Forrás: Kertész Péter író, újságíró logja

Aszalós Sanyi barátomtól az alábbi e-mailt kaptam Bécsből:

A Szentendrei Ferences Gimnázium igazgatója levelet küldött a diákok szüleinek, amelyben az egyházi oktatás ellehetetlenítése elleni demonstrációra hívja a gyerekeket. „Amennyiben hozzájárul ahhoz, hogy gyermeke ezen az eseményen részt vehessen, úgy a csatolt nyilatkozatot kérném kitölteni és az osztályfőnöknek visszaküldeni” – áll az igazgató levelében, aki hozzáteszi: „természetesen abban az esetben, ha nem engedélyezik, semmiféle következménye nem lesz a gyermek részére.

Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman ezzel kapcsolatban azt vizsgálta, sérülnek-e a tanulók és a szülők oktatással kapcsolatos jogai. Aáry-Tamás úgy véli, tüntetésen való részvétel „a neveléshez és az oktatáshoz nem tartozó, iskolán kívüli program. Ezeken a jogszabályok szerint csak önkéntes alapon kell részt venni.
Az oktatási ombudsman szerint ebben az esetben a tanulók tarthatnak attól, hogy ha nem mennek el a tüntetésre – amelyet december 16-ára szerveznek –, az iskolában hátrány érheti őket. „Ilyen körülmények között, álláspontom szerint a részvétel önkéntessége még abban az esetben is kizárt, ha az iskola igazgatója arról tájékoztatja a szülőket, hogy amennyiben nem engedélyezik a részvételt, annak nem lesz következménye a gyermek számára” – áll az ombudsman közleményében.
Aáry-Tamás Lajos úgy véli, mivel a tanulók függőségi viszonyban állnak az iskolával, védtelenebbek a jogsértésekkel szemben. Az igazgató felhívása szerinte a szülőkre is komoly hatást fejthet ki: „a szülő ilyen esetben nem azt a kérdést mérlegeli, hogy egyetért-e a tüntetés céljaival, helyesnek tartja-e, hogy azon gyermeke részt vegyen, hanem azt, hogy milyen következményekkel kell számolnia gyermekének, ha nem járul hozzá a részvételhez.
Az ombudsman rámutat, hogy a New York-i nemzetközi gyermekjogi egyezmény szerint a gyerekeknek is jár az egyesülési és békés gyülekezési jog, ezt azonban csak önkéntesen lehet gyakorolni. Jelen esetben azonban „a joggyakorlás feltételei az önkéntesség hiánya folytán nem állnak fenn” – áll a közleményben.
Fekete András, a gimnázium igazgatója az [origo]-nak elmondta: a demonstráción „minden gyereknek a zsebében lesz a szülők által aláírt engedély”. „Aki nem akar részt venni, elmehet” – közölte az igazgató, aki szerint ezért a részvétel abszolút az önkéntességre épül. Szerinte attól sem kell tartani, hogy hátrány érné a gyerekeket, ha nem mennek el. „Ha a következő órán elégtelenre felel a diák, lehet ilyesmire hivatkozni, de erre nem kell számítani” – fogalmazott Fekete András.
A demonstrációt nem az iskola, hanem a szülői közösségek szervezik, az iskola csatlakozott a kezdeményezéshez – tudtuk meg az igazgatótól.
*
Nem vagyok különösebben meglepve, nevezett igazgató úrral ugyanis – szentendrei lévén – van egy befejezetlen történetem, amely még 2003 tavaszán kezdődött. Az előzményekről annyit, hogy a 19 tagú képviselőtestület elsöprő többséggel leszavazta Szegő Eta (SZDSZ) képviselői indítványát, miszerint az önkormányzat és a város polgárai fele-fele arányban ajándékozzák meg a három önkormányzati középiskola végzős diákjait a Nobel-díjas magyar író Sorstalanság című könyvével. Elhatároztam, hogy a képviselő-asszony ötletét költségvetési támogatás nélkül megvalósítom. A szándék menet közben úgy módosult, hogy terjesszük ki az adományozást a városban lévő két egyházi gimnázium (Ferences, Református) érettségizőire is. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 191 helyett kereken 300 könyvre valót kellett összebicikliznem. Különösebb nehézséget nem okozott, miután Urbán Tamás barátom (a Scheiber Sándor emlékkönyvem kiadója – K.P.)) révén fél áron jutottam hozzá a könyvekhez. A 300 ezer forintot 25 szentendrei polgár kisebb-nagyobb adományából sikerült összegyűjtenem.
A könyvek átadására öt köztiszteletben álló polgárt kértem fel: Békés András Kossuth-díjas rendezőt, Endrei Judit egykori televíziós bemondót, Fónagy János országgyűlési képviselőt (Fidesz), Koltay Jenő egyetemi tanárt és Szikora Imre mesterszakácsot. A Szentendre és Vidéke 2003. június 13-án közölte Szegő Eta A Sorstalanság sorsa című cikkét. Tájékoztatta az olvasókat, hogy felkereste a Református Gimnázium és a Ferences Gimnázium igazgatóját, „mindketten pozitívan fogadták a jó szándékot, és azonnal igent mondtak. Ugyanez történt a város többi középiskolájában. Summa summárum: „A könyvek kiosztása feltűnés nélkül megtörtént.
