Forrás: NOL

Népszabadság * Zalán Eszter * 2005. december 15.

Mahmud Ahmadinezsad elnök egy tömeggyűlésen ZáhedanbanKép: REUTERS/IRNA Mahmud Ahmadinezsad meglepetésszerűen győzött az iráni elnökválasztáson. Augusztusi beiktatása óta folyamatosan meghökkenti a világot bombasztikus, Izrael-ellenes kijelentéseivel.

Ahmadinezsad legutóbb tegnap erősítette meg, úgy gondolja: „A nyugatiak találták ki a zsidók elleni tömeggyilkosság mítoszát, amelyet Isten, a vallások és próféták fölé helyeznek” – idézte az MTI a kelet-iráni Záhedán városban tartott gyűlésen elhangzott beszédét. „Adjatok egy darab földet Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Alaszkában, hogy ott hozzák létre (a zsidók) az államukat” – ismételte meg Ahmadinezsad múlt heti ötletét, melyet a Mekkában rendezett rendkívüli (egyébként radikalizmusellenes) iszlám csúcs után vetett fel a sajtónak. A holokauszt tagadása már akkor is hatalmas visszhangot váltott ki, Európa-szerte – így Budapesten is – berendelték az iráni nagyköveteket a külügyminisztériumokba. Hogy milyen hosszú távú hatásai vannak Ahmadinezsad e megnyilatkozásainak, és milyen valós szándékkal tér vissza immár harmadszor Izrael kérdésére, az még nem derült ki.

– Ahmadinezsad erősen demagóg és populista programmal nyert, akkor is, ha ő őszintén hisz benne – mondja az iráni elnökről dr. Vásáry István, aki 1999-2003 között volt Teheránban nagykövet. – A forradalom második nemzedékéhez tartozik. Fiatalként vett részt a forradalomban, azóta nem játszott vezető szerepet, inkább ideológus volt – teszi hozzá Vásáry. A nyugati világ furcsán tekint a nem vallási vezetőként elnöklő Ahmadinezsadra, aki többször kijelentette, hogy a síita „megváltó”, a 12. Imám visszatérésére akarja felkészíteni az országot. Sajtóértesülések szerint Ahmadinezsad a 12. Imámhoz írt hűséglevelet íratott alá minisztereivel. Az iráni politika pragmatikus képébe ez aligha illik bele.

Ahmadinezsad nem egészen két évig volt Teherán polgármestere. A hangsúlyozottan szerényen élő politikus a város déli, szegényebb részeit próbálta fejleszteni. Elnöki kampányában is a társadalmi igazságosságra, az olajbevételek jobb elosztásra, és a korrupció felszámolásra koncentrált. A dúsgazdag, korábbi elnök, Hasemi Rafszandzsanival szemben ez bevált. Persze kellett Ali Hamenei ajatollahlegfőbb vallási vezető támogatása is. Ő talán azért döntött végül Ahmadinezsad támogatása mellett, mert az iráni rendszer állandó törekvése: a politikai platformok egyensúlyban tartása. „Mint egy madár két szárnya” – mondta az ideológiai frakciókról Hamenei.

Az egyensúlyi igény miatt azóta pont Rafszandzsani jogkörei bővültek. Egyre elterjedtebb ugyanis az a nézet: Ahmadinezsad támogatói megbánták, hogy elnököt csináltak a politikusból. – A forradalmárokra jellemzően ideológusokat hozott a kormányba, szakértők helyett – mondja a volt nagykövet, aki szerint Ahmadinezsad úgy robbant be a politikai életbe, mint elefánt a porcelánboltba. Az elmúlt hónapokban negyven nagykövetet hívott vissza.

Szakértők szerint, ha Ahmadinezsadnak nem sikerül a szociális programját véghez vinni, társadalmi támogatottsága meginog. – Nyolc évig azon lamentált a világ, hogy Khatemi, a reformer elnök nem tudja végrehajtani a programjait. Akkor egy ultrakonzervatív elnök mitől tudná végrehajtani az ellenreformjait” – tesz fel a kérdést N. Rózsa Erzsébet, a Teleki Intézet főmunkatársa. – Az iráni rendszerben a köztársasági elnök egyáltalán nem mindenható, az ő jogköre elsősorban a végrehajtás. A külpolitika-csinálás több intézmény, csoport hatásköre. Elsősorban Hamenei ajatollahhoz tartozik, akinek Rafszandzsani most már ebben is tanácsokat ad. Az iráni külpolitika egy bizonyos határon túl nem konfrontál, s ilyen szempontból Ahmadinezsad kijelentései károsak.

Egyes vélemények szerint a radikalizálásnak pont az lehet a célja, hogy az „EU-trojka” (Nagy-Britannia, Németország, és Franciaország) minél előbb megegyezzen Iránnal az atomprogram kérdésében. A tárgyalásokat december 21-én kezdik újra.

Irán azt mondja, atomprogramja békés célú, s ehhez egyébként joga is van. – Irán meg akarja erősíteni regionális hatalmi státuszát. Ehhez egy modern ország modern technológiája, azaz atomenergia kell – mondja N. Rózsa Erzsébet, aki emlékeztet: Hamenei ajatollah kiadott egy fatvát (vallási dekrétumot), mely szerint Iránban tilos atomfegyvert gyártani.

Mindezzel együtt tudomásul kell venni, hogy Irán – ahogy Izrael is – fenyegetve érzi magát: az amerikai csapatok két szomszédos országban is háborút vívnak, Törökország pedig NATO-tag. Nem is beszélve az izraeli nukleáris fegyverről. S bár a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) nem talált nukleáris fegyver gyártásának képességére utaló bizonyítékokat, Vásáry István elmondta: – Iránban úgy gondolkoznak, hogy Amerika csak azokkal tárgyal, akiknek atombombájuk van. Pakisztánt, Indiát tudomásul veszik.

Egyelőre nem világos, Irán mit vár tárgyalópartnereitől a békés atomprogram garanciáiért. Ám feltételezhető, hogy szívesen enyhítenének a Washingtonnal való folyamatos konfrontálódáson. Meglehet: ez nem Ahmadinezsad célja. S ahogy N. Rózsa Erzsébet mondja: az iráni rendszernek épp az a legnagyobb „problémája” most, hogy – mivel működő köztársaság – a nép által megválasztott elnököt nem lehet csak úgy megbuktatni.

Ahmadinezsad provokációi Izraelt érintik legérzékenyebben. Az izraeli hatóságok tagadták, hogy az iráni atomlétesítmények lerombolását terveznék. A feltételezés azért is kétséges, mert ugyan Izrael 1981-ben sikeresen lebombázta az iraki Oziraki létesítményt, Iránban azonban több, szétszórt építményt kéne lerombolni, és a válaszcsapás sem maradna el.

Tény az, hogy Hamenei támogatása nélkül Ahmadinezsad kevés önálló kezdeményezést tud végrehajtani. Szakértők szerint egyelőre nem tapasztalható lényeges külpolitikai irányváltás. S a hétköznapi életre sem gyakorolt még hatást Ahmadinezsad – bár az egyetemek iszlamizációja a BBC szerint megkezdődött.