Forrás: NOL

Honnan érkezett Polgár László, a nevelő?

Népszabadság * N. N. P. * 2005. december 24.

Azt tudjuk, hogy Polgár László indította el lányait Zsuzsát, Zsófiát és a női sakk-világranglistát 1988 óta vezető Juditot a világhír és a tananyaggá válás felé. Általuk bizonyította, hogy mindenkiből, lányokból éppen úgy, mint a fiúkból a megfelelő nevelés csúcsteljesítményt hozhat ki. Vagy ahogy ő mondja: zseni nevelhető bárkiből. Ilyen indíttatás nélkül viszont csak véletlenül születhet nagy teljesítmény. A bizonyítási eljárás – amelyhez saját három lányát használta Polgár László – zseniális. Azt azonban nem tudjuk, hogy ki állt a háttérben? Ki nevelte Polgár Lászlót?

„A véletlen nevelt… Közvetlenül a háború után születtem. Anyám 30 kilósan jött haza Auschwitzból és hamarosan teherbe esett. Olyan állapotban volt, hogy ma semmiképpen sem engednék, hogy megszüljön…A gettóban, majd a lágerben elmondhatatlanul szörnyű dolgok történtek vele. Aztán éltek, ahogy tudtak, majd 56 miatt végül elváltak. Anyám el akart menni az országból. Rettegett, hogy kiszabadulnak azok, akik az ő feljelentése nyomán (is) ültek. Apám viszont 57 évesen már nem vállalta volna az új életkezdést. Ő bekészített egy fejszét az ajtóhoz, hogy azzal fogadja, aki jön. Nem tudtak megállapodni. Úgy határoztak, hogy a bátyám megy anyámmal, én maradok itthon az apámmal. Anyám végül mégsem tudott itt hagyni. Minden maradt a régiben, csak a kapcsolatuk nem. Két év múlva elváltak. Anyám új társával én nem akartam együtt maradni, apámat egy más városba helyezték, ahová nem tudott magával vinni. Bekerültem a zsidó árvaházba, s hamarosan a zsidó gimnáziumba. Szembesültem azzal, hogy vidéki gyerekként micsoda szellemi és mentális hátrányban vagyok, s azzal, hogy hitetlenként más szempontból is idegen vagyok ebben a környezetben. Rá kellett döbbennem, hogy a születéssel az ember olyan hátrányokat tud összeszedni, hogy ha azokat nem ellensúlyozza okos nevelés, akkor már csak a csoda segíthet. Kísérletet tettem rá. Ettől az időszaktól kezdve napi négy-öt óra alvással élek, és azzal a meggyőződéssel, hogy az alkotás lényege a szorgalom és az akarat. Meg valamiféle bátorság. A gimnáziumi évek alatt váltottam, nappal esztergályosnak tanultam – iszonyú unalmas munka volt – és esti gimnáziumban tanultam. Később képesítés nélküli tanítással kezdtem, és estin végeztem a további tanulmányaimat is. Ebből lett, ami lett. Apám még nagy büszkeséggel megélhette az unokái sikerét, anyám nem. Én csak azt mondhatom, gyönyörű volt látni, amint a gyerekeim boldogok és sikeresek lettek azzal a módszerrel, amit velük, de nem csak a számukra alkottam meg. Ami a folytatást illeti? A helyzet most jobb: mi nagyon szegények voltunk és rengeteg ellenség gátolt. Zsuzsa már sikeres versenyző volt, amikor húsra még hónapszám nem futotta a családnak. Ma viszont: Bár éppen ő egy rossz válás után most nem élhet úgy, ahogy szeretne, s ezért nem is engedheti meg magának, hogy csak a két fia nevelésével foglalkozzon, de azért a nagyobbik kisfiú nyert már egy sor sakkversenyt és beszél 3 nyelven. Zsófi 4 éves fia két nyelvet tud már, és most megyek hozzájuk, hogy egész nap sakkozhassak vele. Talán a legkisebb lányom, Judit van a legjobb helyzetben: ő megengedheti magának, hogy úgy nevelje a fiát, ahogy a legjobbnak látja. Úgy látom tehát, hogy az alapgondolatot továbbviszik. A többi már csak odaadás kérdése. Náluk is, ahogy mindenkinél.”