Forrás: NOL

Teherán csiki-csukija, az Európai Unió és Irán újra tárgyal

Népszabadság * D. P. * 2005. december 22. Munkatársunktól * 2005. december 22.

Irán tegnap megerősítette, hogy folytatni kívánja teljes nukleáris programját. Bécsben öt hónap szünet után találkoztak Teherán és három európai ország, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország képviselői.

A találkozó még nem a tárgyalások ismételt felvétele volt, csak „tárgyalás a tárgyalásról”, s tegnap esti iráni közlés szerint meg is állapodtak, hogy januárban asztalhoz ülnek. Konfrontáció vagy kompromisszum – ez a nagy kérdés, s mindkét út ellen és mellett is szólnak jelentős érvek. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy a nyugati hatalmak azok után is késznek mutatkoztak a megbeszélésre, hogy Irán elnöke a holokausztot tagadó, s Izraelt Európába költöztetni kívánó kijelentéseket tett.

Egyértelműen a kompromisszum ellen szólnak azok a nyugati, főképp amerikai álláspontok, amelyek szerint Iránnal lehetetlenség egyezséget kötni. E szerint Teherán célja atomfegyver kifejlesztése, s ez a Nyugat számára elfogadhatatlan. Irán azonban folyamatosan tagadja ezt a vádat, csak a nukleáris energia békés célú felhasználását sorolja céljai közé, miközben igen fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ehhez minden joga megvan. Ugyanakkor nem engedélyezi létesítményei ellenőrzését, amely mindenképpen gyanút ébreszt.

A kompromisszum keresése mellett szól az iráni kommunikáció, mely szerint ők ebben érdekeltek. Ha ez nem lenne elég, akkor mindenképpen mellette szól, hogy – legalábbis a diplomácia színterén – elég nehéz lenne megtalálni a konfliktusos megoldás módozatait. Ma az sem biztos, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) igazgatótanácsában sikerülne elfogadtatni egy Irán elleni döntést. Az viszont majdnem biztos, hogy ilyen nem menne át az ENSZ Biztonsági Tanácsán, ahol – a mai elszántságok szerint – Oroszország és Kína is vétózna. Az iráni sajtó azt is emlegeti, hogy az öt hónapos tárgyalási szünetben az iszlám világ lényegében felsorakozott Teherán mögött. Ennek túl sok nyilvánvaló jelét ugyan nem észlelhették a szemlélők (Irán mégiscsak síita), de kétségtelen, hogy egy egyiptomi megnyilatkozás hangsúlyozta a jogukat a békés célú nukleáris programhoz, s egyenlő mércét kért az ország megítélésében, Izraelt emlegetve.

Nyílik vagy zárul az ajtó” Iráni atomszakértők a bécsi francia nagykövetségen

A fegyveres megoldás eddig inkább csak mint elméleti lehetőség vetődött fel, bár az iraki háború óta ennek a fogalomnak némileg megváltozott a jelentése. Az tény, hogy az amerikai közvéleményben nincs háborús hangulat, de a tárgyaló három európai ország, valamint a szintén aktív Oroszország éppen ezt az eshetőséget igyekszik megelőzni. Egy korlátozott, csak az atomlétesítményeket célzó csapás sokkal bonyolultabb lenne, mint Irak osziraki erőművének izraeliek által történt lebombázása 1981 júniusában, lévén szó tíz-tizenkét helyszínről. Ennek ellenére ez nyilván kivitelezhető lenne, bár sokan óva intenek tőle, ahogy általában Irán bombázásától is. Ez a lehetőség azért kap fontos szerepet a világsajtó elemzéseiben, mert egy tényleges, megszállással is járó háborút szinte senki sem tart reális lehetőségnek. Ezt leginkább az amerikai hadsereg jelenlegi szituációja, többszörös lekötöttsége zárja ki, egy erős koalíció létrehozásának s talán az otthoni támogatottság megszerzésének is szolid esélye – nagy valószínűséggel. (Az izraeli hadsereg hatótávolságának pedig Irán már eléggé a határára esik, legalábbis kétséges, hogy onnan hatékony csapást lehetne mérni.)

Az atomlétesítményekre mért csapásban vagy egy nagyobb hatókörű bombázásban számos megfigyelő azt a veszélyt látja, hogy az hosszú távon sem gyógyuló sebet helyezne az iráni politikai és stratégiai gondolkodás középpontjába, s ha nem is azonnal, de tartósan kiépítené ott a bosszú elemét.

| Eldughat-e Irán atomfegyver-előállításra szolgáló atomreaktorokat a világ, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megfigyelői elől” Mark Gubrud, a Globalsecurity szakértője szerint nem lehetetlen, de valószínűtlen. A reaktorok üzemeltetésénél keletkező nagy mennyiségű hőt (amit a kémműholdak infrakamerái észlelhetnek) elvben elrejthetik, ha a reaktort egy másik, nagy mennyiségű hőt kibocsátó ipari létesítmény (például olajfinomító, vagy hőerőmű) mellett építik. Ágy a két hőforrást a műhold kameraszemei számára „egybemossák” vagy a keletkező hőt forró víz, vagy gőz formájában olajkutakba, esetleg hatalmas föld alatti barlangrendszerekbe szivattyúzzák. A kelet-iráni Tabasban a hegybe épített észak-koreai reaktor meglétét a Globalsecurity szakemberei erősen kétlik.