Forrás: NOL

Színészetem lényege, hogy megtestesítsem azt, aki vagyokKép: Kovács Bence Budapesten járt a hétvégén a legpikánsabb francia színésznő, Juliette Binoche. Azért jött Magyarországra, hogy felolvasson egy könyvrészletet Mallász Gitta Az angyal válaszol című művének bemutatóján.

– Miért jön el egy felolvasás kedvéért a világsztár Juliette Binoche Budapestre”

– A belső szabadságot találtam meg Mallász Gitta művében. Ez a könyv a legjobb barátom. Állandóan magamnál tartom. Ha beleolvasok, megértem, ami éppen foglalkoztat.

– Ezek szerint hisz az angyalokban”

– Az angyal mindenkiben belül lakozik. Amikor olvasom a könyvet, olyan dolgokra ébredek rá, amit valahol belül tudok, ettől válik az élmény személyes bizonyossággá.

– Találkozott valaha Mallász Gittával”

– Sosem találkoztam. De nem is ő a könyv szerzője, állítása szerint ő csak lejegyezte a három zsidó barátjával és az egyikükben, Hannában megtestesülő angyallal 1943-ban és 1944-ben zajlott beszélgetéseket. Szimbolikus, hogy miután 1960-ban elhagyta Magyarországot, Franciaországban adta ki a könyvet – ott több mint kétszázezer példány kelt el belőle -, bejárta a világot, és most végül hazatér. Visszatér a gyökerekhez.

– Ön mikor találkozott a művel”

– Egy táncosnő kollégámtól kaptam sok évvel ezelőtt, akkor én is félreraktam. Később, amikor beteg lettem, elővettem. Azóta le sem tettem.

– Az angol beteg igazi áttörés volt a karrierjében. Mitől volt ez különlegesebb film, mint a többi”

– Én úgy választom ki a szerepeimet, hogy azzal másoknak adjak valamit. Az angol beteg ápolónőjének szerepe az átváltozásról szól, ezt keresem minden felkérésben. Ez az ápolónő mindent elvesztett, de képes újra felépíteni az életét. Ez az élet értelme: a folyamatos változás, hogy jobbá válhassunk. Ez pedig nem megy szenvedés nélkül. A filmben az eutanázia kérdése is izgalmas volt, különös, hogy ezt szinte senki sem vette észre. Az elismerés és a siker ajándék.

– Mit használ egy figura felépítéséhez”

– Az életemet, a képzeletemet, a szívemet, a nézeteimet, a tudatlanságomat, az erőmet és makacsságomat, az őrültségemet…

– És hogyan koordinálja ezeket”

– Ezt hívják az emberi létnek. Színészetem lényege, hogy megtestesítsem azt, aki vagyok. Mindenestől. Ha valakinek ez sikerül, az a legcsodálatosabb alakítás. A technika is szükséges, de a színjátszás csak a technikán túl kezd érdekessé válni.

-A francia filmipar hadat üzent Hollywoodnak. Ön szerint van ennek értelme”

– A siker, a pénz és az ismertség a világ minden pontján ugyanolyan vágy. Ezzel csak egyetemesen lehet valamit kezdeni. Tizennyolc éves koromban nem is akartam francia maradni. Vonzott az univerzalitás. Úgy éreztem, ha bezárom magam Franciaországba, megfulladok. Nem szeretek semmitől függni, pláne egy országtól vagy egy nyelvtől. De ez nem jelenti azt, hogy Amerikába kell költözni. Ami a francia filmipart illeti, egyszerre tiszteli az amerikait, és azonnal zavarba is jön tőle. Az erőszak és könnyű szórakoztatás nagy üzlet. A francia film elsődleges feladata az ellenszer előállítása volna. Sajnos sokan a tengerentúli receptet akarják a tengerentúli ellenében alkalmazni, de ez nem lehetséges. Belebuknak. Én nem tudok klisékben, közhelyekben gondolkodni. Pénzem már van elég, így nyugodtan várhatok a szerzői alkotókra.

– Legújabb filmje, a Rejtve számos európai díjat kapott. Rendezője, Michael Haneke előszeretettel kritizálja az európai társadalmat, főleg a középosztályt.

– Ő maga is a középosztály polgára, volt elég önkritikája ahhoz, hogy önéletrajzi művet készítsen. Azért vállaltam el a szerepet, mert az igazságért zajló harcról szól. Félelmetes például, hogy még több évtizednyi házasság után is lehetnek titkok egy házasságban. De ennél is fontosabb az a kérdés, hogy elítélhető-e vajon egy felnőtt a hatéves korában okozott, ám a következő generációkra is kiható lelki károkért.