmes társadalmat, de ott nyüzsögnek a nagy lapok filmkritikusai, írók, művészek, tehát az itteni bemutatkozás azt jelenti, hogy bemutatkozol Hollywoodnak. Rendkívül sok meglepetés ért itt, az egyik legtanulságosabb éppen a programzáró panelbeszélgetésen. Szabad téren vagy ezer ember előtt folyt a kérdezz-felelek, s egyszercsak valaki azzal állt elő: jól emlékszik-e, hogy én fényképeztem az Angi Verát. Hozzáteszem, aznap már kérdezte tőlem valaki, hogy én voltam-e a Megáll az idő operatőre. Gondolja el, évtizedekkel a két film után azt hallja az ember Amerikában, hogy valakinek a kedvence ez és ez a magyar film.

-Még szakmabeliektől sem gondolja természetesnek?

-New Yorkban ugyanígy emlegették ezt a két filmet, amikor legutóbb a Sorstalansággal ott jártam. Ez a tapasztalat megerősítheti a magyar filmeseket abban, hogy készültek itt olyan filmek, amelyek nem merültek feledésbe, s máig benne vannak a filmes köztudatban tisztán, az összes kvalitásukat megőrizve. Ezt jó hallani és jó tudni.

-A Sorstalanság először Európában indult neki a fesztiválpályának, a begyűjtött díjak közül melyik csillog a legszebben?

-A díjakra büszkék vagyunk, örülünk valamennyinek, de higgye el, a fesztiválszereplésekben az a legfontosabb, hogy a világ sok tájáról összegyűlt emberek előtt mutathatja meg magát a filmünk. Az ember szorongva áll, és figyeli, jönnek-e, lesznek-e nézők a vetítésen. És akkor látja, hogy sorbaállnak a bejáratnál, és megtelik a terem. Ez a szép. Ahol csak szerepelt a Sorstalanság, mindenütt telt házakat töltöttek meg az érdeklődők, még Torontóban is, ahol pedig – vállalva a rizikót – az ezerkétszáz személyes nagytermet választottuk. Amikor a vetítés végén felmentem a színpadra, kézenfogva Marcit (Nagy Marcell, a film kamaszfőszereplője – a szerk.), az ezerkétszáz néző egy emberként állt fel, és kezdett el tapsolni. Annál nagyobb siker számomra nincs, mint mikor a közönség állva tapsol. De nem kerülöm ki a kérdést. Lengyelországban például több fesztiválon sok díjat nyertünk, meg nem mondanám, melyik csillog szebben. Lódzban, a világ híres operatőr-fesztiválján Pados Gyula nyerte el a fődíjat, és ott tapsolt neki és a filmnek Ralph Fiennes, Mike Figgis, Andrej Koncsalovszkij és ott volt a nemzetközi operatőr-társadalom színe-java Európából meg Amerikából, köztük Zsigmond Vilmos és Kovács Laci is. Varsóban nagydíjas lett a film, Kertész Imre a forgatókönyvért, Gyula a fényképezésért, Marci legjobb színészként kapott díjat.

-Magam azt láttam Karlovy Varyban, hogy Marci, ha kell, nagyszerűen képviseli jelenlétével a filmet.

-Sok helyre Marci kísérte a filmet, mert olyan rengeteg meghívásunk volt, hogy mindenk magam nem is tudtam eleget tenni. Marcinak egyébként mindenütt a világon sikere van, ahol csak megfordult a film. Mindenhol szeretik, beszélnek róla, érdeklődnek iránta. A fesztiválvetítések után a beszélgetéseken a leggyakrabban arról kérdeztek, hogyan juthatott el ilyen méylségig egy gyerek, hogyan értük el azt a hihetetlen teljesítményt, amit főszereplőként nyújt a Sorstalanságban. Mindig el kellett mesélni, hogyan is van a mi hiten és szereteten alapuló viszonyunk, amitől mindez létrejött.

-A külföldi közönségtalálkozókon mit tapasztalt? Hogyan fogadják a nézők az auschwitzba elhurcolt kamasz történetét?

-Álmodni sem mertem volna ilyen érzékenységről, amit a visszajelzések mutatnak. Nem csak az érdeklődés volt nagy, hanem a beszélgetésekből kiderült, a filmben azt tartották a leglényegesebbnek, hogy új szemszögből ábrázolja a holokausztot, úgy visz el a holokauszt univerzumába, hogy nem torpan meg, hanem egy nagyon szerethető főhős sorsát követve átlépi a koncentrációs tábor kapuját, és végig követi egy ember sorsát. Sokan azt emelték ki, hogy az eddigi filmek megálltak a tábor kapujánál, s mi be mertünk menni, és meg mertük mutatni, ami a kapun belül történt. Akár Bostonban, New Yorkban, Washingtonban, Chicagóban vagy San Franciscóban kezdtünk el beszélgetni, ez a téma mindig elismerően került a középpontba. A legmeghatóbb pillanatokat akkor éltem át, amikor idős holokauszt-túlélők szorongatták a kezemet azzal, hogy átélhető sorsot mutattunk be pontosan, történelmi felelősséggel.

-A Sorstalanságot nevezte Magyarország az Oscar-versenyre. Pár hét múlva eldől, mely filmek kerülnek a jelöltek közé. A sűrű amerikai program már ezzel van kapcsolatban?

– Voltak fesztiválmeghívások, de Boston és New York már a kampány része volt. Rengeteget dolgoztam, interjúk készültek velem lapoknak és tévécsatornáknak, még az egyik stúdióból a másikba szállító autóban is telefoninterjút adtam útközben. Forgalmazónk, a Think Film rendkívül sokat tesz a film népszerűsítéséért, s természetesen magam is a legjobb formámat igyekszem futni az ezzel járó sajtóérdeklődés közepette. Nagyon jó a film körüli hangulat, olyan kritikákkal találkoztam, amelyek a legapróbb rezdüléseket, rejtett utalásokat is elemzően értékelik, minden fontos részletet értően elemeznek. Ez egyszerűen öröm a lelkemnek. A következő menet januárban lesz, Los Angelesbe kétszer is visszamegyek, a hónap elején vetítik a filmet, majd a hónap végén pedig moziba kerül. New Yorkban is elindul a film, februártól pedig a forgalmazó több nagyvárosban akar indulni a Sorstalansággal.

-Ez már mozibemutatókat jelent. Hol láthatja a külföldi közönség a Sorstalanságot?

-Eladták a filmet a Skandináv országoktól Dél-Afrikáig, a Benelux Államoktól Észak-Amerikáig, s most megindult más európai országok vásárlása is. Január végén-február elején kezdődnek a mozibemutatók, Rómával indul, azután következik a görög és francia premier, a sorozat Ausztráliáig tart. Közben dolgozunk a jövőn is. A Sorstalanság alapján nagy ügynökségek kerestek fel, mint rendezőt. Már van képviseletem, egy nagy hagyományú hollywoodi cég, kapok forgatókönyveket, e pillanatban éppen egy híres amerikai festő életéről szóló könyvet olvasok. Hollywoodban könnyen el lehet veszni, ha rossz irányba indul valaki. Azt kértem, nekem kizárólag embertörténeteket küldjenek. Hollywoodban ilyen kevés terem, nehezen is lehet vele boldogulni, de engem csak az embertörténetek érdekelnek.

Bársony Éva