Augusztus közepén a Papp-szigeti strandon megismerkedtem egy kevéssel azelőtt érettségizett Ferences-diákkal, megkérdeztem tőle, hogy milyen érzéssel fogadták a Nobel-díjas író könyvét? A fiú értetlenül nézett rám, ők huszonheten a IV/C-ben – mondotta – május 10-én, a ballagás reggelén két könyvet vettek át Lukovits Milán osztályfőnöktől: az egyik Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című kis füzete, a másik a gimnázium egykori tanára, Czája Mátyás: A Szentendrei Ferences Gimnázium sporttörténete (1950-1984) című, 80 oldalas kiadványa. Kertész Imrét senki nem kapott az osztályban. Ezt másnap megerősítette egy osztálytársa, majd néhány nap múlva hasonlóan nyilatkozott a IV/B- ből is egy, volt Ferences diák. Hozzátette: „Kertész Imre könyve értékes ajándék lett volna. Nekem otthon megvan, de több, szegény sorsú osztálytársamnak nincs meg.
A Ferences Gimnázium három párhuzamos osztályában, 2003-ban 91-en érettségiztek, ennek megfelelően Fónagy János 91 könyvet vitt el a lakásomról, és adott át személyesen Fekete László (András a szerzetes neve) igazgatónak. A volt miniszter, országgyűlési képviselő elmondta: abban állapodtak meg az igazgató úrral, hogy a ballagáson ott lesz minden érettségiző diák padján a Sorstalanság.
Próbáltam telefonon elérni az igazgatót, nem tartózkodott Szentendrén. Beszéltem viszont – előbb telefonon, majd személyesen – Lukovits Milán osztályfőnökkel, de ő az üggyel kapcsolatban csak annyit mondott, hogy „a könyvek át lettek adva. Augusztus 22-én sikerült telefonon elérnem Fekete László igazgatót, aki kérdésemre válaszolva, hogy átadták-e a Kertész Imre könyveket az érettségizett diákoknak, azt válaszolta: eltérően értelmezzük az ajándékozást. Ő úgy gondolja, hogy ha kapnak valamilyen ajándékot, rábízzák az intézményre, hogy miként hasznosítsa. Részéről, mondotta, megtörtént az átadás, mint ajándékozási lehetőségre felhívta az osztályfőnökök figyelmét. Utána fog nézni, ígérte az igazgató, megvan-e a 91 Kertész Imre könyv, amelyek ott voltak a többi, ajándékozásra szánt könyvek között.
Augusztus 23-án – miután személyes találkozásra csak szeptember végén lett volna lehetőségem – ajánlott levélben kértem a Ferences Gimnázium igazgatóját, hogy a 91, hozzávetőleg 200 ezer forint értékű könyvet szíveskedjék visszajuttatni, vagy értesítsen arról, mikor mehetek értük.
2003. augusztus 28-i keltezéssel jött az ajánlott válasz: „Tisztelt Kertész Úr! Augusztus 25-én kelt levelére válaszolva jelzem, hogy a könyveket nem tudom visszaszolgáltatni, mert nem állnak rendelkezésemre, csak az árát. Kérem, hogy jelölje meg a végösszeget, amibe a nekünk juttatott könyvek kerültek. Szeretném minél előbb megtéríteni a tartozást. Megköszönöm, ha a fizetés módjára vonatkozó (pl. utalás, csekk) igényeit is közölné. Válaszát várva, tisztelettel Fekete L. András.
Szeptember 2-án válaszoltam:
„Miután a könyveket fél áron, darabját ezer forintért sikerült beszerezni, a tartozás 91 000 forint. Az összeget szíveskedjék átutalni az OTP folyószámlámra.
Értetlenül állok a történtek előtt, hiszen változatlanul nem tudom, hogy valójában mi lett a könyvek sorsa. Ha az elkövetkező időkben bármikor úgy gondolja, hogy elmondja, mi történt valójában, készséggel állok rendelkezésére. Már csak azért is, mert éppen a napokban került kezembe egy 1991 karácsonyán megjelent cikkem a Magyar Nemzetben Ferences-induló címmel. Ebben három, Ön által (Fekete L. András akkor még igazgatóhelyettes volt – K.P.) kiválasztott kiváló fiatallal – Gyürk András (később Fideszes országgyűlési képviselő, jelenleg az Európa Parlamentben képviseli pártját – K.P.) Körmendi Zoltán, Szikora Virág – beszélgettem az ünnepről. Furcsa mód, akkor minden további nélkül bejuthattam a Ferences Gimnáziumba, és az a megtiszteltetés ért, hogy Ön volt a „kísérő tanár.
A pénzt Fekete L. András átutalta, de hogy mi lett Kertész Imre Nobel-díjas magyar író 91 könyvének a sorsa, azt változatlanul nem tudom.
Még annyit, s ez akár epilógusa is lehet ennek a különleges históriának. A Ferences Gimnázium igazgatója Szegő Eta képviselőnek írt levelében, még 2003-ban, azt írta: eredetileg szándékában állt átadni a könyveket, de aztán elolvasta…