Forrás: NOL

Népszabadság * Petőcz András József * 2005. december 23.

Szegény sorban élő fiatalok gyújtogattak, de szélsőséges imámok tüzelték őketKép: REUTERS – Franck Prevel Alexandre Adler politológus, a Le Figaro publicistája a novemberi „gettólázadások” nyomán kirobbant társadalmi vitákban többször is élesen állást foglalt; erősen konzervatívnak mondott nézetei miatt a francia baloldal gyakran bírálja. Adler válaszul megírta igen csak csípős Neoreakciósok és neobunkók című cikkét, amely nagy port kavart Franciaországban.

– Cikkének címe rendkívül provokatív. Mit jelent ma Franciaországban „neoreakciósnak” lenni?

– A neoreakciós kifejezés természetesen nem létezik. Baloldali publicisták kreálták ezt a szót, akik néhányunkat, köztük Alain Finkielkraut filozófust, reakciósnak minősítettek, mert nem osztja nézeteiket a külvárosi eseményekkel kapcsolatban. Finkielkraut „gigantikus köztársaság-ellenes pogromról” beszélt a gyújtogatások kapcsán. Szerinte aránytévesztés, hogy ahelyett, hogy a felgyújtott iskolák bűntényétől lennénk felháborodva, a gyújtogatók reménytelenségéről beszél mindenki. Külön érdekesség, hogy éppen azokat támadja a baloldal néhány ideológusa, akik korábban jelentős hatást gyakoroltak magára a baloldali gondolkodásra. Minket vádolnak reakciós szemlélettel, miközben Franciaországban éppen a baloldal lett reakciós. Minden megfordult: ma a konzervatív erők szorgalmazzák a reformokat. A baloldal „haladó gondolkodású” tagjai pedig mindentől félnek, a gazdasági változástól, a szabad piactól, sőt, maguktól az európai változásoktól is. Ugyanígy félnek az Egyesült Államoktól. A változások elutasítása olyan erős részükről, hogy ma már magát az iszlám gondolkodást és az iszlám mozgalmat is pozitívan értékelik, csak mert ez szembehelyezkedik az amerikai, vagyis az euroatlanti kultúrával. Ha az „új progresszió” azt jelenti, hogy az iszlamista-fundamentalista gondolkodás felértékelődik, akkor én inkább neokonzervatívnak vallom magam. Egyébként pedig nem értem a francia baloldalnak ezt a megváltozott álláspontját, hiszen jelszava mindig is a haladás volt. Azt a véleményt, hogy a társadalmat ne fejlesszük, hogy a gazdaság ne fejlődjön, „haladó” vagy „progresszív” álláspontként semmiképpen nem tudom elfogadni. A mai francia baloldal nem a haladást képviseli, ez volt a cikkem alapvető mondandója.

– Ön szerint félnek Európától a franciák?

– A helyzet e tekintetben nem rosszabb nálunk, mint más európai országokban. Szinte minden politikai párt környezetében jelen van egyfajta Európa-ellenesség, de ez nem francia sajátosság. A májusi népszavazás alapvető hiba volt Franciaországban. Sajnos tipikus francia jelenség, hogy az Európa-ellenes gondolkodásban a baloldal markáns vezetői is szerepet játszanak. És ez veszélyes. Elég csak Laurent Fabiust említenem, aki korábban miniszterelnök volt, most pedig köztársasági elnöknek szeretné magát jelöltetni. Ő volt az, aki felfestette a „fenyegető” Európa rémképét a „lengyel vízvezeték-szerelő” hasonlatával. Az eredmény pedig az lett, hogy a baloldali választók többsége nemmel szavazott az európai alkotmányra.

– Cikkében arról ír, hogy a baloldal szerint a „jó zsidók” anticionisták. E szerint a „jó arabok” antiiszlamisták?

