Forrás: NOL

Kép: Kovaloszky Dániel A fél ország dobozol. A Magyar Baptista Szeretetszolgálat munkatársai a délkelet-ázsiai szökőár óta nem láttak idehaza ekkora felbuzdulást. Tízezer gyermek karácsonya című ajándékgyűjtő akciójuk telibe talált.

Tizedik kerület, Bánya utca 1. Lepusztult műhelyudvarnak vagy elhagyott raktárnak látszik a magyar baptisták telephelye. Két éve hajléktalanoknak nyitottak itt éjjeli menedékhelyet. A leghátsó barakkban gázpalack fűt, de nem eléggé: az ajándékcsomagokat fogadó önkéntesek mellényt húztak a dzsekire, úgy rakják plafonig a cipősdoboz-hegyeket. Jobbra a fehér egységzacskóba bugyolált postai küldeményeket, balra a helybe hozott, karácsonyi papírosokat. December 15-ig, az akció végéig tízezret remél a Magyar Baptista Szeretetszolgálat meg partnerük, a debreceni Dorcas Segélyszervezet. Most hétezernél tartanak.

– Hát ez a bicikli, nem sikerült bedobozolni” – mutatok az egyik polc tetejére. Van még néhány dolog, ami furcsán hat az ajándékkupacokon: grizzly medve méretű plüssállat, asztallapnyi társasjáték, bojtos sapkákkal teli sittes zsák. Pedig a baptisták felhívásukban nemhogy a megtöltendő cipősdoboz méretét megszabták, még azt is kérték, csomagunk tetejét meg alját külön-külön vonjuk be papírral. Beérkezése után úgyis felbontják.

Ezen többen felháborodtak.

– Nekünk is fura érzés, hogy belematatunk mások ajándékaiba. De muszáj – magyarázza Debreczeni István, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója. – Mielőtt saját akciónkat meghirdettük, évekig külföldről érkező ajándékokat továbbítottunk magyar gyerekeknek. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, hogy van, aki képes szexkártyát, műpéniszt és bezacskózott ürüléket tenni egy ilyen csomagba.

Abban nem kételkednek Debreczeniék, hogy a legjobb szándék vezérelte a darabka kürtőskalácsot, a sztanioljától rég megfosztott tábla csokit, a nejlonstaniclis almát, lejárt konzervet, szakadt zacskójú puszedlit dobozba tevőket. Aki kilós lisztet, lencsét, kristálycukrot, bödön mézet vagy pénzt küldött, annak csak egy lebeghetett a szeme előtt: hogy szegényeken segítsen. De azt elfelejtette, most nem háziasszonyokat, gyerekeket kellene meglepni.

– Érkeztek már tizenöt csomaggal – mondja a Bánya utcában ügyelő Somogyi Eszter, aki, ha épp nem karácsonyi dobozt ragaszt és kötöz, narkósokat, hajléktalanokat látogat budapesti bokrok, hidak alján. Jönnek egyedülálló anyukák karon ülő babákkal, futárok ügyvédi irodából, óvónők komplett lakótelepi szállítmánnyal. Küldtek ajándékot Londonból, Izraelből, a magyar parlamentből, városi tévétől és kis lélekszámú alföldi faluból mobilpostával. Pár hónapja kereskedelmi rádió vezetőit keresték meg a baptisták, támogassák az akciót. Választ nem kaptak, néhány héttel később viszont a rádió dolgozói jelentkeztek: levélben kapták a felhívást. Mert bár egy reklámcég vállalta, hogy ingyen kampányt készít az akciónak, a legtöbb ajándékozót nem ez ösztönözte. Hanem egy pár hete szétküldött körlevél a villanypostán, néhány soros szöveggel: „emberek, itt az ideje, hogy tegyetek valami jót!” Lehet, hogy ezt kapta meg az a magyar diplomata hölgy is, aki Franciaországban tizenöt nemzetiségből álló szekciót „térített meg”. Esténként az ő strasbourgi lakásán gyűltek össze dobozolni. Negyvenet akartak hazajuttatni, de nem postán. Egy csomagküldő szolgálat ingyen vállalta a fuvart.

Hogy a Magyar Posta miért nem tett efféle gesztust” Miért kérnek hatszáz forintot egy csomag feladásáért” Ennyiből mindenkinek kitelt volna még féldoboznyi ajándék. Csáki György elnök úgy magyarázta a baptistáknak: a csomagküldési díjak hatósági árak, ezekből nem engedhetnek. De ha az akció végeztével összeszámolják a postán küldött csomagokat, egy részükre utólagos kedvezményt adnának, és a pénzt egy összegben átutalnák a szeretetszolgálatnak. Ezzel, mondjuk, nem segítenek sem a kisnyugdíjasnak, sem azoknak az állami gondozott gyerekeknek, akik elhatározták: idén nem kapni, adni szeretnének.

Az utolsó ötven dobozt december 21-én a budapesti Millenáris Teátrumban, az akció záróünnepségén adják át. A többi – 9950 vagy több – pakk a Nagycsaládosok Országos Egyesületéhez kerül. A baptisták ugyanis a NOÉ-t kérték meg, továbbítsa a csomagokat a csonka- vagy nagycsaládban élő gyerekeknek.