– Ez egy ironikus mondat volt. Szerintem Franciaországban mára a baloldal vált az antiszemitizmus vezető erejévé. A baloldal egyébként története során háromféle álláspontot képviselt Izraellel szemben. Először Izrael-barát volt. Utána semleges álláspontra helyezkedett; akkor azt hirdette (és ez volt Sartre álláspontja is), hogy ki kell egyezni az arabokkal, meg kell kötni a kompromisszumot. Ma pedig a baloldal szerint Izrael „bűnös”, mert lehetetlen helyzetet teremtett a Közel-Keleten. Sőt, azt mondják, ha a zsidók támogatják Izrael politikáját, akkor az izraeli-amerikai „imperializmust” támogatják. Tehát minden zsidó bűnössé válik, kivéve azt, aki anticionista álláspontot képvisel, tehát elutasítja Izrael létét. Ez a hibás felfogás sodorja a francia baloldalt az iszlám mozgalmak mellé. Cikkemben azt akartam megmutatni, hogy a század eleji katolikus klérus antijudaista álláspontja és a mai baloldal anticionista álláspontja között folytonosság van.

– Mi a helyzet a „jó” muzulmánokkal?

Alexandre Adler

– A jelenlegi iszlám politika öngyilkos politika. Az iszlám ideológia mindenkivel szemben elnyomó, a nőkkel és mindenféle kisebbséggel szemben is. Az iszlám folyamatosan éli a háborút, és egyben vágyakozik utána, mivel ez az egyetlen eszköze, ezzel tudja mobilizálni saját táborát. A muzulmánok alapérdeke az lenne, hogy megszabaduljanak az iszlamizmustól. Ez persze bonyolult kérdés. Vannak olyan országok, mint például Algéria, ahol kifejezetten katonai üggyé lett az iszlám fundamentalizmus. Másutt, például Törökországban, az iszlámnak visszafogottabb változata jelenik meg, amely elfogadja Európát, a többpártrendszert, a modernizációt. Egyébként pedig az iszlám fenyegetést jelent magukra a muzulmán országokra is. Nem mondom, hogy egy „jó” muzulmán egyben antiiszlamista is, ezt az ő feladatuk eldönteni. De azt sem gondolom, hogy a zsidók érdeke az anticionizmus lenne. Míg egy zsidónak nem érdeke megtagadni a saját államát és ilyen értelemben „cionista” voltát, addig egy arabnak érdeke lenne, hogy muzulmán voltát megtartva a fundamentalista gondolkodást elutasítsa. Ha demokratikusabbá és szabadabbá válnának a muzulmán országok, ha a nők jogokat kaphatnának, az gazdaságilag is fejlődést eredményezne a számukra. A két kérdésnek tehát nincs köze egymáshoz. A cionista zsidó saját országa, Izrael létéért küzd, ezzel szemben az iszlamista muzulmán önpusztító, antidemokratikus álláspontot képvisel, amivel saját hazája belső fejlődését akadályozza.

– Vannak muzulmán intellektuelek, akik felismerik az iszlám fundamentalizmus veszélyeit?

– Természetesen vannak. Borzasztó elnyomásban, de léteznek. Például az egyiptomi Nobel-díjas író, Nagíb Mahfúz, akit néhány éve egy fanatikus késsel támadott meg, mert kijelentette, hogy a vallást az államtól el kell választani. Salman Rushdie-t egyik könyvéért ítéltek halálra a fanatikusok. Az ilyen gondolkodók azt mondják, el kell fogadni Izraelt, keresni kell a megbékélést.

– Kik gyújtották fel a külvárosokat? A csőcselék, ahogy Sarkozy fogalmazott?

– Nehéz helyzetben lévő fiatalok gyújtogattak, de azon imámok, vallási vezetők befolyása alatt voltak, akik már korábban uszítottak Európa és Franciaország ellen. Az algériai fundamentalisták befolyása napjainkban nagyon erős. Jelentős ideológiai befolyás alatt élnek ezek a fiatalok, és az uszítást a Közel-Keletről pénzelt imámok szítják. Ez az ideológiai háttér volt jelen a külvárosi lázadás idején.

Párizs, 2005. december